Gyere vissza

békülés?

-Hogy lehetsz ennyire idióta?– szid le.
-F-fogd be– motyogom már szinte a sírás határán.
-Ennyiért fölösleges volt át jönnöd– mondja már nyugodtabban– menj haza.
-Nem– válaszolom határozottan.
-Hinata, menj haza!
-Előbb magyarázd el végre– indulnak meg a könnyeim– fél évig voltam melletted és ez alatt te végig azt mondogattad, hogy szeretsz. Igazán megérdemlek egy magyarázatot hogy miért dobsz el ilyen hirtelen.
-Ha tudnád nem engednéd, hogy elhagyjalak...
-De amúgy se akarom hagyni– az ölébe mászok és szorosan átölelem, lábaimat összekulcsolom a dereka körül, hogy véletlenül se tudjon ellökni magától.
-Te meg mit csinálsz?– kérdi dühösen– nincs köztünk semmi. Szálj le rólam!
-Nem engedlek el amíg nem magyarázod meg– makacsolom meg magam.
-Nagyon megnehezíted a dolgom– ölel vissza.
-Annak örülök mert az volt a célom– mosolyodok el szomorúan.
-Megtudták a szüleim...
-Mi...?– most olyan hülyének érzem magam. Én itt hisztizek miközben ő valószínüleg összevesszett a szüleivel– sajnálom... olyan önző vagyok– elengedem és kimászok az öléből.
-Azt mondták ha nem szakítunk ki tagadnak és nekem nagyon fontos a családom, mindennél fontosabb... de ezt a döntést akkor is nehezen hoztam meg. Miután elmondták, hogy tudják aludni se tudtam... nem volt jó választás– meséli.
-Jól döntöttél...– motyogom, mire ő értetlenül néz rám– csak egy családod van... és meg csak egy fiú vagyok akivel véletlenül találkoztál.
-Ne mond ezt! Szertlek!– ölel szorosan magához.
-De... de a családod?– kérdem remegő hanggal.
-Nem tudom... majd kitalálok valami megoldást csak kérlek várj még egy kicsit.
-Hmm... nem is tudom, talán ha néha megcsókolsz akkor tudok majd várni– mondom neki persze viccből, egyértelmű, hogy várnék rá.
Ő viszont úgy látszik komolyan vette. Kezei közé fogta az arcom és megcsókolt. Természetesen nem utasútom vissza.
-Ugye tudod, hogy csak vicceltem– mosolygok szerelmemre– ha nem kérnéd akkor is várnék rád.

Rövid csend után végül én szólatam meg először.
-Kageyam... megölelhetlek?– kérdem kicsit félve.
Válasz helyett csak átölelt a vállamnal, kicsit meglepett de attól még rögtön viszinzom.
-Tobio– kopog be az anyja– bejöhetek?
-Pillanat csak öltözök, várj egy kicsit– szól ki az anyjának aztán suttogva szól hozzám– el kell bújnod.
Gyorsan kipattantam az ágyból és a szekrény felé vettem az irányt. Bemásztam és leültem az aljában. A szemeim kiszúrták Kageyama pulóvereit úgyhogy gyorsan bele is bújtam egybe, mert hát miért ne? Az egész szekrényben érzem Kageyama illatát. Azt hiszem kedvenc helyem lesz ez a szekrény.

Kageyama szemszöge:
-Igen anya?– nyitom ki az ajtót.
-Bejöhetek?
-Oké.
Leülünk az ágyamra. Ahogy látom valamitől nagyon izgatott.
-Képzeld kicsim, az egyik munkatársam lánya pont annyi idős mint te. Át hívtam őket vacsorára a hétvégére, kérlek legyél kedves a lányhoz és ha lehet gondolkozz el azon, hogy randira hívod– simogatja meg az arcom mint az aki csak jót akar nekem.
Lehet hogy ő ezt tényleg elhiszi, de valójában csak árt ezzel.
-Anya, tudod, hogy Hinatat szeretem– hajtom le a fejem– tudom, hogy szerintetek ez nem helyes de legalább te legyél egy kicsit megértőbb. Csak azért nem fogadod el őt mert fiú?
-Attól hogy most azt hiszed szerelmes vagy ráadásul egy fiúba... én nem hagyom, hogy rááldozd az életed. Mégis, hogy lesznek így unokáim?
-Tudod jól, hogy Miwat eljegyezték... egy fiú tette. Mégis mi akadájozná meg hogy legyen gyereke? És ha nem hagyod, hogy Hinataval legyek akkor soha nem is akarok majd gyereket, olyantól nem akit nem szeretek!– válaszolom határozottan.
-Ha legalább adsz esélyt a lánynak és itt leszel szombat este a vacsorán talán elgondolkozok azon, hogy ha tényleg szeret téged maradhat– ajánlotta fel.
-Akkor csak egy vacsora?– gondolkozok el hangosan.
-Így van és ha nem nyeri el a tetszésedet talán beszélek még apáddal Hinataról– összegezte.
-Köszönöm anya, sokat jelent, hogy megpróbálod elfogadni őt– ölelem át.
-De ti szakítottatok, nem?– gondolkozik el– akkor miért kéne elfogadnom?
-Azért, mert hiányzik és ha végre legalább megpróbálnátok őt elviselni rögtön azon lennék, hogy vissza szerezzem.
-Mint anyád nem támogatom ezt a kapcsolatot... de láttom tényleg nagyon szereted– hajtja le a fejét de nem sokkal később visszanézett– attól a vacsora nem marad el.
-Rendben anya, de most már kimennél? Fáradt vagyok– na meg persze a szekrényemben ülő fiú már valószínüleg unatkozik de ezt azért nem mondom meg neki.