love triangle

2022.11.07

Petra és Lacika kettesbe sétáltak vissza a kollégiumig. Még alig múlt 2 óra szóval a szobatársak és Eszter kivételével senkinek fel sem tűnt távolléte.
Az ajtóig kísérte Petrát, akinek a lélegzete is megállt mikor érzett egy kezet a derekán. Egyszerűen nem tudta hogy reagáljon rá, éppen ezért úgy csinált mintha meg sem történt volna.
Egy gyors köszönetmondás után sietett is fel a szobába, ahol egyből kérdésekkel bombázták. Dorina először el se hitte, de nem kellett egyikőjüket se nagyon győzködni mikor az ablakból látták elsétálni a saját szemükkel.
Minden részletre kíváncsiak voltak teljesen érthető módon.
Még aznap megbeszélték, hogy hetente kétszer, pénteken és szerdán találkozni fognak. Természetesen csak azért, hogy tudjanak matekozni.
Mivel következő nap kedd, az azt jelenti, hogy másnap végül találkoznak. Mennyire izgi.
Iskolába pár pillantás és mosolyon kívül nem volt több, ám mikor már petra kopogtatott az ajtón szerda délután, előjöttek a pillangók. Az ajtót egy mosolygó arc nyitotta ki, Petrát egyből megcsapta a friss sütemény illata.

"Ah, de jókor jöttél, épp most szedtem ki a muffinokat. Szereted a málnát, ugye?" kérdezte Lacika miközben invitálta beljebb a konyhába.

"Igazából az a kedvencem, nagyon jó illata van!" mosolyodott el mégjobban Petra.

"Pakold csak le a cuccod az asztalhoz, aztán viszek nassolni párat."  mondta a tanár, épp akkora mosollyal, már ha lehetséges.
Elhelyezkedtek egymással szemben és kezdődhetett is a tanulás. Valami szikra érezhető volt ahogy egymás szemébe néztek, de nem tulajdonítottak neki túl nagy figyelmet. Elvégre azért mégiscsak tiltott a kapcsolatuk.
Érdekes módon rengeteget segített ez az óra, mindketten meglepődtek a fejlődésen. A muffinok is lassan fogyni kezdtek és Petra úgy gondolta itt az idő menni. Másnapra még törit és kémiát is kellett tanulnia, aminek a gondolatától is rosszul lesz.
Készült is a pakolásra, ám ledermedt mikor megfogta a kezét Lacika az asztalon. Lassan felnézett és csak bámultak egymás szemébe egy percig amikor Lacika megszólalt:
"Nagyon szép szemeid vannak"
Még egy perc bámulás, a kezek nem mozdultak, a szívük egyformán dobogott, majd kiestek a helyükről.
"Mennem kéne..." mondta halkan Petra, akinek őszintén szólva fogalma sem volt mi mást mondhatna.
Egy gyors mozdulattal felállt az asztaltól Lacika, ezzel megtörve a a szemkomtaktust.
"Kikísérlek " mondta, majd el is tűnt az ajtó irányba.
Petra értetlenül pakolt gyorsan össze és sietett ő is az ajtó irányába. Eléggé kellemetlen hangulat lett, a feszültséget késsel vágni lehetett volna a levegőben.
Mikor az ajtóhoz ért, a tanár pár darab muffinnal várta.
"Csomagoltam egy pár darabot, remélem nem haragszol az előbbiért, nem tudom mi ütött belém, kérlek ne ijedj meg, nem fordul elő többször.."
Alig lehetett érteni mit mond, annyira gyorsan mondta.
"Nyugi, semmi gáz" vágott közbe Petra. "És köszönöm, nem szokták megdícsérni a szemem. Ne aggódj nem terjesztem majd rólad a suliban, hogy egy pedofil állat vagy." nevetett jóízűen, amihez csatlakozott Lacika is kicsit kínosabb hangvételben.
"Szóval akkor... holnap találkozunk. Kellemes délutánt kívánok neked Petra!"
"Köszönök mindent, szép délutánt..." elakadt, nem tudta hirtelen hogy szólítsa, úgyhogy most Lacikán volt a sor, hogy közbeszóljon.
"Tegezhetsz nyugodtan. Azért annyira sok korkülönbség nincs köztünk" nevetett.
"akkor szép délutánt neked is, szia!" majd sarkon fordult és meg sem állt amíg vissza nem ért a koliba.

Hogy fogja ezt kibírni egy héten többször?