.☆ミMoon /Nishimura Riki ff./☆ミ.

07

Ajánlott zene:Stray kids-Waiting for us
~~

Az éjszakám nem telt valami túl jól egyfolytában csak fájdalom csillapítokat vettem be egymás után. Szerencsére reggelre el múlt minden fájdalmam viszont ott volt a kockázat hogy a suliba rosszul leszek ennek ellenére még is el indultam reggel. Most pedig itt ülök a suliba. Elöző szünetben meg ebédeltünk a fiúkkal és úgy döntöttem hogy ma nem adok Rikinek levelet sem innivalót. Úgy vagyok vele hogy mostmár szépen lassan el hagyom ezt a szokásom hisz olyan közel vagyunk jelenleg egymáshoz hogy már akár a kezébe is nyomhatok egy üveg üdítőt. Végre tudja ki vagyok és végre teljes egészében nem csak rózsaszín papír halmazok mögé bújva tudok vele törödni. El sem hiszem hogy kb egy hónap alatt idáig sikerült el jutni.

-Nabi!-Csapodott be mellém hirtelen Riki amiért majdnem szívrohamot kaptam.

-Meg tennéd hogy nem ilyesztegetsz Nishimura? Annak nagyon örülnék.-Néztem rá miközben kezemet a melkasomra tapasztottam.

-Oké, bocsi! Csak van egy kis probléma.-Mondta el húzva száját mire idegesen kezdtem mozgatni a lábam a pad alatt.

-Mi az? Ne nézz így rám mert ez ilyesztő!-mondtam a fiúnak aki csak el mosolyodott majd fel húzva kezem bele puszilt a tenyerembe. Mondanom sem kell mennyire vörös voltam.

-Ó Nabi! Drága Nabi, nem kell félned amíg engem látsz.-Jelentette ki fél kézzel közelebb húzva magához.

-Oké, mostmár még jobban félek. Mit csináltál te eszement?-Kérdeztem gyanúsan méregetve míg ő be durcázott elöző mondatomon és el engedett-Riki csak mond már.-Löktem meg nevetve hisz tudtam hogy csak játsza az eszét.

-Kéne egy kis segítség...-Mondta komolyra váltva mire csak bólintottam-Nem túlságosan megy az hogy most hogy kéne meg csinálni a rajz házit. Arra gondoltam hogy...-Nem engedtem hogy be fejezze közbe vágtam.

-Igen segítek.-Mondtam neki mosolyogva mire magához ölelt.

-Mondtam már hogy imádlak?-Kérdezte továbbra is ölelve engem. Mosolyogva néztem fel rá és figyeltem meg közelebbről gyönyörű arcát.

-Igen! De nem elégszer.-Mondtam neki mire ő csak ki figurázott amin egy jót nevettünk. Ezek után el terveztük hogy majd holnap délután a könyvtárban fogjuk meg csinálni. És ha már ott vagyunk segítek neki az angolban és a bioszban is mert nem áll valami fényesen. Egy dolgot viszont nem igazán értek. Egyik legjobb rajzos az osztályban és egy kis feladatot nem tud meg oldani? Ezt nem teljesen értem de na ő Nishimura Riki. Ki számithatattlan, tökéletes és eszeveszettül helyes. Bárcsak örökké vele maradhatnék.

~~

Délután van már nem rég értem ide a játszótérre. Egyből minden bemelegítés nélkül ki kerestem valami random számot és táncolni kezdtem. Ki kell még élveznem ezt amíg tehetem. Csak mozogtam a zenére, agyam megint ki kapcsolt és csak élveztem a dallamokat. Hihetetlen mennyire ki tud ez engem kapcsolni el lazulni és gondolkodás nélkül csinálni amit a gép dob. Ez a legjobb érzés a világon. Sokszor azt kívánom bárcsak így maradhatnék örökké. Régen mindig is tánc tanár akartam lenni. Az volt a tervem hogy nyitok egy saját tánc stúdiót, aztán meg ismertem az idolok világát és egyből magával ragadott a dolog. Ekkor azon kezdtem el dolgozni hogy a későbbiekben idol lehessek. Ekkor még úgy volt hogy van esély az új tüdőre.

Ez a legrosszabb érzés a világon, mikor valamit fel kell adnod. Főleg ha ezt nem is saját akaratából teszed. Régen anyukám is egyfolytában probált le beszélni erről az egész idol dologról. Szerinte ennél többre is vihetném. Pár évvel ezelőtt amikor ki derült hogy beteg vagyok anyukám szívrohamot kapott és nem élte túl. Apám éppen most ki tudja melyik kontinensen, kivel van és mit csinál. Mamám tart el akinek van egy saját kis péksége.

