DARKSIDE ─ SÖTÉT OLDAL ( BEFEJEZETT )

HARMADIK FELVONÁS

━━━━━━━━━━━━━━━━
❝ FORRÓSÁG ❞
━━━━━━━━━━━━━━━━

Fél éve dolgoztam neki. Elég rövid időnek tűnt a férfi mellett, hiszen nem volt a legkönnyebb személyiség, s olykor annyira fárasztottak a csípős utalásai és megjegyzései, hogy szívem szerint felmondtam volna.
Különös élete volt és annál titokzatosabb is, mégsem zárkózott el attól, hogy mindez megmutassa nekem. Persze... azért burkoltabb keretek között, hiszen voltak dolgai, amikről szívem szerint én sem akartam volna tudni, de egyes esetek a munkám részét képezték. Nem kifejezetten tartozott a hatáskörömbe, néha viszont akadtak szeretői, vagy ellenségei, akik elég csúnyán akartak rajta bosszút állni.
━ Mégiscsak megfontolandó lenne a monogámia. – ültem le fáradtan az újonnan szerzett kanapéra az irodájában. Elég jól ment akkoriban a hely sora, és sok bevétel származott William drogügyleteiből is, amikbe bár nem akartam, elég nagy belátást nyertem.
S igaz, nem lett volna szabad, de egyszer ki is próbáltam vele. Nem igazán alakult jól a dolog. Elég nagy idiótát csinált belőlem a hülye faszkalap főnököm.
━ Sokszor mulattat ezeknek az ostoba kis mitugrászoknak az ellenem forralt bosszúságaik, de olykor már inkább zavaró és unalmas. – felelte miközben a laptopjának billentyűin pötyögött.
━ Főleg, ha nem neked kell eltakarítanod őket az ajtódból! – horkantottam fel.
━ Az apám nem helyeselte volna mindezt.
Meglepődtem, hogy felhozta ezt a témát. Sosem kérdeztem, ő pedig sosem beszélt a magánéletének azon részéről, ahol a családja is jelen volt.
A pultosfiútól, akit Winstonnak hívtak, csak annyit tudtam meg, hogy William apja nagy ember volt, és a fia mindig a nyomában akart lenni. Sőt... nagyobb és erősebb akart lenni nála, hogy kilépjen az árnyékából.
Nehéz lehet valaki olyan mögött lépkedni, aki lényegében az egész déli városrészt az uralma alá vonta, az alvilággal együtt. William mégis amennyire gyűlölhette, annyira is tisztelte.
Legalábbis a szőke hajú férfitől ezt hallottam.
━ Jó vezető volt? – maradtam a témánál. Érdekes volt, hiszen hangomban nem gúnyosság, hanem érdeklődés szikrája villant.
━ A legjobb, akit ez a lepukkant város csak ismert. – vallotta be a férfi, miközben lecsukta a laptopját és felkelt az asztalától. – Elmehetsz! – mondta tárgyilagosan, felöltve magára komor arcát.
Összeráncolva a szemöldökeimet néztem fel rá. Sosem beszélt még ilyen hangnemben velem, és ez egyáltalán nem tetszett.
━ Most meg mégis mi történt? – kérdeztem vissza, és én is felkeltem a helyemről.
━ Mára elég volt a szolgálataidból. Hagyj magamra! – mondta ki könnyedén a szavakat, élesen nézve a szemeimbe. A képemre meglepettség ült, és talán egy kis értetlenség is.
━ Csak azért viselkedsz így velem, mert feltettem az apádról egy ártalmatlan kérdést?
Tudtam, hogy piszkálta a csőrét az apja szelleme, és nem is lett volna illendő erről beszélni, de akkor is... azt hittem már vagyunk annyira közeli ismeretségbe, hogy kérdezhessek ilyet.
Ezek szerint tévedtem.
━ Semmi közöd nincs ehhez, és tudd, hogy hol a helyed! – lenézően firtatott.
Szeszélyes faszkalap.
Ismét felhorkantottam, és egyáltalán nem tágítottam.
