𝗛𝘆𝘂𝗻𝗹𝗶𝘅 𝗢𝗻𝗲𝘀𝗵𝗼𝘁𝘀 | 𝗝𝗮𝘃𝗶́𝘁𝗮́𝘀 𝗔𝗹𝗮𝘁𝘁

4.

*Hyunjin szemszög

A mai nap nagyon külenleges lesz számomra.Nemrég felvettek egy iskolába ahol történelmet és tesit fogok tanítani.

Beléptem a terembe.A legelső dolog ami feltűnt egy szőke,szeplős,alacsony,vékony fiú a sarokban aki egy lánnyal beszélgetett

-Ma jön az új töri és tesi tanár....
-Igen Umji...szóval jó lenne ha egész órán nem rám mosolyognál!
-Ki tudja!Lehet hogy te fogsz rám mosolyogni!
-Attól hogy a saját nememhez vonzódom,nem az új tanárba fogok beleszeretni!
-Felix!Ott az ajtóban!
-És?
-Fordulj meg te idióta!
-Oh mamám!
-Na mivan?Csaknem igazam lett?
-Umji!Fejezd már be!
-Néha fáj az igazság...
-Tudod te egy kész költő vagy!
-Te pedig egy kész hülye gyerek!

Mit is mondjak....nem rossz a pasi.De van vagy 8 év köztünk...de ki tudja

-Jó reggelt!
-Jó reggelt!
-Biztosan tudjátok hogy én leszek az új osztály főnőkötök és töri meg a tesi tanár.

Ezek után semmi lényeges nem történt.Az óra letelt a lányok össze gyűltek fecsegni.

Felix bentmaradt...oda mentem hozzá és leültem az előtte lévő padnak a székére fordítva

-Hogy hívnak?
-Lee Felix...
-Valami baj van?
-Igazából csak annyit szeretnék megtudni hogy nehéz lesz töriből 3-ast kapni?
-Kapsz te annál jobbat is...
-Még egy kérdés...lehet plussz órákra járni valahová?
-Igen.Hozzám.
-De én nem szeretném ezzel terhelni önt...
-Nem vagy teher ezt jegyezd meg!
-Rendben....
-Egyébként akkor 4-kor a sulinál mindennap onnan majd elviszlek magamhoz.
-Nekem jó...
-Rendben.Legyél ügyes!-simogattam meg haját

*2 héttel később 15:52-kor

Annyira aranyos!Bárcsak ösze jöhetnék vele...kár hogy a diákom...

-Jó napot kívánok!
-Szia!

Kiszáltunk az autóból és besétáltunk a házamba.

*Felix szemszög

Annyira feszültnek látszik Hyunjin.Két hete járok hozzá de még nem láttam ennyire feszültnek.

-Valami baj van?-Mondtam mire falnak döntött

Eléggé érdekes volt.Milyen érzést táplálhat felém?Biztos hogy még mindig a diákjának tekint?

-Ta-tanárúr...
-Nem bírom,Felix!Megbolondítottál!Az első talákozás óta nem tudok lemondani rólad!

Ezután nyakkendőjétől fogva közelebb húztam és megszüntettem azt a pár centit ami az ajkainkat akadályozta

-Én sem...-suttogtam fülébe mire felkapott és bevitt a napaliba ahol ledobott a kanapéra.Ez után levette polóját és rámfeküdt.Nyakamat kezdte szívni mire felszisszentem...

A többit azt már nem részletezném...

1 évvel később

-Hyunjin kész a kaja!
-Jövök baba!
-Várj!Rakok neked!
-Emlékszel még?
-Mire?
-Az első kekszünkre a nappaliban...
-Hyunjin!Ebéd idő van!Nem ijenekről kellene beszélgetnünk!
-Akkor ne beszélgessünk róla,hanem valósitsuk meg!
-Hyu-

Ezek a csókok kikészítenek!