love triangle

2022.11.07.

Egy újabb napra ébredt petra, egy nappal közelebb a koncerthez, és ami egyre inkább aktuálisabb, egy nappal közelebb a KARÁCSONYHOZ!!
Már kezdték az emberek átvenni az ünnep hangulatát, főleg a sok visszaszámlálós tiktokok miatt.
Vissza a lényegre.
Újra suli, de ami a legijesztőbb, az az újabb matek óra lesz.
Az üzenetek óta nem hallott felőle Petra, és csak reménykedik, hogy így is marad.

Vagy nem? ;)
Még lehet ő maga sem tudja.

Reggeli készülődés most a szokásosnál is gyorsabban telt. És lehet a sok kapkodás volt az oka, de túl könnyűnek tűnt a táska. (haha micsoda rím)
Szóval Petra kicsit kételkedve, de gyorsan szaladt le a lépcsőkon, ezúttal egyedül ment, mert Eszternek nem volt első órája. A gondolat sem segítette, hogy első órában dolgozatot ír. Csodás napnak indult a mai is.
Mikor végre odaért az iskolába, épp volt ideje leülni miután becsengettek.Szerencsére a tanár később jött, így át is tudta nézni az anyagot.
Kezdett egyre jobbra fordulni a nap. Tesin is csak játék volt, nem is volt ideje az elkövetkezendő matekra gondolni.
Csak akkor realizálta, mikor a terembe sétált és meglátta a tanárt.
Ő egy baráti mosolyt küldött Petrának amitől valamiért furcsa érzés öntötte el. Nem tudott mást tenni, mint viszonozni a kedves gesztust.
Nem tetszett neki ez az érzés, próbálta elfolytani magában, de minél jobban akarta felejteni, annál többet gondoltam rá. Valószínűleg ez volt az oka, hogy órán egy percig sem tudott figyelni és egy kérdésre sem tudta a választ.
Lacika tanulmányozta egész órán, nem tudta elképzelni mi járhat abban a szép fejében ami ennyire elveszi a figyelmét. Gondolta óra után meg is kérdezi, amit meg is tett amint kicsengettek.
Magához hívta Petrát, aki kicsit félve, de bátornak mutatva magát sétált oda hozzá. Gondolatai cikáztak, félt, hogy látszik pólón keresztül mennyire gyorsan ver a szíve. Ám mikor Lacika kimondta a nevét, úgy érezte neki annyi. Ennyi volt az élete, így fog meghalni, a neve hallatán esik össze. Milyen gáz lenne már ezt elmondani a temetésen. "Halála oka a neve hallata volt".
Alig kapott levegőt, a tanár már két kezében tartotta, hirtelen mindent amit látott feketeség váltott fel...

... Mikor újra kinyitotta a szemét, már egy ágyban feküdt. De egy kicsit sem volt neki ismerős az az ágy, és ahogy körbenézett, a szoba sem. Már kezdett volna újra pánikolni, hogy elrabolták, amikor besietett Lacika az ajtón, egy tálcával a kezében.
"Hallottam, hogy felkeltél, hoztam neked egy kis tojást narancslével. Remélem szereted." mondta a tanár.

"Igen, köszönöm. " válaszolta Petra. Értetlenül vette el a finom illatú ennivalót, nem tudta milyen álomba csöppent hirtelen bele.
Lacika a zavarodott tekintete miatt elkezdett magyarázkodni "Látom nem emlékszel mi történt. Suliban oda akartalak hívni, hogy megkérdezzem minden rendben van-e, amikor elájultál. Mivel a szüleid dolgoznak és messze laksz, gondoltam elhozlak ide a lakásomba, amíg magadhoz nem térsz. Gyorsan valami kaját is összedobtam neked, hátha segít a mielőbbi felépüléseden. Minden rendben van? Még mindig egy kicsit sápadtnak tűnsz." hadarta.
Petra hatalmasakat pislogva nézett rá, majd elolvadt a melegségtől ami hirtelen elöntötte.

" Köszönöm szépen, nem is tudom hogy háláljam meg. Valószínűleg csak leesett a vércukrom, semmi komoly, de tényleg nagyon köszönöm a kedves gesztusokat."

"Akkor biztos nincs semmi baj? Órán is kicsit el voltál kalandozva. Ha szeretnél beszélni valamiről, itt vagyok. De persze nem erőltetek semmit, csak tudd, hol találsz ha bármi gond van."

"Egészen biztos" mondta Petra egy hatalmas mosollyal a száján, amit viszonzott Lacika. "Bár, jobban belegondolva, matekból eléggé le vagyok maradva..."

"Segíthetek!" szólt közbe gyorsan tanár módba váltva. "Megbeszélünk időpontokat, és már mehet is a matekozás. Vedd úgy, mintha egy barátoddal tanulnál. Semmi feszkó, közbe beszéd, kaja, tea, és amit még szeretnél."

Egymást bámulva ültek még csendben egy pár másodpercig mikor petra beleegyezett.

Ez a nap egyre jobb és jobb lesz...