Borzongás

2.-rész

Leon napokig nem találkozott újdonsült barátjával. Viszont helyette a fehér vászon előtt állva festett,az érzést mely akkor járta át, amikor meglátta a férfit. Nem nevezhette különlegesnek, átlagosnak annál inkább. Sőt, talán ha nő lett volna, akkor még hisztérikának is bélyegezte volna azok után amit látott. Rajta mégis megesett a szíve, látta rajta a kétségbeesést mely átfutott arcán. S amikor a másik épp kisebb kárt akart tenni magában nem bírta megállni, hogy ne avatkozzon közbe.

Tisztán emlékezett az arcára,a vonásaira, a bal orrcáján lévő heggre, melytől csak még kívánatosabbnak találta. A szeme csillogására az értetlen képére miután ránézett. Az ajkaira, amelyeken szívesen végigvezette volna nyelvét, hogy aztán tolakodóan a szájába hatolhasson. Már csak a puszta gondolattól elemi erővel fájdalmasan görcsbe randult nemesebbik fele.

Ez kész téboly, szemüvegét igazgatta orrán, miközben jobbjával próbált nem pacát hagyni a vásznon. Művész volt,nem ismert,de eleget keresett ahhoz, hogy megtudjon élni belőle. Eleget ahhoz, hogy olykor megengedhessen magának pár kifinomultabb dolgot. Máskor a festés megnyugtatta,eltudott zárkózni a világ elől, most mégis nyugtalan volt. És erről az a vakarcs tehet. Morogva hagyta,ott munkáját,nem tudott koncentrálni és így alkotni sem. Pár perccel később tiszta ruhába bújva lépett ki lakása ajtaján azzal az indokkal, hogy leugrik a kisboltba. Már épp lépett volna ki a kétszárnyas ajtón, amikor vele szemben a szembenni szomszédja közeledett egy idegen férfi társaságában. Kerdőn vonta  fel szemöldökét, mint aki épp csinytevésen kapta volna rajta a másikat. Bár a szembejövők nem igen látták, mert épp egymás felfedezésével voltak elfoglalva. A látványtól pedig Leon gyorma felfordult.

Nem attól, hogy két férfi egymást ölelve csókolta egymást,hanem, hogy azt nem ő teszi. Nem ő simít végig a szomszédja oldalán,nem ő térképezi fel ujjai alatt szétterülő csupasz bőrfelületet. S nem ő az ,aki kezei közé fogja a másik arcát, miközben vágyát a másik csípőjéhez tolja. Ó,de szeretett volna a másik helyében lenni, hogy ugyanazt érezhesse mint most az a kettő.

Lábaval egy erősebbett dobbantott,de úgy látszik semmi értelme nem volt. Lassú léptekkel ment el mellettük, de az a kettő ügyet sem vetett Leon-ra. Olyan elmélyülten falták egymást, hogy,Leon hányni tudott volna tőlük,mint két szerelmes pár, akik hónapok óta nem találkoztak. Mégsem tudta levenni szemeit, George arcáról, ahogy a fickó ajkát tépte a szó szoros értelmében,ahogy az ujjait a sűrű fekete hajkoronába vezette és a kéjes nyögést,amit az idegen váltott ki azzal, hogy szomszédja ágyékához simult. Mint egy kibaszott pornófilm,azzal a különbséggel, hogy nem ő az aki mindezt kapja. Nem ő élvezheti a férfi érintéseit,egy pillanatra megállt és szomszédja ekkor döntött úgy, hogy pihegve elválik társától.

                *          *           *

Kendall úgy nézte őket,mint aki a pokolba kívánja az egész emberiséget. George pedig elszégyelte magát? Vajon mennyit láthatott a a férfi? Vajon az amit most lát a szemében az tiszta gyülölelet,vagy valami más? Lustán emelte meg kezét,ahogy elengedte Ethan nyakát és intett egyet szomszédjának,mint egy köszönésképpen.  Az őszhajú biccentett egyet, George mondani szeretett volna valamit,de amint nyitotta volna száját,partnere belefolytotta a szót egy könnyed csókkal. A férfi arcán pedig egy grimasz futott át, kilépett az ajtón és George csak a távolodó alakját nézhette. Szerete a spontán helyeken lévő szex-et,mindegy volt, hogy állva vagy fekve tették azt,nem számított hol és mikor,ha elkapta őket a vagy nem volt mit tenni. Nem akarta visszafogni magát,most mégis eltolta magától, Ethan-t.

- Várj,ne most.- bújt ki Ethan keze alatt, George,kedve hamar rossz irányba változott. És nem tudta mégis miért, miért ne akarná érezni ismét a partnerét? Ha összebújásokról volt szó soha nem ellenkezett. De az előbbi után valahogy nem kívánta már az egészet. Nem, ez hazugság lett volna, kívánta,de nem Ethan-nal,hanem az idegen fickóval ,aki az előbb a tekintetével felnyársalta. Féltékenység csillant volna a szemeiben? Kizárt, hiszen nem is ismerték egymást, mégis valamiért most legszívesebben utána ment volna, hogy kimagyarázza a helyzetett.
- Most menj el, kérlek. Egyedül szeretnék lenni.- a férfi értetlenül nézett rá, arcán értetlenség tükröződött. Még soha nem fordult elő,hogy elutasította volna a szeretkezés, most is abból a célból jöttek fel a lakására.
- Majd ha már nem leszel egy havibajos kúrva, hívj.- Prüszkölte a szavakat, Ethan és szó nélkül hagyta ott.

