A dzsungel kincse (Befejezett)

Második

Igor pov.
Rogerrel az oldalamon léptünk be a "sárkány barlangjába". Vagyis a főnökünk irodájába.
– Nézzenek oda! Anderson életben van! — csapta le a papírokat. A főnököm már túl van a negyvenen, de iszonyú erős nő. Festett szőke haja a válláig ér és már megjárta a Himaláját is. Az a fajta nő, aki nem elvárja a tiszteletet, hanem megköveteli.
– Mrs. Ross... – próbált Roger megszólalni, de a főnökünk egy pillantással beléfolytotta a szót.
- Igor! Amióta csak át helyeztek téged nem vagy más, mint egy púp a hátamon, de ismerem a munkáidat. Kiváló régész vagy és te ezt elnyomod. Szóval adok egy kis munkát mindkettőtöknek! — mondta, mire döbbenten meredtünk rá.

Levitt minket a papírtárba és levett egy dobozt.
— Ezt egy árverésen találták az embereim. Eleinte azt hittük csak másolat, de megvizsgáltuk. Eredeti és több, mint 300 éves. — vette fel a gumikesztyűjét és kivett egy 1600—as évekbeli bőrnaplót. Ilyet használtak a matrózok, akik mindent leírtak ami fedélzeten történt.
— Ez spanyol. — mondta Roger a kinyitott naplót vizsgálva. — Te beszéled a spanyolt, nem? — kérdezte rám nézve. Sóhajtottam egyet és oda álltam mellé.
– Igen ez spanyol. Azt írja:
Napok óta hajózunk már. Többségünknek az idő múlása már puszta hajnal és alkonyat. A legénység egyre elégedettlenebb, de a hajónk aljában fekvő tengernyi arany épp a csodás Kauai sziget felé tart. E sziget jelenleg senkié. A kapitány társai Rodriguez és Cortez megkerestek. Szerintük a kapitány el lopná a kincset és mindannyiunkat megöl. Zendülni kell.
– Azta...Egy kincses hajó. Tengernyi arany.
— Utána néztem. A hajó amiről szó van a Sor Juana. Több mint 300 éve eltűnt. Angliába szállított 800 000 arany pezót és drágaköveket. A kapitány megbizott két kalózt. Vasas Willburt és Hold Szabját, hogy kisérjék a hajót. Mind a két kalózhajó eltűnt miután kikötöttek Hawaii partjainál. A spanyol hajó a parton volt és a kalózok az összes matrózt megölték. Az arany és a kalózok szintúgy eltűntek.
— De durva! — motyogta Roger.
— A naplóból nincs másolat. Ellenőriztük. Jó szelet, matrózok! Kincset fognak kutatni Hawaii—n! Pontosan Kauai szigetén.
— Igen! /NEM! — kiabáltuk. Én legalábbis üvöltöttem. Nem mehetek vissza Hawaii—ra, az kizárt! Mind a ketten úgy bámultak rám mintha hülye lennék.
— Neked meg mi bajod van?
— Mrs. Ross! Könyörgök! Küldjön a Szaharába! Küldjön Egyiptomba! Bárhova ahova senki sem menne szívesen, csak ne küldjön Hawaii—ra! — szó szerint térdre estem és könyörögtem.
— Mi bajod van Hawaii—al? Ha valaha összejön én oda megyek nászútra. — mondta Roger.
— Legyen elég annyi, hogy nem vagyok szívesen látott vendég azon a szigeten. Könyörgök!
— Igor, séta! — mondta főnökasszony és intett, hogy kövessem. Indultam is utána kelletlenül.
— Nos?
— Maga nem igen van abban a helyzetben, hogy könyörögjön és válogasson. Az egyetlen könyörgés, amit elfogadok a: Kérem ne rúgjon ki, asszonyom!
— Mrs. Ross! Kauai nekem a végeztem! Szó szerint!
— Akkor nyelje le a végzetét! Ha nem csinálja végig ezt az expedíciót, ki van rúgva! — mondta és visszament az asztalhoz. Csak álltam és próbáltam feldolgozni mindent. Vissza megyek Hawaii—ra, totál komolyan, kicseszettül vissza kell mennem Hawaii—ra!
— Anderson! — hallatszik a nevem. Mind a ketten engem néznek. — Nos?
— Jól van. — adom meg magam bár tudom, hogy ezzel inkább halálra ítéltem magamat.