━ Szar vezető lesz így belőled, ha ennyire fent hordod az orrodat, és lenézed azt a személyt, aki ilyen magasra emelt! – bukott ki belőlem a gondolat, mire eltorzult az arca és nekem akart rontani, hogy öklét az arcomba vágja, ám én olyan könnyed mozdulattal tértem ki előle, hogy pár lépéssel előre esve megtántorodott. Idegesen akart újból támadni, de gyorsan hátra szorítva a kezét nyomtam le mellkassal előre az asztalára.
━ Nem beszélhetsz így velem! – sziszegte ingerülten, s ficánkolt a kezeim között. Izmos volt és erős, de én gyakorlatiasabb a közelharcban. – Vedd le rólam a kezed, te mocskos kis semmirekellő!
Előre hajoltam, miközben a mellkasom a hátának simult és úgy morogtam én is idegesen a fülébe a szavakat.
━ Iszákos vadbarom vagy, aki még egy melegbár vezetését sem tudja kézben tartani. Ha én nem lettem volna melletted az elmúlt időkben, ez a hely csődbe megy, apád pedig rohadtul csalódott lenne a kis fiacskájára! – inkább a düh szólt belőlem, de részben a szavaim igazak is voltak. Hiszen olyan sok piszkos munkát végeztem el, míg ő kéjesen enyelgett valakivel, vagy éppen whiskeytől bűzölögve részegedett le valahol.
━ Te pedig egy arrogáns pöcs, aki azt hiszi, hogy kurvára nem vonzódik a férfiakhoz, közben pedig te is csak egy vagy a sok közül! – vágott vissza, amire kissé megrökönyödtem. – Ó, szóval kezdtél már te is rájönni... - mondta egy gúnyos mosollyal az arcán, miközben gonoszul felnevetett. – Érzem a dudorodó farkadat, szépfiú!
Azonnal elengedtem és elhátráltam tőle pár lépést.
Meglehet gondoltam ilyesmire, mióta nála dolgoztam. Sokszor keveredtem olyan szituációkba, ahonnan ki kellett menekítenem magamat. Rengeteget voltam mellette. Jó párszor hozzá is értem, miközben elvezettem valahonnan, vagy éppen olyan pillanat adódott, hogy hozzá kellett érnem. Ám, hogy valóban eljátszak mindezzel az egésszel a fejemben, számomra annyira lehetetlennek és távolinak tűnt.
Elégedett arckifejezéssel nézett rám, miután felegyenesedett és felém fordult. A kezeim remegtek, a szám kiszáradt, a szívem pedig a torkomban dobogott. Izzadni kezdtem teljes testemben, a férfiasságom pedig valóban iszonyatosan lüktetett a nadrágomban.
Mi ez az érzés? – akartam volna kérdezni, de nem volt rá annyi idő.
Fel sem fogva tetteimet szakítottam meg a köztünk keletkezett távolságot és az ajkainak estem. Nem ellenkezett, sőt, mintha ezt akarta volna elérni ezzel az egésszel. Olyan hevesen csókolt vissza, hogy a nyelveink vad táncában szinte meg is harapta az enyémet, melybe éles fájdalom nyilalt, ami mintha egyfajta élvezettel szolgált volna.
Letéptem róla az ingjét, kezemet pedig végig simítottam csupasz, izmos felsőtestén. A bőre bódító whiskey és parfüm keverékének illatát árasztotta magából. Csintalanul elmosolyodott. Leszedte rólam eközben ő is az ingemet.
━ Segítsek? – nyúlt a nadrágomhoz megérintve a farkamat, mire összerezzentem és felsóhajtottam. Nem válaszoltam, csak határozottan fordítottam meg, és ismét lenyomtam az asztalra. Fogalmam sem volt, hogy megy ez, de gondoltam nem térhet el túlzottan attól, amikor egy nővel csináltam ugyanezt...
