Thantophobia

92. nap

Vicces, hogy hamarabb nyúlok ezután a füzet után a szakítás után, mint előtte. Azt hiszem már amikor elkezdtem akkor is éreztem, hogy nem lesz belőle semmi, de igyekeztem nem túl pesszimistán hozzá állni. Végül igazam lett és most ez a füzet az egyetlen, amivel meg tudom osztani mindezt.
Egyáltalán nem beszélünk, de jobb is ez így. Fájna, ha ugyanúgy beszélnénk minden nap. Fura érzés ennyi idő után nem kapni tőled üzenetet, nem írni neked, viszont ehhez is hozzá fogok szokni. Egyelőre szokatlan. El fog múlni a fájdalom is egy idő után. Várom már azt az időt. Túl régóta fáj.