Mert az élet csodaszép

Aznap este bármi megtörténhet

Ha Giorgio el ment a wc-re akkor is követte és kaparta az ajtót.

Délután ebédelünk és a macskának is adtunk ennit. Nagyon jóízűen ette meg.

Ebéd után, elmentünk sétálni, kicsit hagytuk a macskát otthon érvényesülni.
Kezeinket kulcsolva sétáltunk az utcán, amikor megbotlottam és nagyot csapódtam a betonra.
Gio próbált reflex szerűen elkapni de nem sikerült.
Csak feküdtem a földön, Gio pedig mint egy gondos anyuka kérdezgette
-Jól vagy??? Sajnálom hogy nem kaptal el..
-amig próbált a földről összekaparni.

Ahj, jól vagyok de durván raestem a kezemre...
Mutattam véres kezemre, amit a beton sértett fel...

- jajj, menyjünk haza és lefertőtlenítjük.
- oké, az jó ötlet..

Meg mindig kezemet kulcsolva sietett hazafelé.
Berontott a lakásba és nyúlt a konyhapolc legfelső részére, ahol gyógyszerek, elsősegély doboz volt.
Kivett egy zöld üveges Betadin-t, és a csaphoz huzott.
Lemosta a kezemről a vért és leöntötte fertőtlenítővel.
Mintha én nem tudnám hogy kell.
De azért jól esett hogy ennyire komolyan veszi.

-inkább már ne menjünk sehova.
- igen igen, talán itthon nem esek el megint..
(Giorgio csak mosolygott.)
Én viszont leakaartam ülni az ágyra de Giorgio nem engedte.
Szorosan megölelt, aztán ajkaink is összeértek és hosszú forró csók után eltolt magától és finoman az ágyra lökött
és folytatódott a hosszas csók.
A csókok a kezemen folytatódtak aztán rövid ujjú pólóm akadályozta meg hogy a mellkasomon folytatódjon.
Ezért Giorgio lágyan levette rólam a pólót és a mellkasomat kezdte kényeztetni.
Számát kisebb nyögések, inkább gyorsabb levegő vételek hagyták el.
Hasam végéhez érve Gio is levette magáról pólóját.
Kezei lejjebb igyekeztek, nadrágomat lehúzta és megint forró csók vette kezdetét.
Melltartómat kicsatolta és nyakamat kezdte először csókolgatni aztán szivogatni.
Nyögések hagyták el megintcsak a számat.
Olyan jó érzés!
Nadrágját lehúzva elkezdett belém hatolni.
Megállt egy pillanatra és kérdezte
-Biztos szeretnéd, nem sietjük el?
- A vágytól égve annyit mondtam igen, biztos, mit bánom én a holnapot.
Nem várt sokat, lelkünk egyaránt testünk is egyesült.
Először lassú aztán fokozatosan egyre gyorsabb tempót diktált.
A nyögéseink is egyre gyorsabbak lettek. A kezemimet megszorítva vér csordult ki a sebesből.  Egy pillanatra fájdalmat éreztem de ez hamar eltűnt.

Hmm reggel van...
De Giorgio sehol. Egy takarót ölelgettem egyedül.
Egy hosszú pólót magamra húztam és szétnéztem a lakásban, de Gio sehol,
Mindegy gondoltam elmegyek zuhanyozni.
A tükör előtt állva a nyakamon és a mellkasamon ékesedő kék-lila foltok bizonyították a tegnap estét.
A forró zuhany jól esett. Felöltöztem aztán néztem a telefonom
Üzenet-Giorgio szia!
Sajnálom próbára kellett jönnöm. Fél 1re otthon leszek.
-ohh hát, ezért nincs itt. De ooo, Gio még mindig nem vitte el Zsomának a szemelyiét..
Mi lenne ha... Ha oda mennek hozzájuk, és odaadnám neki.
Gondoltam megyek busszal, de inkább gyalog mentem. Könnyebben átgondolhatom ezt az egészet friss levegőn.
Egyszer csak magam előtt találtam azt az ajtót ami a próbaterem ajtaja volt.
Kopogtam és pár másodperc múlva Peti nyitott ajtót.
-(Peti) Szia! Hogyhogy, itt vagy?
-Szia! Ugye nem zavarok?
-(Peti) nem,nem dehogy, már sokat próbáltunk, akár maradhatsz is.
-beleptem és a kis kanapén ült mindenki, kivéve Petit.
levettem a cipőm és a vászontáskámból elővettem Zsoma személyi igazolványát.
Sziasztok! Csak Zsoma személyijét hoztam, Gio elfelejtette
(Gio, kínosan mosolygott)
-(Zsoma) ohh, köszönöm.
- Hát akkor megyek is!
-(Gio) Várj! Szerintem maradhatsz. Fiúk ti benne vagytok?
-(mindenki) persze, miért ne maradhatna??
- (kicsit kínosan éreztem magam, mintha tudták volna a tegnap estét).
Éss, hogy ment a próba?
-(Ati) egész jól, bár Gyurika néha bele gabalyodott az éneklésbe,...
Khmmm
-(Célzott erősen valamire)
Aztán Barninak tekintete a nyakamra szegeződött.
Ránéztem aztán kínosan elnézett a falra.
Aztán rájöttem hogy a nyakamon egy lila foltot nem takart el a pulcsi. Gyorsan eltakartam a kezemmel.
Ezt látta Gio is
-(Gio) na de nekünk most mennünk kell...
Meg sok a dolgunk.
-sietve összepakoltunk és elindultunk hazafelé.