~ Ne add fel ~ Fekete Paolo f.f

part 2

- Volt egy kis incidens otthon a barátommal. Ennyi az egész

- Natalia. Azt hiszed Giorgio nem tud semmiről? Vagy, hogy semmit nem mondott el nekem? Te azt sem tudtad eddig, hogy létezem. Én addig minden egyes kis dolgot megtudtam rólad.

- Nem hiszem, hogy tudsz bármi olyat.
- Imádod Olaszországot
- Ez könnyű volt.
- Van egy barátod. Daniel. Mérgező kapcsolat.
- Rájöttem. - mondtam kínosan
- Nem kellene egy spanyollal lenned. Az olasz vér jobb. - és ezzel elment

- Natalia! Gyere ide azonnal! - kiabált Daniel
- Istenem - suttogtam
- Mégis kikkel vagy te nap mint nap!?
- Ez a munkám, velük lenni! Azt se tudod már, hogy ki vagyok!
- Ne mondj ilyet. - jött megölelni majd lentebb vette a hangját
- Nem hiszek neked soha többet - sírtam el magam
- Hát ne tedd - és lassan felséttette a karomon lévő heget.

- Te normális vagy!? - néztem rá összezavarodva majd felkaptam az összes létező cuccom és elindultam a terem felé

- Hát te? - Kérdezte Paolo
- Oh, ... Paolo.
- Mitörtént a karoddal? - Kérdezte aggódva
- Ja, nyugi semmi.
- Ez nem semmi.

Paolo elvitt a fürdőig és elkezdte bekötni a karom.

- Fáj? - kérdezte
- Kicsit, de nem vészes. Kibírom
- Natalia. Non mentirmi mai. (Soha ne hazudj nekem)

- Verità bugiarda (hazug igazság)
- Ő volt ugye?
- Igen.
- Maradj itt
- Nem lehet
- Maradj velem itt. Nem teheti ezt veled. - Mondta mély hangon
- Bár ne így ismertél volna meg
- Miért?
- Ha tudtad volna, hogy milyen jó volt az életem előtte.
- Már akkor tudtam ki vagy. Egész kis korod óta. Alacsony voltál, gyönyörű hosszú barna hullámos haj, gyönyörű mogyoró barna szemek. Egyszerűen tökéletes. Mindig mosolyogtál. De most? Épp, hogy van olyan alkalom mikor nem könnyeket látok a szemedbe.

6 rész előre meg van írva szóval párat kirakok ma!!❤️