Várj rám ||Taekook

18. rész🔞

-Nem akarunk vissza menni? Kezdek fázni!-öleltem jobban picit arcára nézve.

-Úgy is terveztem otthon valamit!-áll fel velem együtt. Lassan ki vetettem magam karjai körül majd segítettem ott rendet rakni. Kb 10 perc múlva vissza is értünk. Kook éppen a zárba dugta a kulcsot míg én lassan át öleltem hátulról.

-TaeTae!-fordul hátra.-Mi az ott az arcodon?-bökte meg számat.

-Hm?-kaptam oda picit törölgetve.

-Várj! Segítek!-majd ajkaimra hajolt tartva arcom.

Derekájánál a pollójába markoltam be tolva a házba. Csókunk kezdett el mélyülni míg ő gombolta ki az ingem. Annak ellenére hogy eleinte mennyire át baszott nem tudok rá haragudni. Túlságosan rég láttam és az idő alatt neki is rá kellett jönnie minket egymásnak teremtettek. Most végre itt vagyunk együtt és szinte azt csináljuk amit csak szeretnénk.

Én is kezdtem ingét ki gombolni majd mikor izmos kidolgozott teste elém tárult muszály volt bámulnom

-Tetszik igaz? Ma mindenem a tiéd!-tolt neki a falnak majdnem új csókot kezdeményezve.

-Csak ma?-vágtam szomorú arcot.

-Meg holnap meg azutáni napokon is!-ezen picit el mosolyodtam majd folytattuk akciónk. Valahogyan el kerültünk az ágyig amire picit erőteljesebben lökött rá felém mászva.

-Kookh— -mondandómat nem hagyva be fejezve hajolt nyakamra mire fel nyögtem.

-Mutasd a hangod!-harapott aprót nyakamba megszívva azt.

-Kook ne! Mert... fel.. izgulok!!-fordítottam oldalra a fejem.

-Az a lényeg nem?-ért férfiasságomhoz ami már kezdett dudorodni.

-Mh~-nyúltam kezéhez.-Óvatosanh!

-Én mindíg az vagyok! De Taeh már nem bírom!-nézett rám vágyakozó szemekkel.

-Én se! Csak..-néztem el oldalra.

-Csak? Nem szeretnéd? Mert akkor nem erőltetem!

-Dee! Csak félek..

-Én nem vagyok olyan mint az exed!-suttogta fülembe majd folytatta. Én csak hagytam magam bízva abba hogy tényleg nem így van.

Végülis el töltöttem egy szép, élvezet teli ejszakát Kookal. Bevallom nagyon élveztem.. nagyon jól csinálja.. biztos már tapasztalt! Most itt fekszek mellette és öleljük egymást. Olyan romantikus minden.. vajon ez így is marad?

-Nem vagy éhes édes?-picit nevetve kacsint.

-Nemm!!-mondtam mosolyogva.

-Jaj drága Tae!-ölelt.-Köszönöm!

-Micsodát?-öleltem vissza lábammal együtt.

-Hogy nem utálsz azok után!-csukta le szemeit. Olyan jól csinált mindent.. biztos el fáradt.

Haját simogattam míg el nem aludt. Nem az hogy nem utálom se gyűlölöm. Olyan dolgot tett ami azzá tett amien most vagyok. Viszont az élet fájdalmat okoz és majd lesz aki ezt megjavítja. De lehet olyan a gyógyító aki megrontott?

Remélem igen..

—————•••••—————