Várj rám ||Taekook

11 rész

-Tae!-szólt hozzám Kook mire felébredtem. Ez csak egy álom volt? Hogy? Hisz minden olyan valódi volt. Én tényleg kívánom Kookot.. és érzem meredő farkam is.. tuti ő is észre vette.. ez kész elég álmodnom róla és feláll.. ez olyan gáz

-Hm?-kezdtem takartni kisebbik részem.

-Á akkor észre vetted! Jót aludhattál-kuncogott édesen amitől csak egyre jobban szégyelltem magam.

-Én most...inkább el megyek mosdóba!-álltam fel mellőle megindulva de kézen fogott.

-Nem sértésnek szántam!-húzott ölébe.-Tudod.. van más is ami segítene.. én is tudok segíteni!

-Kook.. nem!..Túl sokat segítettél már azzal hogy ide jöttél.. együtt aludtunk aztán este meg jól éreztük magunkat.. ez a lényeg.. nem kell többet segítened!-hajtottam le fejem szégyenembe.

-Hey! Velem álmodtál?-mosolygott aprót amire bólogattam.

-Remélem az álmodba is olyan sexy voltam mint amilyen élőbe is!-puszil arcomra amitől enyhén el pirultam.

-Mi történt az este?-kérdeztem témát váltva gyors. Stílusa azonnal meg változott. Szomorú? De miért?

-Hátt-gondolkodott el.

~vissza emlékezés Kook szemszögéből~

-Kook~-szólthozzám részeges hangon.

-Miaz?-nem hazudok hogy én is becsincsettettem aprót.. de pont jól!

-Meleg van!-vette le felső ruha darabját odébb hajítva a szoba másik felére.-Ah..-támaszkodik meg térdein majd rám néz.

-Hm?-néztem én is rá.. próbáltam szemébe nézni de az enyémek sokszor vándoroltak le Tae tökéletes alakjára.

-Van valakid?

Mindenre számítottam csak erre nem.

-Azt hittem ezt már meg beszéltük!

-Tudom csak élőbe is hallani akarom!-mosolygott el majd lehúzott még egy felest.-Ahh

-Nincsen senkim!-mosolyogtam el bizonytalanul. Nem akarok magamról beszélni.. csak elérni hogy most Tae minél boldogabb legyen! Boldoggá akarom tenni és csak jól érezni magam.. hisz ezért jöttem..

-Akkor az enyém vagy!-állt fel öleimbe helyezve magát.-Kedvellek!

Szóhoz se jutottam. Kedvel? Most nem tudom el dönteni viccelődik vagy komolyan gondolja.. de részeg szóval igazat mond. Szívem úgy dobogott mint még soha. Gyorsan és hangosan. Amit ő kihoz belőlem még számomra is meglepetés. Viszont úgy érzem csak bántanám.. felnőtt vagyok ő még gyerek.. komoly következményei lehetnek ha mi együtt lennénk.. nem akarom bántani

-Ne hülyéskedj már!-nevettem kínosan de komoly arca egyre komolyabb volt. Lassan abba hagytam a nevetést komolyra fogva a szót.-Tae én– -szakított félbe puha ajkaival egy pillanatra csuktam be szemem és el is feledkeztem a külvilágról. De lassan rá kellet jönnöm köztünk nem működhet semmi.. és lassan el toltam.-Hallgass végig!-szóltam rá.

-Nem akarom hallani!-rázta meg a fejét.-Ha vissza utasítasz csak tölts velem az éjszakát azután menj el hogy reggel már ne is lássalak!

-Nem kérheted ezt tőlem!

-De!.. Fájni fog ha látlak! Csak bűntudatom lesz! Ha már el mondam mit érzek történjen már valami!-hisztizett. Olyan aranyos..

-Túl sokat ittál! Menj inkább aludni!

