Borzongás

1. Rész

Vággyal túlfűtött éjszakát tudhatott maga mögött, George. Az ágy szélén ülve felfelé görbültek ajkai, ahogy végig nézi a mellette fekvő mezítelen testet.
Áh,micsoda éjszaka, már maga sem tudta, hogy hányszor merült el a férfiban az este folyamán. Talán csak az óvszerek mennyisége lehetett volna árulkodó,de addig őt ez nem zavarta, míg mind a ketten élvezték ezeket a találkozókat.

Ethan nem jelentett neki semmit,csak dúgásra volt jó,levezetni a benne felgyülemlett frusztráltságot, hogy megkönnyebbülést nyújtson neki.  Ethan hátát vörös foltok tarkították,harapásnyomok és szívások. George nem volt erőszakos fajta,de ha elkapta a hév nem mindig figyelt oda másra.

Az ágy mellől felvette nadrágját és belebújt,majd az inget is felvéve távozott,nem köszönt el,nem írt kis búcsúcetlit. Ethan tudta, hogy milyen is ő, jön,baszni akar, aztán lelép és ez nem zavarta, mindaddig amíg megkapta azt ami számára is jó volt.

George ,valamikor reggel hatkor ért a lakására,de meglepő módon azt zárva találta.

- Mi a fasz...- Ujjaival fésülte át a félhosszú barna haját.  Tisztán emlékezett arra, hogy nem zárta be a lakását és ha ő nem zárta be,akkor... Lucas..nem,az nem lehet. Próbálta elhessegetni a gondolatott és mikor úgy érezte, hogy már belül kitombolta magát bekopogott. Szégyen, hogy a saját lakásába nem juthat be,s mikor az ajtó nem nyílt jobb lábával belerúgott.
- A kiabszott életbe nyisd ki azt az ajtót, te gyökér!- üvöltött már sokadjára,de az ajtó nem tárúlt fel. Helyette a szomszéd bácsi dugta ki az orrát, hogy utána nézzen mégis mi a hangzavar tárgya. George pedig fújtatva nézett a hang irányába és az öregúrra szegezte barnás tekintetét.
- Mit bámul ,tata, húzzon inkább vissza az öreglány mellé és élvezze ki még ezt a pár évet ami maradt maguknak!- mégis mikor süllyedt ő erre a szintre, mikor vált ennyire érzéketlenné,S mikor nem tudta kordában tartani az indulatait?

Sóhajtva döntötte az ajtónak a fejét,nem volt mindig ilyen,mindig jó nevelést kapott. Mégis az utóbbi pár évben megcsúszott, hibát hibára halmozott és szánalmas gyökérnek tartotta magát. Egy mocskos búzinak,aki férfiakat előszeretettel hajszolt a gyönyör kapuja felé. Gyerekként utálta a melegeket, aztán rá kellett jönnie, hogy genetikailag ő is oda tartozik. Eleinte ez csalódás volt a számára, pár évvel később pedig megismerte Lucas-t,meg volt kettejük között a kémia és minden más is. De míg George hűséges típus volt ,addig Lucas előszeretettel osztotta meg az ágyát másokkal. És nyilván itt tört meg benne valami, onnantól kezdve nem érzett mást csak puszta gyűlöletet a férfi iránt. És mégis, amikor a másik megjelent megbocsátott neki, hogy aztán egy újabb együttöltött éjszaka után felszívódjon hónapokra. És ez így ment éveken keresztül. Most pedig harminc évesen nem tud felmutatni semmit sem, még csak munkája se nincs.

Fejét az ajtónak kopintotta egyszer-kétszer, harmadjára egy puha dolognak ütközött a feje. Meglepetten vonta össze szemöldökét s emelte fel fejét. Egy tenyér,nem is akármilyen, erős,kicsit érdes ,börkeményedesekkel az ujjak hajlatainál. Az illető csuklóján egy aranyozott óra pihent, George tett két lépést hátra és egy haloványan mosolygó férfivel találta szembe magát,aki vállával a falnak támaszkodott. Őt nézte ő meg őt, pontosabban George bámulta az illetőt. Szó szerint elvarázsolta a mosolya, ahogy a szemüvege alatt szemei mosolyogva csillogtak,azok a barna íriszek,azok az ajkak. George csókolni szerette volna,beletúrni az idegen dús őszes hajába,annak ellenére, hogy tőle nem sokkal lehetett idősebb. Bizonyára festi, annyira elgondolkodott azon, hogy mit is tenne a férfival, hogy szinte megfeletkezett arról is,hogy az szemben áll vele. Soha senki nem volt rá ekkora hatással az élete folyamán,mint ez az idegen fickó. Megrémült a saját gondolataitól és csak reménykedni tudott, hogy a férfi ebből semmit nem vett észre. Megőrült ez már biztos,fel kell keresnie hamarosan a dilidikiját.

