Négy uke a pácban - Avagy Shen Qingqiu fejbe veri magát tofuval

2 - Wei Ying esküvői ruhában... de nőiben

  Másnap reggel Wei Ying hasogató fejjel és fájó derékkal kelt fel. Előbbi az éjszakába nyúló ivás és bulizás, míg utóbbi Lan Zhan műve volt, miután éjfél után részegen bedőlt a közös lakásukba és csábításba kezdett.

  A mai napon persze volt egy fontos dolga. Ugyanis egy héttel ezelőtt megbeszélte Jiang Cheng-gel, hogy Lan Zhan betekintést nyerhet az ő kis kuckójába, ahol napi tizenkét órában készít rendelésre különböző ruhákat. 

  A Jiang család már évtizedek óta foglalkozott a saját üzlete építgetésében, csinosítgatásában és terjeszkedésében, ami majdnem az egész Yunmeng utcát elfoglalta. A földszinten cukrászdák, éttermek és kávézók várták a vendégeket -aminek túlnyomó többsége a férfi egyéneket vonzotta jobban be, köszönhetően az ott dolgozó bájos pincérhölgyeknek-, az átlakított épületek magasabb szintjein pedig a legkülönbözőbb boltok nyitották meg kapuit,jelentős bevételt biztosítva az áruháznak.

  Lan Zhan elvált a kis csoporttól, miután észrevett egy visszafogottabb, olcsó teaházat és eszébe jutott, reggel elmaradt az elvileg elmaradhatatlan két csészényi zöld tea - de közrejátszott az is ,hogy fel kell készülnie a Jiang Cheng-gel való találkozásra. Így Wei Ying és Lan Xichen kapkattak fel a lépcsőn -utóbbi javaslatára választották ezt, mert az idősebb Lan vonakodott a jó minőségű liftekkel szemben, ezt pedig Wei Ying tiszteletben tartotta. A harmadik emeletre Wei Ying már nem érezte a lábait, ám a mellette magasodó férfi arcán még egy izzadságcsepp se folyt le.

    - Merre? - kérdezte lágy mosollyal.

  Wei Ying idegenvezetőnek érezte magát, miközben elvezette a férfit az üzlet elé. Bár mindegyik bolt ugyanakkora térrel és hozzátartozó raktárhelyiséggel rendelkezett, a folyosóra néző falak üvegből készültek és a bejárat tetején tâbla lógott alá. 

  A csengő megszólalt, ahogy Wei Ying kinyitotta az ajtót és maga elé engedte társátLan Xichen feltérképezte az üzlet előterét. Tiszta, szép hely- gondolta. A parketta a drapp egyik halványabb árnyalatában verte vissza a plafonra felszerelt LED lámpák fényét. A falak mentén helyezték el a polcokat, rajtuk finoman szabott táskákkal, díszes ékszerekkel és egyéb ruházati kiegészítőkkel. A tér közepén állványokat és szépen felöltöztetett próbababákat állítottak. A kirakat ablakokban a legjobb árucikkeket tették, eléjük alacsony ülőhelyeket húztak, hogy könnyebben felpróbálhassák az adott cipőt. A próbafülkék a hátsó jobb sarokban húzódtak, mellette egy fémajtó a pult társaságában.

  Wei Ying a sötét falapú fizetőhelyhez lépett és a lila-fekete kassza melletti csengőre csapott. A rézeszköz elkínzottan nyüszített. Egy perc néma csend, senki se sietett hozzájuk. Wei Ying egyre többször és egyre rövidebb idő alatt csengetett, mire a hang rikácsolóan egybefolyt. Lan Xichen füléz bántotta és épp efelől akarta értesíteni az alacsonyabbat, mikor a fémajtó kivágódott. Mindketten odakapták a fejüket, de Wei Ying arcát egy dosszié találta fejbe. Mielőtt összerogyott volna, Lan Xichen elkapta.

     - Lan Xichen, kérlek, mondd meg Lan Zhan-nak,hogy szeretem - hörögte elfúlóan.

     - Jaj, ne jâtsz meg itt a halálodat! Bár a világot váltanám meg azzal,ha eltennélek láb alól!

  Lan Xichen a hang iránya felé fordította a fejét. Mintegy két méterre egy férfi szitkozódott. Sötét haját lila hajszalaggal felkontyolta, hosszú,kecses lábaira kopott fekete farmert és lila papucsot húzott. Mellkasán lógott az egy számmal nagyobb lila dzseki és sötét ujjatlan póló, amire a "WTF, you kidding me?" feiratot nyomtatták.

   - Jó napot - biccentett Lan Xichen. - Jiang Cheng, igaz?

  Jiang Cheng bólintott, majd szúrós szemekkel nézett testvérére. Csak egy "kicsit"  vágta fejbe, erre kiterül és az utolsó szavait nyöszörgi.

   - Kelj már fel, te anyám asszony katonája, ne nekem kelljen felszednem, mert akkor eggyel kevesebb ép lábad lesz!

