A pokol urának is van egy vágya, így évszázadok óta vár. Egy nap megelégeli, és a tettek mezejére lép: az ösztöneire hallgatva elrabol egy fiatal lányt... De ez a játékszer sokkal több lesz végül...
Sötét volt, a tavaszi szellő mégsem hűtötte le a levegőt. Unottan sétált a rohanó és egymáshoz igyekvő emberek között. Mindenkinek volt egy célja, egy társa, egy élete amely megtöltötte a mindennapokat. Akikkel nem ez volt a helyzet, azokat messzire kikerülte, mert zavarták a szagukkal: a testükből áradó szaggal, amely csak a szomorúságra és a nyomorúságra volt jellemző. Az öröm illaltát is jól ismerte, a fényes auráját, ami körbelengte a boldogokat. Az embereket csupán ugyanolyan senkiknek és általánosnak tartotta, mint az állatokat. Léteznek, benépesítik a földet, de neki semmit sem jelentenek, ahogy Ő sem nekik.
Elégedetlenül és mérgesen állt meg egy kis étkezde előtt. Ilyen későn már nem szoktak nyitva lenni az éttermek, sem a boltok. A hajnal is csak órák múlva érkezik meg. Az étkezde unalmas és kicsi volt, semmi modern vagy szép nem volt a kopott falain és plakátjain. Odabent égett a lámpa. Egy fiatal lány sziluettjét pillantotta meg. A lány a konyhában törölgetett. Közelebb lépett, mert rájött, hogy a fényt, amely felkeltette a figyelmét nem a lámpa adja. A lány testéből áramlik, ahogy mozgott követte és beragyogta a kis étkezdét. Belépett az ajtón. Vonzotta, akarta látni, közelebb menni, érezni az illatát, mert minden boldog ember más illatú volt. A lány amikor észlelte, hogy vendég érkezett, azonnal köszöntötte.
- Szép estét! Elnézést kérek, de zárva vagyunk! - mosolygott fáradtan. Ő csak a helyiségben takarított. A férfi azonnal látta a ruháján és a megviselt kezén, hogy ő itt csak a mosogató vagy a takarító lehet. De akkor miért ilyen boldog? Mi olyan vonzó benne? Szótlanul elfordult. A lány bereteszelte az ajtót a távozása után, aztán dudorászva pakolta el a takarító eszközeit. Éppen hazafelé indult, amikor a férfi felé lépett. Harsogó vörös szemeivel és magabiztos vonásaival megbabonázta a lányt. Erős kezével megragadta, majd magához húzta. A lány először megriadt, majd bátran felszólította, hogy engedje el. A Démonok császára nem ismerte ezt a tekintetet, tőle mindenki rettegett, mindenki félte és inkább elkerülték. Ez a lány megtetszett neki...
Így esett, hogy akarata ellenére, ez a fiatal lány az ördög egyik kis kedvence ként érkezett a pokolba. A pokolba, ahol démonok, félvérek és mindenféle förtelmes lények vették körül, akik alig várták hogy mocskos dolgokat tegyenek vele. És meg is tennék, ha nem rettegnének a Démonok Császárától, akié a lány...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