Az idegen mozdult és felé nyújtotta a kezét.

- Leon Kendall,az új szomszédod. - mutatkozott be az idegen,aki így már annyira nem is volt az . George-nak kellett pár pillanat, hogy vissza térjen a valóságba, hogy el tudja szakítani magát a reszelős hangtól,mely az őrületbe tudta volna kergetni,hangjától kellemes bizsergés járta át a testét és ennyi elég is volt ahhoz, hogy a lentebbi tájékon valami éledezni kezdjen. 

Hogy leplezze zavarát és a benne felgyülemlett vágyat morgolódva fogta meg a férfi markáns kezét. Gondolatai pedig ismét önkényesen elszabadultak, szerette volna magán érezni a férfi tenyerét, ahogy finoman bejárja annak minden négyzetméterét, ahogy felsóhajt érintései nyomán...Térj észhez te vadbarom,korholta magát.  Az ő keze elveszett szinte a hatalmas tenyérben,megköszörülte torkát ,rendezte gondokat és csak aztán válaszolt.

- George Henderson. - szorította meg kissé az idegen kezét, hogy aztán elhúzza azt. És ekkor hiányérzete támadt, legszívesebben egy örökkévalóságig tartotta volna ott, hogy érezze a melegséget amit a férfi árasztott magából. - Szóval új szomszéd, melyik lakás?- döntötte oldalra kerdőn a fejét, így ismét végig tudta mérni az előtte állót. Sötétkék farmer,fekete póló és zakó, furcsa kombináció,de hát kinek mi tetszik. Benne mégis megmozgatott valamit, vágyat keltett benne, tüzet szított így ismeretlenül is.
- A magával szembenni! Nincs kulcsa?- tette fel a kérdést Leon és maga mellé engedte a kezét, rajta nem látszott idegesség, nyílt és egyenes emebernek nézte George. Aztán lehet ő az éjszaka baltás gyilkosa,a horror filmek réme. A gondolattól elnevette magát és ez a másiknak is feltűnt.

- Elnézést,nem magán nevetek-magyarazkodott-hanem azon, hogy hogy lehetek ennyire szerencsétlen. Soha nem zárom az ajtót most mégis zárva van, bizonyára a barátom magával vitte a kulcsokat megfeketkezve arról,hogy ez az én lakásom. Persze már megszokhattam volna. - tört ki belőle az őszinte válasz és magában átkozta a percet, hogy ilyesmit elárul egy idegennek. Bár, bemutatkozott, most már annyira nem is az. De ettől függetlenül nem kellene ennyire megbíznia benne..

-Értem.- simított végig a férfi az állán,ujjai alatt sercegett az alig két napos borosta,de ez csak még férfiasabb külsőt adott Leon-nak. George pedig szívesen lett volna az álla helyében, hogy valaki őt is így simogassa.- Esetleg szólhatna a házmesternek.
- Reggel hétkor? Maga megőrült,az a férfi egy elmebeteg állat. Azonnali kasztrálás várná rám és higgye el,a férfiasságomra még szükségem van.- a kijelentésére a férfi felvonta szemöldökét és végig nézett rajta, tekintetében valami furcsa csillogást vélt felfedezni. Vagy csak beképzelte magánál. - Akkor felajánlom, hogy jöjjön hozzám. - nyugtatólag felemelte mindkét kezét.- Nem vagyok baltás gyilkos és nem erőszakolok meg senkit, kivéve ha kérik.- mosolyodott el és ettől a mosolytól valamiért George elszegyelte magát. Honnan tudja... Kicsit zavartan válaszolt.

- Nem szeretnék útban lenni. - azt nem tette hozzá, hogy miért. Félt attól,hogy Kandall közelében elkalandozna ismét és perverz vágyat nem tudná visszafogni,leplezni.- Átugrom az egyik haveromhoz.

Az idegen biccenetet mint egy beletörődésként.
- Nos,örültem a találkozásnak,George Handerson. Remélem hamarosan látjuk még egymást,oh, és legközelebb a fejét máshova verje.- kuncogta el magát, ahogy kikerülte és távozott. George pedig hosszan nézett utána, még akkor is bámulta az ajtót, amikor a férfi már rég eltűnt mögötte.  Fejében még mindig zakatolt a férfi hangja, ahogy a nevét ejtette ki,vajon milyen lenne hallani, ahogy búja dolgokat suttogna a fülébe, ahogy ajkai erzékien érintené nyaka ívet,vajon csiklandozná a férfi borostája? És milyen lenne megcsókolni, milyen lenne az íze az illata? Mint az éjszaka,vagy eső után a friss levegő?