Straight with a curve

3

Péntek. A hét legjobb napja. A szombat is jó, de a péntek esti bulik mindent visznek. Főleg úgy, hogy ez most nálunk lesz. Természetesen Dávidot is meghívtam, meg mellette szinte minden srácot a sorunkból és pár csajt az osztályból és az évfolyamból. Jó lesz, az biztos.

Azonban előtte még túl kell élnem hat óra szenvedést a suliban. Ma ismét lesz tesi...remélem ezúttal kevesebb fura helyzettel. Az első óra fizika. Ki az anyám rakta össze ezt az órarendet és miért utál minket?
A terembe belépve Dávid sugárzó mosollyal köszöntött.
-Mivan, ennyire várod az estét?-kérdeztem.
-Hogy a picsába ne várnám! Hozok egy kis meglepit is.-erre mosolya még szélesebb lett. Nem tudom, hogy a meglepi mit jelent, de a vigyora jót sugall.

Hamar elment ez a nap szerencsére, így már hazafele tartottam. Eszembe jutott Dávid és a meglepetése...kíváncsi vagyok mi lehet az.
Nem volt sok idő a buliig, ezért gyorsan bezártam anyukám szobáját (aki ekkor már nem volt itthon hála az égnek), meg még pár szobát, amit nem lett volna jó ha összehánynak. Miután ezzel végeztem, megnéztem, hogy működőképes-e a hot tub; szerencsére rendben volt, úgyhogy már majdnem kész voltam. Egy dolog volt hátra: elővenni a piákat. Csak a szokásos: jó sok royal vodka, meg pár üveg bor az esztétika kedvéért. Lassan levittem őket a lenti nappaliba és leültem a kanapéra hogy várjam az első embereket.

Csing csöng! (ez egy trc referencia)
-Hoztam piát, bár látom ezzel te is készültél...-bukkant fel Hunor vigyorgó feje.
Feka, Gonda és Boti követte, őket pedig a lányok, így már csak két emberre vártunk.
-OOOOLÉ OLÉ OLÉ OLÉÉÉÉ!-hallottam a kert felől.
-Ezeknek nem is kell csengő...-mondtam, majd kinyitottam az ajtót.
Peti és Dávid egymásba karolva daloltak, láthatóan alapoztak már egy kicsit. Hm. Furi...

Bekapcsoltam a hangszórókat és benyomtam a playlistet, kezdődhetett is a móka. Valamelyik idióta rögtön bedobta, hogy kezdjünk vodka shotokkal, így elég hamar lecsúszott az is, aki eddig nem. Már én is kicsit éreztem, hogy dolgozik bennem a pia, de azért még tudtam hol vagyok. Panni eléggé nyomult rám...Dávid pedig nagyon furán nézett ránk akárhányszor a csaj hozzámsimult. Elég idegesítő volt, nem igazán az esetem, hiába "tökéletes bula". Az este egy pontján lesmárolt, ekkor Dávid sietve (már amennyire azt részegen lehet) jött oda hozzánk és belémkarolt ezzel elhúzva Pannitól.
Pont jött egy beat drop, így a sráccal összekapaszkodva kezdtünk el kissé korlátoltan ugrálni, de nem biztos hogy kellett volna, mert már nem voltunk kellően stabilak. Ennek következtében gyorsan elestem, Dávidot is magammal rántva, pontosabban magamra rántva. Elég hosszú ideig csak néztünk egymás szemébe...hirtelen nagyon melegem lett. A srác viszont (végre...?) megtörte a "csendet" egy boldog felkiáltással.
-Majdnem el is felejtettem!-felkászálódott rólam, majd a zsebéből előhúzott valamiféle fehér port.
-Sokat szoktunk candy crushozni, szóval gondoltam szerzek egy keveset. It's just candy...crushed.-kacsintott rám.

Bevallom, azért kicsit beszartam. Sosem drogoztam még, eléggé félek hogy rám hogy fog hatni...de nagy faszom van, úgyhogy természetesen az ijedség szikrája sem érződött rajtam.
-Brom neked milyen kapcsolataid vannak hogy ezt ilyen hamar beszerzed? Mondjuk lehet nem is akarom tudni...csak toljuk.-mondtam, majd elmentem megkeresni a bankkártyám hogy kiporciózzuk.
Gyorsan szét is húztuk a filmekből már jól ismert kis csíkokra az anyagot, majd mély levegőt vettem.
Nem vagyok buzi. -gondoltam, majd az egyik orrlyukamat befogva felszívtam a cuccot. Dávid rögtön mellettem csinálta ugyanezt, szóval az arcaink elég közel voltak egymáshoz...hmmm. Egy-két perc múlva nyakon baszott az eufória, az italtól szétesett testem hirtelen újra egybe volt és elkezdtem üvöltve vergődni (abszolút nem) a zene ritmusára. Dáviddal a fejünket összetámasztva, egymást fogva ugráltunk, kurva jó volt minden, szárnyaltam (pedig nem is ittam red bullt). Ez még így ment körülbelül negyed óráig, aztán elkezdett belőlem kimenni a hatása. Még többet akartam, de már elfogyott, kibaszott ideges voltam. A srácok, hogy lenyugtassanak, bedobták az ötletet, hogy akkor menjünk fürdeni. Mivel nem volt jobb ötletem, beüzemeltem a fűtést, majd elkiáltottam magam, hogy "mindenki bikinibe baszdmeg!".