-Nem vagyok álmos! Kook!!-szólt rám erő teljesebben.-Kérlek!-kérésének téve el döntöttem az ágyon fölé mászva. Karjait nyakam köré fonta közelebb húzva magához. Ajkaihoz hajoltam aprót rá lehelve. Nem megy.. pedig tényleg akarom őt..

-Aludj!-hajoltam el tőle fel kelve majd ott hagyva. Olyan bunkó vagyok.. ki kell szellőztetnem picit a fejem..

Hívtam Yoont hát ha tud segíteni de ki volt kapcsolva.. persze nem is ő lenne.. Mit kéne tennem? Mikor nem volt velem kívántam és bármit meg tudtam volna érte tenni de most.. egyszerűen nem jön össze semmi.. szemeibe nézek és látom azt a fellángolást..Nem bírok magammal de muszály csak tönkre tenném ahogy mindenkit..

Mire vissza mentem aludt az ágyba. Lassan oda mentem majd be takartam mellé feküdve. Szőrnyű vagyok igaz? De ez mind a te érdekedben van.. majd én is el aludtam.

~Vissza emlékezés vége~

-Nem történt semmi!-mosolygott rám. Bár tudtam hazudik.. nem őszinte a mosolya..

-Meddig maradsz?

-Már nem sokáig.. tanulnod kéne holnapra és nem akarok zavarni!

-Sose zavarnál!-mint ha történt volna valami.. ha tudnám mi? Talán csináltam valamit este ami miatt meg bántottam? De akkor meg nem akart volna segíteni? Esetleg... neem akkor fájna a popsim! És olyan kényelmesnek érzem mint még soha.. hozzám se nyúlt!

-Előbb végezd el a sulit aztán szórakozz picike
-szavai szívembe szúrtak egy kést.. ezért jött el? Hogy ezzel piszkáljon?. Azonnal ki szálltam az öléből össze szedve magam.

-Ki kisérlek a vonatig! Csak felöltözök!-mentem egyenest szobámba be csukva az ajtót.
Persze hogy is gondoltam.. egy idegen akivel eddig csak irogattam ide jön és majd boldogan szeretni fogjuk egymást? Sajnos ez nem mese Taehyung.. ez a valóság.. a valóság fáj mindennél jobban.

Miután össze szedtem magam le mentem az előszobába.

-Te készen vagy már?-kérdeztem Kooktól aki szomorúbbnak tűnt mint eddig.

-Ühüm!-bologatott aprót majd egyszerre léptünk ki az ajtón. A vonathoz érve 15 perc volt még a búcsúig. Nem is szólltunk egymáshoz.. csak néztünk magunk elé meredten.. így telt le a 15 perc. Mikor meg állt a vonat rá néztem mikor ő fel állt.

-Köszönöm!-nézte a vonatot.

-Mit?-értelmetlenkedtem.

-Ezt az egészet..És én is..

-Huh?-néztem rá furán míg fel szállt a vonatra. Integetett aprót majd elindult a vonat. Ne.. Nem akarom el menjen.. hiába fáj. Futottam a vonat után mire elérte az olyan tempót amit én már nem bírok. Hogy értette és én is? Rogytam össze könnyezve. Akkor most már soha többet nem láthatom? El fog hagyni? Ennyi volt? Miért.. mit tettem?

|Jk pov|

-Ezt az egészet..És én is..-kedvellek téged.. de ez sose fog kiderülni számodra. Hagytam ott aprót integetve. Ahogy elindult a vonat és láttam futni utánna egyre szomorúbb lettem.. még egy ember akit hagynom kell különben rossz vége lesz.. miért vagyok ilyen? Egyik szavam üti a másikat.. aztán.. kedves vagyok és el múlik a rossz érzet.. azt hiszem mindent megcsinálhatok következmények nélkül.. majd ismét rá ébredek mekkora hiba is az..

Csak össze törlek.. hogy kedvelhetsz így is?

–––––•••••–––––

Köszönöm hogy olvastad! ❤️❤️