Árvaság

A piacon kapott barát

Én is leszálltam, vagyis inkább a szállásból egy arcra esés lett. És kinevet. Hát én nem hiszem el!

Innen egyenesen a kocsihoz mentünk. Beszálltunk, de nagyon meleg volt odabent. A lovak elindultak, az út pedig nagyon döcögött, szinte nem is tudtam megülni rendesen. Jack pedig.. ugyan úgy maradt. Mintha a lábai egyenesen a földhöz tapadtak volna. Majd ha megnövök vajon én is képes leszek erre? Remélem hogy igen, mert ez így nagyon nem jó!
Most már kevésbé döcög, és végre nem repülök fel le a kocsiban. Kinéztem, és az erdőt láttam. Anyáék vajon még ott vannak? Most jobb a sorsom.. De hiányoznak otthon. Lehetetlen elkerülnöm a honvágyam érzését, bármennyire is szeretnek itt.

 Leah, életem csillagfénye beragyogta kedvességével az életem. Daisuke, mint egy kinyíló virág úgy tündököl az itt lévő emberek számára. Light, maga egy bagoly, bölcs, borzasztóan okos, és megértő. Jack, az ikertestvére többé kevésbé. De meg is értem, hiszen még ha a szavai úgy is vágnak mint a penge, az őszinteséget és a valódi életet nyújtja át számomra. Sebastian, egy komornyik (végre megjegyeztem) pedig mindig megfogja a kezem hogyha segítségre van szükségem, mindig tud mindent. A többiekkel még igaz, nem igazán találkoztam, de hát lennie kell ilyennek is, nem? Minden a megfelelő időben fog bekövetkezni, én ebben hiszek, Bizonyára, a megsimerésük is várat magára. 

Most egyenlőre Jackkel szemezek, (vagyis inkább csak én nézem őt, mivel ő a tájat szemléli). Most nem egy szép inget, vagy nyakkendőt vett fel, hanem valami sokkal egyszerűbbet, valami sokkal természetesebbet. De nem tagadom, ebben is megvolt a kellő elegancia. Lehet inkább a jellemében, vagy netán az arcában. Nem is.. Had vegyem nagyobb szemléletre. Megvan! Egy zsebóra aranyláncon van a mellkasára feltűzve, egy kis bunda alól kukucskál ki. Szerintem jól néu ki! De az időt nem méri. Nagyon lassan mozog a másodpercmutatója. 

Ekkor egy nagyot zökkent a kocsi, én magam pedig előrerepültem csöppet, de Jack gyors elkapása megmentett a balesettől ami történhetett volna.

-Megérkeztünk-szólt a kocsis-Ideje kiszállni Haru. Elvégre fontos dolga lehet a kisasszonnyal!

-Mondtam hogy ne hívj Harunak-mondta lehangolt hanggal, majd kinyitódott az ajtó és kiszálltunk. 

Micsoda illatok! És micsoda zene! Ezt eddig miért titkolták előlem? Hiszen olyan csodálatos! Maradni akarok, örökre, örökre, örökre! Nem tudtam megállni a mosolygást. Egyenesen tátva maradt a szám eme látványtól, hangoktól, illatoktól.

-Ez a piac. Válaszd ki ami tetszik, és mutasd meg nekem. Ha van értelme, megvesszük. Ha nem, akkor gondolom tudod mi lesz a sorsa.

-Igenis Madárfészek kapitány!-nevettem el magam majd szaladtam el a tömegbe.

-H-hogy tessék? Te kis szemtelen pimasz, várj csak míg elkaplak!-hallottam a hangját már magam mögül, mg a kocsik kacaja fűszerezett meg. Hogy ezt miért nem csináltam meg előbb! És ez az érzés, ez a látvány ami most átjárt! Tele vannak boldog, táncoló emberekkel, csodálkatos, bőséges főztökkel! Biztosan hogy egy piacra jöttünk, nem pedig egy mulatságra? Éppen hátranéztem miután nekimentem valakinek. Fura kinézete volt, szokatlan. Testét kötések fedték be, kis aranyos lila ruhája volt, mackó a kezébe. Egyik szemét egy szemfedő takarta. Nem lehetett sokkal idősebb nálam.

-N-ne haragudj! Nem szándékosan tettem!-álltam fel, majd meghajoltam. Nem igazán tudtam mit tegyek egy ilyen leégető helyzetben. Annyira szégyelltem! Kinyújtottam a kezem, ő pedig kis habozás után megengedte hogy felsegítsem.

