~ Ne add fel ~ Fekete Paolo f.f

Part 5

- Sokszor vagyok ideges. Ennyi
- Miért?

- Tudod nem könnyű az, hogy megfelelj másoknak. A családom igen elfogadó más emberekkel szemben de.. velem nem annyira. Talán mert nem az vagyok aki akarták, hogy legyek. Más szerint jobbnak kéne lennem. De szeretek az lenni aki vagyok. Szeretem amit csinálok. Hát ennyi. Röviden. Tömören. - szakította meg a mondatát azzal, hogy kifújja a füstöt.

- Ha szeretsz az lenni aki vagy akkor nem mindegy? Miért törődjünk ilyenekkel? Ne gyötörd magad. Látom rajtad, hogy alig alszol. - mondtam

- Soha nem fogok megváltozni.

- Soha ne mond azt, hogy soha - mondtam majd vissza slattyogtam a terembe.

- Jó reggelt drágám! - mondta mosolyogva Péter.

- Jó reggelt Peti - öleltem meg mosolyogva. Ezt, hogy azt mondja drágám, mind ketten barátilag értjük.

Az utóbbi időben amit nem mondtam nektek eléggé jóba lettem Petivel. Mindig számíthatok rá. És ez nekem a legfontosabb.

- Hogy aludtál? - Kérdezte miközben sétáltunk a kanapé felé.

- Jobban mintha Daniellel aludtam volna. De a munkát el kell kezdeni.

Már késő volt. Mindenki haza ment, kivéve Petit. Mondtam, hogy én maradok megint itt aludni és, hogy nyugodtan haza mehet de maradni akart.

- Oké Paolo!
- Vigyázz magadra oké? Szólj ha bármi van! Jó éjt Nat!
- Jó éjt Paolo. - tettem le

- Ki volt az? - Jött be a szobába Péter.
- Paolo hívott.
- Aha értem. Segít a munkában? Jól bírod? - kérdezte miközben az arcomat fürkészte.

- Persze, egyedül sem volt nehéz de jó, hogy van plusz kéz. Sokat köszönhetek neki és nektek.

Még beszélgettünk egy kicsit majd befeküdt mellém az ágyba és elaludtunk..

Gondoltam kicsit belevonom Pétert :)