Heather - hsyvia

Hiányoztál!

Egy héttel később éppen a könyvtárban ültem egyedül mivel hogy Hermionének és Pansynek valami "dolga" van.
Éppen a SVK házival szenvedtem amikor éreztem, hogy valaki lecsapódik a velem szembeni székbe.

-Mi bajod van? - kérdezte, egyből felismertem a hangját ezért fel emeltem a fejem a könyvből és gúnyos mosolyt húztam az ajkamra.

-Már miért lenne bajom? Gyönyörű napunk van! - ekkor megláttam egy apró dühöt csillanni a smaragd színű szemében.

-Tudod hogy, hogy értem!

-Nem. Ami azt illeti fogalmam sincs. - Mondtam szarkasztikusan majd az államat a tenyerembe téve hajoltam előre az asztalon kíváncsiságot tettetve.

-Kerülsz engem. Miért?

Pff még van képe ezt kérdezni. Egész héten a Weasley picsával lógott.

-Én nem kerüllek hiszen LEGJOBB barátok vagyunk, és a LEGJOBB barátok nem hazudnak egymásnak és nem hagyják a másikat figyelmen kívül.

-Ne dúzzogj! Mond el pontosan mi a bajod!

-Őszintén Harry. - sóhajtottam és komolyra vettem a figurát. -Nincs semmi bajom. - tettem a lazát miközben a fejemben számtalanszor elképzeltem ahogyan megfojtom a Weasley libát.
-Csak mostanában kevesebbet lógunk együtt..

-Igazad van. Sajnálom..

Csendben ültünk ott hosszú ideig. Én a házi írást folytattam míg ő merlin tudja min gondolkozott.

-Gyere velem! - állt fel hirtelen és felém nyújtotta a kezét.

-Még is hova mennénk ilyenkor? Mindjárt takarodó!

-Csak gyere! Bízz bennem!

Ekkor megragadtam a kezét ő pedig elindult kifelé a könyvtárból közben egy pillanatra sem engedte el a kezem.
Ahogy kiértünk a folyosóra gyorsított a tempón én pedig követtem a példáját.

Talán ha valaki lát minket kicsit furcsa lehetett volna számára ez a jelenet. Ahogyan a sötét folyosót néhol bevilágítja az ablakokon beszűrődő hold fénye miközben két 17 éves srác kéz a kézben, kipirult arccal lihegve rohan végig rajta.

Amikor kiértünk a kastélyból még mindig nem volt megállás.

Szaladtunk végig a tiltott rengetegen majd mikor egy réthez értünk Harry megtorpant.

-Megérkeztünk! - tette csípőre a kezét és mosolygott. A csillagos eget pásztázta és gyönyörű volt ahogyan a hold megvilágította az arcát és azt az elbűvölő mosolyát. Először csak lihegni és őt bámulni tudtam majd mikor felém fordult megszólaltam.

-Miért jöttünk ide?

-Várj! - szólt és közelebb húzott magához miközben csendre intett.

-3,.. 2,...1 - suttogta és mikor az utolsó számhoz ért több millió apró világító pontocska szállt fel és repkedett körülöttünk. Gyönyörű volt egyszerűen álomba illő.

-Gyönyörű ugye? Szentjánosbogarak.

-Igen az. - válaszoltam és elmosolyodtam. Mintha olvasna a gondolataimban.

-Szabad egy táncra uram? - hajolt meg előttem és kinyújtotta felém a kezét.

-Hülye vagy!

-Komolyan beszélek!

-Aha persze!

Kivette a pálcáját a zsebéből és egy suhintásra zene szólalt meg. A kedvenc közös dalunk .

Kuncogtam. Nem bírtam abba hagyni a mosolygást miközben ő még mindig kinyújtott kézzel várt rám hogy csatlakozzak.

-Fejezd be ez hülyeség! - valószínűleg már tetőtől talpig elpirultam de reménykedtem hogy nem vette észre.

-Mióta mond Draco Malfoy, aki felkeltett az éjszaka közepén azért mert volt egy teóriája hogy a kertjüket tündérek lakják, Nemet a hülyeségre?

-Merlinre, 12 voltam!

-De még mindig ugyan annyira szeretsz hülyeségeket csinálni.

-De még mindig ugyan annyira szeretek hülyeségeket csinálni. - ismételtem el sóhajtva majd megfogtam a kezét mire magához rántott táncolni.

A testünk egymáshoz simult miközben élveztük a dalt, a környezetet és egymás jelenlétét. Mikor elért a dal a kedvenc részünkhöz hangosan, már-már ordítva énekeltük azt.

-"HEY, LITTLE TRAIN WAIT FOR ME!
I ONCE WAS BLIND BUT NOW I SEE"

Egymás arcába üvöltöttük a szöveget egyre csak egymáshoz közeledve.

-"HEY, LITTLE TRAIN WAIT FOR ME!
I WAS HELD IN CHAINS BUT NOW I'M FREE!"

Amikor az ajkaink már szinte érintették egymást Harry elhúzódott.

-Mennünk kéne mielőtt Frics elkap. - nevetett

-Igazad van. - sóhajtottam rejtett csalódottsággal.

Harry egy pálcaintéssel elhallgattatta a zenét.
Már csak pár szentjánosbogár repkedett körülöttünk mikor elindultunk vissza a kastélyba. Nevetve beszélgettük végig a visszautat.

Hiányzott ez. Hiányzott ő.