-Hogy hívnak? Nagyon szép vagy! Miért vagy tele sebekkel?

-Hannának..-felelte halkan. A hangja is aranyos!

-Engem Anikának! Biztosan te is örültél volna ha nem így találkozunk, de hát nincsenek véletlenek, nem igaz?-próbáltam eltakarni a kínos érzést egy mosollyal.

-Sokat beszélsz-mondta üresen, majd leporolta magát.

-Tudod, lehetnénk barátok! Vagy testvérek!

-Van nekem elég.

-Ugyan már, nekem 4 van! Biztos a tieiddel is jól kijönnének, nem?

-Kik a testvéreid?

-A Ca..Candwa.. Candlewars testvérek!

-A családom ismeri őket..

-Remek! Biztosan jóba vannak! Ők a legcsodálatosabb testvérek

-Nem-indult el.

Nem akartam egyedül hagyni, hiszen biztos rossz egyedül. Majd megvédem ha valaki nekimegy! Magamtól sajnos nem tudtam. De sebaj, majd kárpótlom!

Egy darabig még sétáltunk, aztán kezdtem megunni hogy rossz kedve van ilyen boldog muzsika mellett.

-Mondd, miket szeretsz?

Rám nézett értetlenkedve.

-Tevékenységek? Vagy tárgyak? Tudom is! Veszek neked valamit, attól biztos jobb kedved lesz!-közöltem mintha valami hatalmas világmegváltó tervem lenne.

Szimplán megrázta a fejét. Egy kis ideig még sétáltunk tovább, aztán észrevettem hogy megakad a szeme egy doboz festéken. Apa gyakran készített krétaporból és vízből, gondolom ez is olyasmi lehet. Nézegettem vele együtt ezeket a csodálatos színeket. Minden szín volt, kivétel a lila. Amikor Daisukével tanultam, elmondta hogy azért ritka a lila, mert egy értékes lila csigából szerzik, és nem szeretnék bántani az állatokat. Bizonyára ezt Hanna is tudta. Most egy farkas figurát figyelgetett, aztán egy holdas hajcsatot, majd elindult tovább. Jack adott némi aranyat, éppen elég volt a hajcsatra, így ki is fizettem, majd rohantam utána.

-HANNA! HANNA, VÁRJ MEG!-Kiabáltam. Meg is állt, majd amikor kifújtam magam, odaadtam neki a kis csomagot melyben a hajdísz helyezkedett. Kibontotta miután odaadtam, majd rámmosolygott könnyes szemekkel. Ennyire tetszett neki? Ezek után bizakodva közelebb jött hozzám és átölelt vékony, de erős karjaival. Most rajtam volt a sor hogy habozzak, majd azok után visszaöleltem. 

-K-köszönöm, hogy ilyen kedves vagy.. még akkor is ha ellöktelek magamtól..-szipogott. Eddig nem vígasztaltam meg senkit se amikor bánatos volt, így azt tettem, ami jól esett volna nekem is bánatomban; megsimogattam a hátát miközben dúdoltam neki. Hátha ezek a kis dallamok melyekkel édesanyám nyugtatott régebben őt is megnyugtatja.

Később, a kocsiban..

Jack hazavitt. Azt mondta ennyi bőven elég lesz mára. A mai nap beszereztünk egy új hajkefét, mert mint már említettem, a régi eltört. Egy-két ékszert, ajándékokat a testvéreinknek, könyveket, péksüteményeket. Még táncoltam is a főtéren! Ez a nap csodás volt, főleg hogy lett egy új barátom is.

A/N: tudom, tudom, sajnálom hogy az előző fejezet rövid lett. De most is, 3 doboz xixot iszom egy doboz gabonapehely társaságában, csak azért hogy új részt hozzak. Writer blockom volt, próbáltam egy egészségesebb életmódot folytatni, de az ihlet nem jött meg. Így most írom meg. (Amúgy a krétapor meg a víz kajak működik táblán)

 Amúgy ha valaki szeretne egy jó angol szinkronos (felirat is van) filmet látni, és érdeklik a szamurájok, ajánlom a The Ghost of Tsushima: cimenatic movie-t. Tegnap hajnalig néztem, brutál jó! Na legyetek jók (ha tudtok)! Stay safe<3