Könycseppek marták az arcom miközben csak tovább táncoltam. Nem láttam semmit a könnyeimtől és közben már szédültem. Nem nagyon kaptam levegőt sem de úgy voltam vele ha el ájulok akkor el ájulok. Be akartam fejezni. A végére akartam érni. Nem érdekelt a fájdalom. Egyszer csak a zene abba maradt én pedig össze estem. Nem ájultam el viszon nem bírtam fel állni és hevesen levegő után kapkodtam. A kulacsomat pont nem értem el pedig kellet volna. A kis ujjam nem tudtam mozdítani. Éreztem mintha kezdene minden egyre jobban össze mosódni. Az érzékeim egyre jobban tompultak, majd egyszer csak...

-Hé, Nabi! Itt vagyok!-Jelent meg hirtelen Riki és le ülve mellém ölébe húzta fejem.

-Riki?-Nyöszörögten miközben probáltam nyitva tartani a szemem. A testem ellenem dolgozott hiába probálkoztam.

-Igen én vagyok az! Nabi tarts ki, lélegez mélyeket!-Mondta és el kezdett vissza számolni háromtól. Egynél egyszerre szívtuk be a levegőt majd egyszerre fújtuk ki.

-Riki! Nem akarok meg halni!-mondtam neki miközben megint sírni kezdtem és a pulcsijának ujjába kapaszkodtam míg ő a fejem simogatta.

-Nem fogsz babám! Csak lélegezz mélyeket!-mondta míg láttam hogy neki is be könnyesednek a szemei. Egyik kezem oda nyujottam neki és a kis ujjam oda tartottam. Riki egyből össze kulcsolta kis ujjaink majd később a többi ujjunk is. Ezzel jelezve hogy meg ígéri.

-Kérek vizet!-Mondtam neki mikor már kicsit enyhült az egész. Még mindig alíg tudtam mozdulni és csak a fiúba kapaszkodtam akin láttam hogy pánikol. Nem akarom így látni többé.

-Tessék.-Nyujtotta oda kulacsom és segített fel ülni hogy tudjak belőle inni. Tartott és sírt miközben én még mindig sírva és szédülve ittam bele.

-Nincs semmi baj Riki. Már jobban vagyok.-Mondtam gyönyörű könny aztatta szemébe nézve mire ő csak vállamba furta arcát és sírni kezdett én pedig át öleltem.

-Ne hagy el oké? Nem tudom mit kezdenék nélküled. Csak maradj velem.Ha én nem lettem volna itt ki tudja mi lett volna...-Nézett fel rám-Meg is halhattàl volna. Ne ilyesz így rám többé oké?-Kérdezte mire csak bólintottam. Ez volt életem leg nagyobb hazugsága szerintem. Elöbb utóbb meg fogok halni. Sajnálom Riki. Ezt az igéretett nem tudom be tartani. Az utolsó lélegzetemig veled leszek és szeretni foglak, viszont azt hogy örökre veled maradjak...ez lehetetlen. Gondoltam magamban miközben gyönyörű barna szemeibe néztem. Hirtelen vesztünk el egymás tekintetébe. Úgy csillogott a szeme mint ahogy a csillagok körbe ragyogják a holdat. A hold volt a pupillája, a csillanások pedig a csillagok. A fiú le nézett ajkaimra majd vissza szemeimbe és kissé közelebb hajolt.

-A szemed olyan mint a csillagos ég. Imádom a csillagokat.-Jelentettem ki közelebb hajolva. Riki abban a pillanatban zárta be a köztünk lévő távolságot. Derekamra fogott még én tarkolyára simítottam. Nem ment át szenvedélyesbe a dolog csak élveztük egymás társaságát. Egymás méz édes puha ajkait. Nem bírtunk be telni egymással. Végül levegő hiány miatt el kellett válnom mivel jelenleg ez nekem még meg erőltetőbb volt mint alapból lett volna.

-Ez volt életem első és legjobb csókja.-Mondtam miközben zihálva egymásnak döntöttük a homlokunk. Riki csak el mosolyodott.

-Nekem is!-Mondta egy utolsó puszit adva ajkaimra.

---------------------------------------
Halihó mindenkinek! Itt van az új rész, remélem tetszett. Ez az a rész ami köré az egész könyvet fel épitettem. Ebből jött a könyv cím is (Nagy részt). Anyways, lehet hogy holnap is lesz rész még nem tudom. Minden esetre szép napot/estét mindenkinek<3