A hot tub hivatalosan négy fős, de természetesen nem négyen szálltunk be egyszerre, hanem legalább nyolcan. Nagyon közel voltunk egymáshoz, így igazán közelről nézhettem Dávid felsőtestét. Még mindig nagyon jó látvány, pont az ideálom...mármint ugye úgy hogy én is így szeretnék kinézni. Példakép, ideál, nem ugyanaz?
Hogy mindenki tudjon fürödni, elég sokat voltunk vizes fürdőruhában kint a kertben. Szerencsére ősz ellenére még elég meleg volt, legalábbis az alkoholtól úgy tűnt...néha talán egy picit fáztam. Házibuliból seperc alatt kertiparti lett, sőt, találtunk fagyasztott húst meg kolbászt, így még grilleztünk is, hátha valami segít felszívni a piát.

Gyorsan telt az idő. Az ital elfogyásával és a növekvő kajakómás emberek számával egyenes arányosan laposodott el a hangulat, néhányan épp készültek elmenni, de voltak akik már le is léptek. Őszintén örültem hogy fogyatkoztunk, eléggé elfáradtam. Észrevettem, hogy Dávid a kanapén fekszik, teljesen kidőlve. Óvatosan megcsapdostam a karját.
-Tesi, minden okés?
-Nnnnghghgnnnnnnn.-mondta.
Piros volt az arca. A homlokára tettem a kezem...tűzforró. Nem volt jó ötlet ez az őszi félmeztelenkedés.
-Adok valami gyógyszert, aludj itt.-jelentettem ki gondolkodás nélkül.
Gyorsan kerestem a szekrényben egy kis nurofent, töltöttem egy pohár vizet, meg valahonnan szerváltam egy pokrócot is.
-Ülj fel, és ááá!-adtam kezébe először a gyógyszert, majd ahogy felült, a poharat is. Szépen lenyelte.
-Gyere, menjünk fel a szobába, jobb híján az ágyamban alszol, azt nem baj ha összehányod.-látod anyu? Mondtam hogy kell az a king-sized bed.

Nagy nehezen felkászálódott a lépcsőn, egyik oldalról a korlátba kapaszkodott, másik oldalról belém. Oké, gyakorlatilag felhurcoltam az emeletre. Szegény srác alig tudott lábra állni...fura hogy ilyen hamar leteperte a láz.
Nyilván őt nem kértem, hogy fürödjön le, mivel így is alig élt, de én azért szerettem volna abban az illúzióban élni, hogy tiszta marad az agyam, így gyorsan letusoltam. Mire végeztem, Dávid már aludt. Igazából erre számítottam és örültem is neki, mert így a legkevésbé fura a helyzet. Ő az oldalán, az ágy belseje felé fordulva feküdt, ezért befeküdtem mellé, neki háttal. Már épp lehunytam a szemem, amikor egy kezet éreztem a derekamon. Később ez a kéz a hátamra húzott, a hozzá tartozó fej pedig a mellkasomon landolt.
-Szabad? Ha nem ölelek valamit mindig rémálmom van.-mondta Dávid (akit itt majdnem a fejhez tartozó szájnak neveztem) meglehetősen álmos hangon.
-He...eh...persze.-megsajnáltam, illetve eléggé meg is lepett, ezért megengedtem neki.
A teste nagyon forró volt, és nyilvánvalóan nem volt rajta póló, mert miért is lenne, ezért amíg meg nem szoktam, szinte elégtem a takaró alatt. Még nő sem feküdt így rajtam, nem hogy egy srác...nem tudtam mit érezzek. Miután viszonylag egyenletesnek hallottam a szuszogását, elkezdtem hangosan elmélkedni.
-Mit kezdjek veled, te fiú? Berobbansz az életembe, és bármennyire is szeretném tagadni, megkavartál. Eddig undorodtam a buziktól, de most azon kapom magam, hogy egy másik férfit bámulok, elemzek egész nap. Hogy lehetsz ennyire...közvetlen? Nem is tudom minek nevezzelek (ez egy Petőfi referencia). Annyira...természetes neked az, hogy csak úgy hozzám érsz, rámkacsintasz, mélyen a szemembe nézel, és elmosolyodsz, mint aki egy aranyos kiskutyát néz. Felfogod, hogy ezzel mit indítasz el bennem? Nem tudom hogy ez a jellemed része, vagy...
Inkább csöndbe maradtam, hiszen nem fogok választ kapni a kérdéseimre. Hamarosan elaludtam, a sok esemény, a sok szer, és a sok te teljesen kimerített.

Délben keltem fel, és rendesen arcon baszott a másnap. Picit megijedtem amikor a takaróm különösen meleg volt, de hamar rájöttem, hogy Dávid karjai szolgáltak szinte radiátorként a paplan alatt. Valószínűleg hajnalra már elég józan lehettem, mert emlékeztem hogy hogyan aludtam egy ágyban, ráadásul összefonódva az osztálytársammal...a délután és az este viszont nagyrészt homály volt.
Kómás gondolataimból kizökkentett, hogy felkelt az imént említett úr. Nagy meglepetésemre nem ugrott ki a karjaim közül.
-Hány óra van?-kérdezte ásítva.
-Dél körül asszem.-szólaltam meg rekedtes hangon...vajon sokat üvöltöttem?
-Hmrmrhrmrhhrm.-mondta.
Pár perc csönd után nem bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg.
-Te hogy nem ijedtél meg rögtön hogy mégis hogy kerültél egy ágyba velem? Ilyen sokat alszol együtt félmeztelenül palikkal?
-Oh Krisa...olyan részegre még sosem ittam magam, hogy ne emlékezzek mindenre.-mondta a szemembe nézve, mosolyogva.

Faszom.