Fogd A Kezem...

Negyedik rész

- Mint töprengsz?
Elmélyülten álltam az ablaknál és nem is vettem észre, hogy Taylor mellettem van.

- Semmin - adtam a tudtára, majd hátrább léptem, de megragadta a karom.

- Előlem menekülni óriási hiba! Szánalmas vagy... Ne aggódj, nekem nem kellesz, de Ethannek igen.

- Miért utálsz ennyire? Nem tettem ellened semmit.

- Már attól is ki ráz a hideg, ha megszólalsz.
Elengedett, majd odament a többiekhez.

Leila örült ennek az egésznek mit sem sejtve, hogy valójában minket akarnak tönkretenni, nem pedig bulizni.

- Te bolond vagy ha azt hiszed ezek jót akarnak nekünk!

- Jaj, te vészjósló! - nevetve a vállamra tette a kezét. - érezd már jól magad egyszer legalább.

- Még mindig nem érted?
Nem tudtam befejezni a mondatot, mert csengettek az ajtón.

Taylor meglepetten nézett a fiúkra, aztán rám. Újra szólt a csengő, így Taylor kénytelen volt ajtót nyitni.
- Engem elfelejtettél meghívni, drágám!

Sosem hittem volna, hogy ennek a nőnek a hangja megnyugtató lesz nekem, de amikor belépett az ajtón, egyszerre minden félelem elhagyott.

- Azt hitted nem tudom meg, hogy bulizni készülsz? Hogy gondoltad?

Tíz perces vita után egymást felfalva táncoltak.

- Menjünk!
Leila nem akart mozdulni és egyáltalán nem érdekelte, hogy a fiúk szórakozni akartak velünk.

- Hogy lehetsz ilyen?
Felém fordult és úgy nézett rám, mintha minden az èn hibám lenne!

Örülnie kellene, hogy megúsztuk és a fiúk nem bántottak minket. Ki tudja mi lett volna ha Nataly nem jön...

***

Késő este, miután mindenki kidőlt a sok piától,
Elindultam a közeli parkba, ahol összefutottam Leilával és Damiannal.

- Na, hogy telt a buli?

- Totálkárosra itták magukat!

- Igazad volt, ne haragudj! - lesütotte a fejét majd átölelt.- Tudom, hogy néha makacs vagyok.

- Néha? - felnevettem hisz ő mindig makacs.

- Nem eszünk valamit? - Eddig szótlanul álló Damian végre kérdezett valamit. - Éhes vagyok! - jelentette ki unottan.

Egy a parkhoz nem messzire lévő étterembe mentünk, ahol nem voltak sokan, így csendes volt a hely és mi is néma csendben ültünk és bámultuk egymást.
Nehéz úgy beszélgetni, ha keresni kell a megfelelő témát, és bevallom őszintén, nem vagyok a szavak embere.
Miután Damian pizzát rendelt, Leila kiment a mosdóba én pedig egyedül maradtam ezzel a fiúval, aki olyan idétlenül nézett rám, hogy szívem szerint kirohantam volna onnan!

- És mi újság?

Ez most komoly?

- Ő... Minden oké... Veled? Inkább maradtunk volna csendben.

- Jó minden! Készülök a holnapi matek dolgozatra. - bólogatott hevesen. - Neked hogy megy a matek?

Jaj ne... Ugye nem azt akarja kérdezni, hogy nem-e megyek át hozzá tanulni? Frászt kapok!

- Nem szeretem a matekot... - megráztam a fejem és gyorsan haraptam egyet a pizzából. Persze nem mondtam igazat, nagyon is szerettem a matekot.

- Óh, ez esetben segítek!