George a lakása előtt állt,nem akart bemenni, egyedül lenni az üres semmiben,a csendben ami olyankor telepedett rá. Szeretett volna valakihez, valamihez tartozni. Hogy hazavárják,vagy ő várjon haza valakit. Hogy a magány ne eméssze fel elméjét, érezni akart, több lenni mint ami most ,vagy ami valaha is lehetne. Kifújva a levegőt kattant a zár, de még mielőtt beléphetett volna a folyosóról meghallotta az ismerős reszelős hangot. Válla felett pillanatott hátra, hogy biztos legyen abban, hogy tényleg ő áll ott és nem csak képzeleg, hogy a nem az elméje játszik vele. S amikor megpillantotta a férfit valamiért megkönnyebbült.

- Csak nem megint kizárták?- férfi szemei mintha most sötétebbek lettek volna,vagy csak fényvisszonyok tehettek róla. Nem igazán érdekelte, tőle akar szikrákat is vethetett volna csak hallhassa hangját.
- Nem, most van saját kulcsom. Az utóbbi esetből tanultam és csináltattam egy pótkulcsot.- szólalt fel magabiztosan,de határozottsága csak addig tartott, míg a férfi nem közeledett felé. Hozzá képest ő eltörpült mellette,nem volt valami izmos, igazából még magasnak sem volt mondható. Szálkás testalkata volt,s bár legtöbben nem nézték ki belőle,volt ereje. Bár a vele szemben állóval esélye sem lett volna. Egyáltalán mikor került elé?

Orrába furakodott a férfi illata, édes és savanykás, talán tusfürdő?  Milyen jó is lenne,ha közelebbről is érezhetné,ha csak egy röpke pillanatra is. Sóhajtva vett egy mélyebb levegőt, míg rendezte gondolatait. De még mielőtt ez megtörténhetett volna Leon megzavarta.

- Megengedi, hogy megfessem?- a férfi keze mozdult és George már azt hitte megérinti,vágyakozott utána, mégsem történt semmi, Leon elhátrált és szemüvegét igazgatta. George pedig élete során talán most először érezte úgy, hogy a paradicsom és a rózsa színe eltörpül az ő arcszine mellett. Értetlenül pislogott,nem tudta felfogni és értelmezni a férfi kérdését.

- Maga valami perverz fickó? Csak nem gondolta, hogy levetkődzök egy idegennek, hogy az a perverz hajlamait kiélhese rajtam.- maga is érezte a hangjában azt, hogy nincs igaza. Leon-nak bárhol és bármikor képes lenne beadnia és ledobni ruhájait. Kendall pedig csak mosolygott,a mosolya pedig ellágyította George szívét is.

- Én művésznek nevezném magam, perverz csak az ágyban lennék, magával. Nos,lesz a múzsám vagy még finomítanom  kellene pár napig, hogy beadja a derekát?- Kendall nem viccelt, nyílt és egyenes ember volt mindig. Nem volt szégyenérzete azzal kapcsolatban amit mondott,az igazságot miért hallgatná el. Akarta a férfit, festeni és az ágyába tudni,nem egy és nem két éjszakára, hosszan elnyúlóan szeretkezni vele, megízlelni, simogatni és szenvedélytől tulcsorduló sóhajait hallgatni. Magától a gondolattól, hogy elmerülhet benne, hogy megfestheti mezítelenül, összefutott a nyál a szájában. Ajkai kiszáradtak és kénytelen volt benedvesíteni azokat.

George pedig mintha bűvkörébe esett volna, mintha a jelen és a jövő eggyé vált volna. Meglepődött a férfi őszinteségén, imponáló volt, hogy nem köntörfalazott , egyenesen a szemeibe mondta, amit gondolt. Arcára volt írva, hogy vágyik rá. És most George,maga előtt látta az egészet,azt, hogy mit tehetne vele, hogy hogyan is érinthetné Leon őt. Ahogy hosszan végigcsókolná gerince mentén, simogatná,harapná,igen,azt nagyon szerette és szeretné.  Kendall olyan férfinak tűnt aki szintén nem vetette meg az erőszakot. Szomszédja mozdult és ez hozta vissza a valóságba , George a hátát az ajtónak döntötte és úgy húzta pimasz mosolyra ajkait.

- Maga beteg, forduljon orvoshoz,Mr. Kendall. Még elvinné az infarktus,ha olyan testet látna mint az enyém.- a srác szemtekenkedett vele, öregnek titulálta és ez bosszantotta Leon-t.

- Addig nem tudhatja amíg ki nem próbálta, nincs igazam, George? Vagy fél attól, hogy egy hozzám hasonló vénember sokkal jobban ki tudná elégíteni mint az előbbi barátja? - a férfi mosolya kiszélesedett.- Vagy tagadná, hogy a fantáziája igenis játszik már magával? Talán a kis barátja segítségre szorulna?- nézett le George ágyékára,ahol ékes bizonyítéka volt arra, hogy igen, már csak a gondolat is hatással volt a férfire.

- Mocsok! Magára aztán nem állna fel, még egy hajléktalan farka sem.! - köpte a szavakat George  a másik felé. Őt aztán ne kóstolgassa senki,ne könyvelje el egy hímkúrvának, prostinak. Szó nélkül fordult meg és csapta magára az ajtót. Távol kell tartania magát az őrült pasastól,mint a valóságban mint pedig a képzeletében.