Straight with a curve

1

Faszom.
Az ébresztőm fájdalmas hangjára keltem fel. Ránéztem a telefonomra- még csak fél hat volt. Szeptember elseje, a dátum, amit a legtöbb diák szívből utál. Bár 16 lennék már, akkor nem kéne még egy évet rohadnom a padok között.-gondoltam. Addig viszont nincs mit tenni, muszáj vagyok kimászni az ágyból.

Felálltam és gyorsan elkészültem, majd komótosan lementem a lépcsőn, ahol anyu fogadott.
-Jó reggelt kicsim.-köszöntött sugárzó mosollyal. Nem tudom minek örült ennyire ilyen korán.
-Mrghmr.-morogtam vissza.
-Készen van a reggelid. Várod már az első napod?-kérdezte.
Csak kifejezéstelen, álmos arccal bámultam rá, majd elkezdtem enni. Mikor befejeztem, megköszöntem, de már ideje is volt indulni, ezért gyorsan behuppantam apuci limójába. Az úton csak kifele bámultam az ablakon, remélve, hogy felkelek és igazából már rég Dubaiban élek a világ legnagyobb cégeinek vezetőjeként. Álmodozásomból apa hangja ébresztett fel.
-Megérkeztünk. Csak kulturáltan, fiam!
Elköszöntem tőle, majd a kapu felé vettem az irányt.

A 312-es terem miért a második emeleten van?-elmélkedtem. Fura egy iskola ez, csomó elit köcsöggel. A szüleim erőltették hogy idejöjjek, magamtól a közelébe sem mentem volna soha. Nekem csak egy hely kell ahol egy évet kihúzok, aztán már mehetek is ki. A businesshez nem kell lexikális tudás, csak talpraesettség. Eközben megérkeztem a teremhez. Vettem egy mély levegőt, és benyitottam. De hülye terem ez! Négy sorban voltak összetolva a padok, az első sor három, a többi négy-négy-négy padból állt. Korán érkeztem, így még senki nem volt itt. Választottam magamnak egy helyet a hátsó sorban, majd elővettem a telefonom hogy elüssem az időt. Lassan megérkeztek a többiek is- egy csomó stréber, lány, és pár srác akikkel lehetett mit kezdeni. Ilyen volt Peti is. Ő ült az egyik oldalamra, a másik még üres volt és később sem foglalta el senki. 29-en voltunk a teremben becsengőre, az osztálylétszám pedig elvileg 30, ezért egy ember már rögtön az első órájáról késni fog, gratulálok neki. Ami még rosszabb, az az, hogy már csak mellettem van hely, emiatt bárki is az, az mellém fog ülni.

Ebben a pillanatban az osztályfőnök belépett a terembe. Ötvenes kopaszodó férfi, úgyhogy bármi lehet fizika tanártól a tesin keresztül a rajzig. Végül kiderült, hogy töri tanár, elég lazának tűnik, szóval nem lesz nehéz dolgunk vele. Kb az óra felénél járhattunk, amikor egy fiú berontott a terembe és flegmán elnézést kérve leült mellém. A tanár nem foglalkozott vele sokat azon kívül hogy kicsit lecseszte, így másodpercekkel később már folyt is az óra. A srác, akár csak én, nem igazán figyelt, hanem a pad alatt brawl starsozott. Há, rég láttam ezt a játékot, pedig rohadt jó. Az óra hátralévő perceit végigszenvedtem, majd amint kicsöngettek, megszólítottam az ismeretlent.
-Cső, Kristóf vagyok. Látom brawlozol, jöhetek én is?-kérdeztem.
-Ja, felőlem. Dávid vagyok amúgy.