Az élet csodaszép és én örülök annak hogy részese lehettem.....[BEFEJEZETT]

20.fejezet

Másnap reggel minden
ugy ment mint regen.
En ebredtem elobb kivanszorogtam a konyhába es csinaltam kavet.
Ma van a nap.
Liza temetése.Nem
tudom hogy fogjuk birni.
Foleg nem tudom mikor törik el Zsomanal a mécses.
Mégiscsak a baratnoje volt.
Péter is felébredt es kozosen megreggeliztunk.
Elpakoltunk es mar készülodtunk is kerek 1 orank van arra hogy ossze szedjük magunkat.
Szerencsere hamar sikerult es kocsiba is pattanttunk.

Utunk csendes volt,gondolkoztunk.Hamar oda ertunk,es hirtelen Zsomborral talalom szembe magam.Koszontunk egymasnak majd a többiek is csatlakoztak.

Mikor vege lett a temetésnek az egesz banda oda ment a sirhoz.
Zsombornak
ennyi kellet.
Elsírta magat,a mai nap mar
meg nem tudja számolni hányadszor.
Péter,Barni karjaiba bújt.
Giorgio elkezdett dúdolni egy ismerős dallamot.
-,,Mert az élet csodaszep es en orulok annak hogy részese vagyok,
Az elet csodaszep es en orulok annak hogy részese lehettem.
Porszem vagyok évmilliárdok távlatából...

/huuuuuh hat gyerekek ennek is vege van.
En anynira imadtam irni ezt a konyvet.
Nyaron kezdtem el es egyszeruen magával ragadott az írás.
Ahogyan észrevehető a vegere mar kezdtem kicsit bele fáradni.:D
De el nem tudjatok hinni hogy en mennyire halas vagyok ennek a kis ff-nek.
Rengeteg problémamat kiirhattam.
Szamomra ez a terápia.
-puszi<3/