~ Ne add fel ~ Fekete Paolo f.f

part 1

Kora reggel kelek minden nap. De nehogy azt gondoljátok mert hogy, korán kell mennem dolgozni vagy ilyesmi.

- Ez most komoly Natalia!?  - kiabált a barátom
- Már megint mi a problémád Daniel? - kérdeztem flegmán
- Miért beszélsz így velem? - fogott meg és a falnak lökött
- Daniel ne. Kérlek ne csinálj balhét
- Mi az, hogy ne csináljak balhét!? Úgy csinálsz mintha minden az én hibám lenne - kiabált

- Mert a tiéd is. - megfogtam a cuccomat és elindultam munkába. Az utat végig sírtam. Mikor odaértem gyorsan megtöröltem az arcom és beléptem a terembe. Stylestként dolgozom! A Carson Coma stylestja vagyok. Nem rég kezdtem el.

- Sziasztok srácok! - köszöntem Giorgioéknak
- Ó az én kedvenc emberem is megjött!! Szervusz drága - Jött megölelni Gio

- Imádok bejönni hozzátok - mondtam mosolyogva

- Valami baj törtent? - Kérdezi sóhajtva
- Dehogy, csak nem aludtam jól - rejtettem lepel alá az igazságot

- Itt az öcsém, Paolo. Segít neked a munkában - mondta mosolyogva miközben a magyarázó testvére felé mutatott

- Remek

Elkezdtük a munkát, éppen az Osztálytalálkozó klipphez öltöztettem Giorgiot mikor megszolólalt.

- Azért beszélj vele pár szót a kedvemért - mondta
- Rendben, te pedig legyél ügyes a kedvemért - igazítottam meg mosolyogva a gallérját

A klippet leforgatták, most én készítek a srácokról képeket.

- Okés srácok szünet! - emeltem meg a hangom

- Szerinted ezek jók lettek? - mentem Paolohoz
- Sono stupendi (csodálatosak/pompásak)

- Grazie (köszönöm) - mondtam mosolyogva

- Se non hai mai pianto, i tuoi occhi non possono essere belli. (Ha még soha nem sírtál, a szemed nem lehet szép )
Hallottam beszéltél Giorgioval. Jóba vagytok mi?
- Mondhatjuk
- Hogy érzed magad? - kérdezte miközben az arcomat fürkészte barna szemeivel
- Jól. - bólogattam
- Nem igaz - rázta a fejét
- Volt egy kis incidens otthon a barátommal. Ennyi az egész

Íme az első rész!! A helyesírási hibák miatt bocsánat!!💐