Heather - hsyvia

Újra itthon

A kilenc és háromnegyedik vágányon álltam oldalamon a legjobb barátommal Harryvel. Miközben várakoztunk hosszan elbeszélgettünk és sokat nevettünk mint általában. Ez lesz az utolsó évünk és már nagyon vártuk.

-És emellett még valamit el akarok neked mondani. - hagyta abba a nevetést.

-Jajj rosszul kezdődik! - forgattam meg a szememet és lassan befejeztem a nevetést. -Na halljuk!

-Prefektus leszek!

-Miii?!

-Igen-igen szóval mostantól TISZTELETET! - erre a kijelentésére megint felkacagtam majd a vállába öklöztem.

-Rendben Mr.Potter az elnézését kérem! - mondtam szarkasztikusan majd a hatás kedvéért meg is hajoltam.

-Jólvan Malfoy most nevetsz de nem tudod mekkora hatalmam lesz! - erre már mindkettőnkből hangos nevetés tört ki majd mikor elhalkult komolyabban szólaltam meg.

-Akkor lesz külön szobád meg minden?

-Ha azt mondom hogy igen akkor nem próbálsz meg ott élősködni?

-Ohh dehogynem!

Ebben a pillanatban megérkezett a vonat Harry pedig kézen ragadott és futva húzott maga után.

-Siessünk meg kell szereznünk a legjobb helyeket! - kiáltotta a tömegben.

Végül tényleg találtunk egy üres kabint valahol a szerelvény vége felé ami tökéletes volt. Harry elengedte a kezemet. Már teljesen el is felejtettem hogy azt fogta de mikor elengedte már éreztem a hiányát. Helyet foglaltam az ablak mellett míg ő pakolászott. A tenyeremre pillantottam ami pár másodperce még az övében volt. Elmosolyodtam majd elgondolkoztam.

Harryvel nagyon régóta barátok vagyunk. Még a Roxfort előtt találkoztunk elsőévesen a talárosnál. Először megsértettem őt amikor megjegyzést tettem a vadőrre de miután ezt megemlítette nekem bocsánatot kértem és azóta elválaszthatatlanok vagyunk.
Ráadásul Hagrid sem olyan amilyennek apám lefestette. Nagyon segítőkész és kedves félóriás és vele is jó barátságba kerültem az évek alatt.

Egy csettintésre ébredtem fel a gondolataimból.

-Föld hívja Dracot! - Harry volt az nyilvánvalóan

-Hmm??

-Megint elbambultál mint Trelawney jóslástanon.

-Ne hasonlítsd ahhoz a némberhez! - vágtatott be a fülkébe Hermione.

Hermione Harry háztársa és egyben jó barátja is. Én is kedvelem és nagyon sokat szoktam beszélgetni a lánnyal olyan dolgokról is amit Harrynek sem tudnék elmondani..

-Nyugi Mione nem gondoltam komolyan! - forgatta meg a szemét a szemüvege mögött.

-Jobban is teszed! - válaszolt a lány -Szia Draco! Hogy vagy? - fordult felém mogyoróbarna tekintetével

-Persze! Tőle megkérdezed engem meg egyből lehurrogsz - hisztizett Harry

-Mert Dracot kedvelem itt a legjobban - válaszolt a barnahajú egy ragyogó mosollyal.

-Már ki kérem magamnak!- - kezdett bele a zöldszemű de valaki félbeszakította.

-Azt hittem az én vagyok. Nem mellesleg felcipeltem a cuccodat szóval én érdemelném ezt a címet.

-Ugyan Pansy! Tudod hogy te vagy akit a világon a legjobban kedvelek! - adott egy szájra puszit a fáradt lánynak aki a helyére pakolta a ládáikat.

-Amúgy sziasztok! Hogy vagy Dray? - szólalt meg mikor helyet foglalt a barátnője mellett és átkarolta a vállát.

-Igen amúgy én is itt vagyok! És nagyon jól vagyok! Kössz hogy kérdezitek! - tette keresztbe a kezeit Harry.

-Jólvan! - Pansy legyintett egyet majd Hermione átült Harry mellé és így folytattuk a társalgást a megérkezésig.

-Na mi megyünk még találkozunk Lunáékkal. Majd a nagyteremben találkozunk! - Sietett ki Hermione a fülkéből, míg Pansy megint a csomagokkal bajlódott.

-Hát szintúgy! Csáo! - mondta majd ő is eltűnt.