  Wei Ying, mint valami felhúzott játék, felugrott és visszatért a fellegekig érő -ha nem azon túl- jókedve. 

   - Miért vagy itt? - vonta fel szemöldökét Jiang Cheng, mikor Wei Ying vigyorogva mellé lépett.

   - Oh, shidi! - kapta szája elé kezét Wei Ying. - T'án nem elfelejtetted, hogy mára beszéltük meg a látogatást?

  Jiang Cheng arca törést szenvedett és agya egy fél percre kikapcsolt. Végül szemöldök ráncolva elkapta fejét.

   - Dehogy felejtettem el! - puffogott, majd gyorsan betuszkolta a két férfit az ajtón túl.

  Asztalok sokaságán szanaszét szórt ruhaanyagok, gombostűk és cérnák hevertek. Ruhaállványokon félkész munkák, míg a falhoz tolt ruhatartókon kész remekek díszelegtek.

  Lan Xichen hosszan végignézett mindegyiken. Egytől egyik ruhaköltemények voltak: a színek harmóniában, a szabás kifogástalan, az elkészült termékekben semmi kifogást sem talált, pedig egy Lannal ez nagy szó, tekintettel az örökletes és egyedenként ferde éléslátásukra. Tetszését épp jelezni kívánti Jiang Cheng-nek, mikor amaz Wei Yinget mérte le.

    - Öhm, shidi... Mit csinálsz?

  Jiang Cheng hátrébb lépett Wei Ying-től és elmorfondírozott a mért adatokon.

    - A méreted pont akkora, mint az egyik vevőmé - mondta, mintha ezzel mindenre fényt boríthatna. De a két férfi fejében továbbra is sötétség dúlt. Jiang Cheng megadóan felsóhajtott és röviden elmagyarázta: - A segédem, aki fel szokta próbálni a ruhákat, erre a hétre beteg. Hétfő reggelre pedig a vevő jön a ruháért. Vagyis kell valaki, akin megnézhetem, hogy áll.

  A sóhajtás ragályos, ezt Wei Ying meg is tapasztalta:

   - Miért mindig a tökéletesre hajtasz?

  Nem ellenkezhet, ha Jiang Cheng-ről van szó. Ő egyenesen letojja a véleményét, akkor is megteszi vele azt,amit akar. Így hagyta, hogy testvére kihúzza az öltözőfülkékhez. Jiang Cheng még odaszólt Lan Xichennek, hogy foglaljon helyet. Így a férfi a kirakatablakon bámult ki, kezèben a fél perce kapott kávéval, amikor Jiang Cheng visszaszaladt a ruháért.
    - Mi történt? Hol van Wei Ying?
Lan Zhan lépett az üzletbe. Vègigcaplatott három emeletet, mert szerelme nem válaszolt az üzeneteire. Csak azért találta meg a helyes üzletet,  mert pár nő nyárcsolgatva fotózta az elbambult bátyját.
  Mielőtt Lan Xichen válaszolhatott volna,  egy nagy puffanás ütötte meg a fülüket.
   - Az isten verjen meg,  Wei Ying, húzd be azt a nagy hasad, vagy nyakon váglak!
   - De megfulladok! - hörögte elfúlóan Wei Ying. - Meg akarsz ölni?!
   - Ha nem engedelmeskedsz, akkor igen!
  Lan Zhan hosszú lèptekkel ment a próbafülkèk felè, talán az átlagosnál gyorsabban. Lan Xichen követte. Az ifjabb Lan elrántotta a lila függönyt, azonban a látványra lefagyott. Lan Xichen mögötte állt ès mosolya töretlen maradt.
  Wei Ying görnyedt háttal támaszkodott a falnak. Ebben semmi különös nem lenne, ha a fiatal férfi nem egy női esküvői ruhában fuldokolna, miközben Jiang Cheng egyre szorosabbra húzza a fűzőt.
    - Lan Zhan - motyogta elhalón. - A shidim meg akar ölni.
    - Ugyan, egy ruhapróbában csak nem hagyod ott a fogad - forgatta szemeit Jiang Cheng ès vègigmèrte testvérét. - Rendben,  megvagyunk. Vègre levehe-
    - Nem - vágott közbe Lan Zhan.
  Wei Ying kèrdőn nèzett rá,  mire párja elővette a telefonját ès gyors fotót kèszített róla. Lan Xichen halk kuncogással díjazta öccse tettèt.
    - Úgy látom, kèszíthetem  már az esküvői ruhád - motyogta Jiang Cheng Wei Ying-nek. - Ahogy elnézlek titeket, két hónap ès sor szüksèg lesz rá. Ès szemèlyes sèrtèsnek fogom venni,  ha nem tőlem rendeled!
    - Persze,  shidi, hisz olcsón adod el nekem!
  Jiang Cheng hosszú pillantást vetett rá,majd kimondta azt a "kedvezmènyt":
    - A tripláját fogom kérni érte.