Letoltam róla és magamról is a nadrágomat. Eközben előre nyúlva kivett a fiókjából egy óvszert, melynek a csomagolását felbontotta ő, amíg én azzal foglalatoskodtam, hogy könnyebb lehessen az egész számára és számomra is.
Felgörgettem magamra az óvszert, s mielőtt valami aljas kis megjegyzést tehetett volna beléfojtottam a szót egy erőteljes lökéssel, miközben megragadtam elölről a nyakánál fogva és beléhatoltam. Körmeit az asztalba vájta, amíg elfogadta a méretemet és a hosszomat.
Egész testemben bizseregtem és a hasamban pillangók repkedtek, ahogy elkezdtem egyre beljebb és beljebb furakodni magamat a férfiba, miközben erősen löktem. Olyan élesen nyögött fel, hogy nekem is el kellett engednem egy morgást. Izzadt mellkasom a hátának simult, ahogy jobban rágörnyedve gyorsabb tempóra váltottam. Az egymásnak simuló bőreink felülete szinte teljesen összeért, és én csak hallgattam sóhajainak és nyögéseinek áradatát. Próbált az asztalba kapaszkodót találni, de hátra nyúlva a tarkóm jobb támpontot adott neki, amikor már tövig benne voltam.
Fejét hátra hajtotta, míg csípőjét úgy dugta ki, hogy már én sajnáltam a gerincét, amiért ilyen pozíciót megengedhetett magának.
El sem jutott az agyamig, hogy mit teszek.
Éppen megdugom a maffia királyt a saját asztalán.
Ahogy belém csapott ez a felismerés, mintha teljesen felszabadultam volna. Rendíthetetlennek éreztem magamat.
━ Tégy magadévá, te kibaszott csődör! – karmolt a nyakamba, mire felszisszentem és cserébe a nyakába haraptam. – Gyorsabban bassza meg! – sóhajtott, én pedig ezalatt a szabad kezemmel átkaroltam elölről a mellkasát, a másikat pedig végig húztam a testén, majd megfogtam lüktető férfiasságát.
━ Soha többé nem érhet hozzád más! – morogtam a nyakába, miközben rámarkoltam és lökéseim ütemében elől is kényeztetni kezdtem őt.
━ De hozzád sem! – morogta, és a teste vonaglani kezdett a kezeim között az ingerektől. Erősebben szorítottam rá a farkára, és a mellkasánál fogva még közelebb préseltem magamhoz. – Még...
━ Az enyém vagy... - fúrtam izzadt arcomat a nyakába, belélegezve az illatát és lenyaltam a vállán gyöngyöző izzadtságát. Olyan forró volt a testet, hogy szinte attól tartottam, hogy elolvad. – Végzek azzal, aki csak hozzád mer érni rajtam kívül. – morogtam a bőrére mintegy ígéretként. Talán a pillanat hevében mondtam, de akkor nagyon is komolyan gondoltam.
━ Ölnék érted... - sóhajtotta.
━ Élvezd, te kibaszott király! – hunytam le a szemeimet lihegve.
Rászorítottam odalent, mire azonnal elment, és én is követtem őt. Majdnem hogy fuldokolva omlottam rá, mialatt ő is próbálta kifújni magát.
━ Monogámia mi? - nevetett fel erőtlenül. – Ez egy ígéretes kezdet. – pillantott felém a válla felett. - Üdvözöllek a sötét oldalon, Tybalt Shaw. – kacsintott rám.
Nem tudtam visszafojtani az előtörő hangos nevetésemet, amit csak ez az idióta tudott kiváltani belőlem. Olyan régóta végre először és a legőszintébben.
Talán az élet ezen oldala nem is volt annyira visszataszító, mint amilyennek először tűnt. Sőt mi több, nagyon is tetszett ez a fajta hatalom és szabadság.
━ Újra. – morogtam a fülébe, miközben hallottam, hogy ő is ismét felnevet.
Így kezdődött tehát a közös történetünk William Thompsonnal. Egy véletlen folytán, amikor is a sötét oldalra keveredtem.
És minden egyes pillanatát iszonyatosan élveztem.