Fogd A Kezem...

második rész

A szívem a torkomban dobogott amint elhagytam a helyiséget és egyenest indultam Leilahoz. Először szótlanúl bámultam rá, majd felsóhajtottam.

- Történt valami?
- Hát...összefutottam Taylorral a mosdóban.

- Mit akart tőled? - feszülten méregetett, majd össze fonta karjait.

- Megfenyegetett - kezdtem. - Valaki küldött egy képet róla ahogyan füvezik az udvaron.

- És? Akkor már egyből téged kell gyanúsítani? - akadt ki.

- Hát... - vakartam meg a fejem zavartan. - Ott voltam az udvaron és láttam.

- Mi a francot kerestél ott?

- Mivel nem találtalak sehol, gondoltam az udvaron lehetsz - vontam vállat.

- Majd akkor is így vonogasd a vállad, ha Taylor rád uszítja a haverjait! - komoran fordított nekem hátat és besétált a terembe.

Igaza volt. Komolyan kellene hogy vegyem Taylort. Nem számítottam semmi jóra, így ahogy tudtam elkerültem őket.
Amint beléptem a terembe, azonnal meg is torppantam, ugyanis, Taylor az első padban állt, és nem mellesleg csak mellette volt egy üres hely. Nem is tudtam, hogy a Biológiai óránk közös, egészen mostanáig.

- Kérem, foglalja el a helyét - utasított szigorúan Mr. Thomas tanárúr.
- És hol van a helyem?

Abban bíztam talán van még egy hely és nem kell Taylor mellé szegődnöm, de nagyot tévedtem.

- Mellettem - morogta Taylor.

Nem tehettem mást - bár megfordult a fejemben hogy lépjek le az óráról -, így mellé álltam és meredten figyeltem a táblát. Előttem hevert egy kis üvegdoboz, benne egy döglött békával. Nem tudtam mi a rosszabb az, hogy mellette állok vagy az, hogy egy kinyúlt békát kell pásztáznom. Felfordult a gyomrom és már éreztem hogy szédelgek. A szemem sarkából láttam ahogy Taylor tekintette folyton felém vándorol.

- Össze ne rókázd magad itt nekem! - morogta.

Felé fordultam és eskü' beakartam neki olvasni, de abban a pillanatban elszállt minden bátorságom. Talán ez a baj és ezért oltogatnak folyton...túl visszahúzódó vagyok.

Hátra fordultam és Leila ijedt tekintetével találtam magam szemben. A nézése elárúlta mennyire fél attól a békától...vagy talán nem is attól, hanem a mellette álló Eriktől, aki nem mellesleg Taylor legjobb barátja. Leila titokban imádja, de tudja hogy nála semmi esélye.

- Vegyétek a kezetekbe a szikét és vágjátok meg. - utasította a tanárúr.

Gyomorforgató látvány volt ahogy rezzéstelen arccal megvágta a béka hasát, sőt még nevetett is rajta. Szívem szerint kirohantam volna de ennek ellenére meredten álltam ott és figyeltem.

- Úgy tűnik ön nem rajong a békákért - vonta fel a szemöldökét majd komótosan elsétált mellettem.
- Vagy inkább a béka nem rajong érte - kuncogott mellettem.

Forrtam a dühtől...annyira visszavágtam volna, de mégsem tettem inkább csak csendben tűrtem.

Amint a csengő megszólalt, mindannyian kivonultunk a folyosóra. Megálltam egy pillanatra és füleltem mert nem messze tőlem Nataly és egy lány rólam suttogtak. Alig-alig hallottam, de biztos voltam benne, hogy rólam volt szó.

- Ez a nyomi és a barátnője túl sokat képzelnek magukról! - súgta a lánynak össze font karokkal.
- Ne aggódj, hamar megtudják hogy itt az ő szavuk semmit sem ér - legyintett a lány közben közép-barna hajába túrt majd óvatosan felém pillantott.
- Kapóra jön, hogy Taylor kifejezetten utálja - mondta. - De nem is csodálom, hiszen maga a jelleme is idegesítő! - feszülten figyelt felém és megvoltam győződve arról, tudta hogy hallom őket.