Heartstopper - rövid történetek-

-3-

~ James Young - What is Love ~

Charlie

Charlie újra a világító felirattal szemben ült, azonban ezúttal sem Tori, sem pedig Nick nem ült mellette. Egyedül szipogott a világos fénnyel eláztatott szobában. A feje zsongott attól amit Ben mondott neki. A percekkel ezelőtti beszélgetés szó szerint újra és újra lejátszódott a fejében, minél többször annál hangosabban és durvábban.
Nem tudta a barna hajú fiút okolni a történtek miatt ugyanis tisztában volt vele milyen az, ha valaki össze van zavarodva a szexualitását illetően. Itt egyértelműen magát gondolta hibásnak. Ha nem erőlteti annyira Bennek, hogy nyíljon meg, hogy mondjon le az egész eddigi életéről, akkor ez nem történt volna meg.
Mégis mit gondolt, hogy majd egy átlagos tizenévesként fogják kezelni és elfogadják, hogy nem olyan, mint a többiek?
Mióta elhagyták a parkolót eltelt egy óra hossza, de nem kereste senki. Úgy érezte, hogy ez az az állapot, amikor meg tudja mondani, hogy nem is érdekli senkit, hogy létezik. Lehetséges, hogy jobb is lenne.
Szipogva előhalászott egy zsebkendőt, annak barna dobozából, majd szomorúan gyűrögetni kezdte azt.
Hamar rájött, hogy nem csak magára haragszik, hanem volt még valaki, akire valamiképpen dühös volt. Nem teljesen lehetett ez haragnak vagy dühnek nevezni, hiszen keveredett bele egy jó nagy adag aggodalom és önmarcangolás, mindenesetre Charlie is képtelen volt megmagyarázni azt, amit érzett.
Hálás volt Nicknek, amiért megvédte őt Bennel szemben, hiszen akkor még csak alig ismerték egymást, ennek ellenére ő volt az első kívülálló, aki hajlandó volt szó nélkül közbe lépni annak, amit a fiú készült tenni. Persze egyrészt haragudott is rá, ugyanis szerinte volt rá oka, nem is egy.
Először azért volt dühös, mert nem értette Nicket. Elejinte képtelen volt megfejteni, hogy miért áll vele szóba, hogy miért hajlandó kockára tenni a hírnevét az iskolában, azzal, hogy egy magafajta senkivel barátkozik, méghozzá nyilvánosan, meg sem próbálva titokban tartani. A szőkehajú fiút Ben teljes ellentétének tartotta. Amíg Nickkel csak barátok voltak ő felvállalta Charliet, azonban Bennel viszonya volt és mikor a folyósón köszönt neki, akkor is csak nekirontott, mintha nem szabadott volna köszönnie neki.
A második oka, nem is a haragra volt, hanem inkább az aggodalomra Nick felé. Ha a fiú hajlandó lesz egyszer bejelenteni, vagy csak kimutatni, hogy valamiféle kapcsolat van közte és Charlie között, akkor bántani fogják. Ha pedig bántják, azért mert együtt van Charlieval akkor az biztosan tönkre fogja tenni a mentális egészségét, már ha nem csak kedvességből van mellette.
Ekkor pedig a fiú fejében újabb rossz gondolat vackolt helyet magának. Nick valóban szereti őt vagy ő is csak udvariasságból nem utasítja el. Lehet, hogy még csak nem is tudja, hogy hogyan mondja meg Charlienak, hogy félreértette a dolgokat.
- Kinek kellene egy ilyen ronda fiú, mint én? – tette fel a költői kérdést egy nagy sóhajt követően, majd felállt az ágyáról.
Késő este volt, a szülei már régen aludtak, igazából már neki is az ágyban lett volna a helye, azonban gondolkodás helyett aludnia kellett volna. Az álom azonban aznap nem hogy nem találta, hanem egyenesen elkerülte Charliet és a szemeit messziről. Az alvásról való gondolatait hamar el is vetette, helyette inkább kibogozta az általa teljesen szétgyűrt zsebkendőt és nagy levegőt véve belefújta orra tartalmát. Mikor végzett a folyamattal lassan odavánszorgott a szemeteshez és egy egyszerű mozdulattal, bármiféle búcsú nélkül, hanyagul beleejtette a használt zsebkendőt a kukába.
Vajon Bennek is ilyen egyszerű volt? Eldobta őt is, mint egy használt zsebkendőt? Nem, ő még állt egy kis ideig a szemetest bámulva, hogy mit kezdjen a gyűrött „tárggyal”, majd végül megsajnálta azt. Zsebre tette és mikor szüksége lett rá használta azt, de úgy, hogy senki se vegye észre. Mintha meg sem történt volna. Úgy járt-kelt vele minden nap, hogy észre sem vették, hogy ott van a zsebében, pedig ott csücsült. Mikor pedig tudatára ébredt és látta, hogy mi történik megpróbált elszakadni tulajdonosától, azonban ő nem akarta eldobni azt.
Charlie döntött, ha Ben nem dobja el őt, akkor majd ő dobja ki Bent! Amikor legközelebb lehetősége adódik, odamegy és végre a szemébe mondja, hogy nem tarthatja őt sarokban.
Legbelül a fiú azonban nem érezte ugyanazt a lendületet, mint amikor a döntéshozatal megtörtént. Nem érezte magát képesnek arra, hogy egymaga kiálljon Ben ellen.
- Nick biztosan mellém állna, hiszen ő tudja és látta is, hogy mit tett! – szólalt meg halkan az üres szobában, mintha már nem is saját magát próbálta volna meggyőzni. Hiszen ő hitt a szőke fiúban, tudta, hogy jószívű és akármilyen nagy a rizikó akkor is kiáll az igazság mellett.
Önző módon azt kívánt bárcsak már hamarabb találkoztak volna. Akkor átsegíthették volna egymást a nehezén és megbeszélhettek volna bármit egymással. Biztos volt benne, hogy Nick nem hagyta volna, hogy összejöjjön Bennel és így végződjön a történet, ugyanis okosabbnak gondolta a fiút magánál.
És ebben a pillanatban eszébe jutott az eddigiek közül talán a legerősebb ok, amiért haragudott a fiúra. Borzasztóan haragudott érte, hogy egymásba szerettek.