Ha újra tükörbe nézhetnék!

L-Gondolom maradok egy ideig

Mire felébredtem, a szürke félhomályt felváltotta a verőfényes napsütés. Azt hiszem éjszaka aludthattam és most reggel van. De még mindig ugyanabban a régi szobában voltam, mint mikor elaludtam. Kimásztam az ágyból, ami olyan hangosan nyikorgott, hogy biztos hallotta az egész vár. Be is bizonyosodott a hipotézisem, mert bejött a főkomornyík vagy mi.
"Kövess!"-fordult hozzám.

Pár kanyar után elvesztettem a fonalat merre is megyünk, szóval csak mentem a fura csávó után. Amikor végre megállt betessékelt egy szobába, és mondta, hogy üljek le. Elég furcsa hangja van. Olyan mintha nem emberi lenne... Szinte már gépies, gondolkodtam rajta, majd a fotelből ahova leültem felmértem a szobát. Ugyanúgy régi klasszikus stílusú volt, mint az egész hely. Kivéve a hangszórót a sarokban, ami kiszúrta a szemem amint körülnéztem. Épp fel akartam kelni, amikor megszólalt belőle egy srác. Elmondta miért vagyok itt, és azt is, hogy juthatok újra haza. Nem volt rémisztő a helyzet, de ahogy idekerültem... Túl misztikus volt az egész. És még az is, hogy az idő áll otthon. Az az egy aggasztott, hogy akár itt is ragadhatok.

Miután a hang elhallgatott a robot kitárta az ajtót. A srác a hangszóróból elárulta, hogy nem véletlenül hallottam gépiesnek karótnyelt barátunk hangját, ugyanis egy robot. Reméltem, hogy megérti mit akarok és elkezdtem beszélni hozzá.

"Van lehetőségem úszni egyet?" -kérdeztem tőle. Elővett egy Macbookot, amit a kezembe nyomott és rábökött a megnyitott térképen egy partszakaszra.
"Ott." - hangzott a gépies válasz.
Felhúzta a frakkja úját, és a kezén lévő irányítópanelen pötyögött valamit. Nem értettem mit művel, de másodperceken belül, egy másik robot jött felénk. Nem volt túlságosan humoros, de azért megmosolyogtatott a látványa. Egy "vízálló" feliratú pólót viselt, egy egyszerű úszónadrággal.
"Kísérő." -mondta gépiesen a szolga. Megvontam a vállam, hisz nem volt ellenemre, hogy elkísérjen valaki. Nem zavart sosem ha néztek edzés közben.
"Oké, már csak egy fürdőgatya kéne. Esetleg fecske, de azt kevésbé szeretem."-mondtam a kísérőmnek. Nem válaszolt, csak rámutatott a még mindig a kezembe lévő tabletre, amin felvillant egy chatfej.
Meg is nyitottam:
Nekem nincs beszédfunkcióm, mivel egy hangkimeneti nyíláson bejutna a víz, ezért így kommunikálok. Cserébe viszont intelligensebb vagyok ebből a szempontból mint Josh, a komornyíkod. Velem akár beszélgetni is tudsz. Gyere velem, visszakísérlek a szobádba, ott van mindenféle ruha számodra. Fecske, és fürdőgatya is.

Olvastam végig az üzenetet. Biccentettem, hogy lássa megértettem amit írt. Erre el is indult, és gyorsan vissza is értünk a szobámba. Kihúzta az egyik fiókot, én pedig kiválasztottam belőle egy sima fekete fürdőnadrágot. Volt benne több törölköző is, így azt is vettem elő, sőt még egy kissebb tornazsákot is találtam nagy örömömre.
"Tangapapucs? Ja és egy kis víz meg egy proteinszelet is jó lenne."- fordultam a robot felé. Rámutatott egy másik szekrényre, és miután időt kért egy mozdulatsorral eltűnt a szobámból. Gondolom vízért ment. Addig odamentem a mutatott helyre, és kinyitottam az ajtót. A polcok tele voltak mindenféle cipővel, találtam jó pár fakkot ami felett strand felirat húzódott. Papucs nem volt , csak egy vizicipő, de a magaspart miatt ez sokkal praktikusabb ide.

Még kaptam magamra egy pólót, és a törcsi mellé beraktam a száraz holmiaim is, amit majd fel tudok venni, ha végeztem. Rutinos voltam ebben, hisz otthon is szinte minden nap edzettem. Mindenféle versenyen is voltam már, és egész jó eredményeim voltak. Nyilván sajnos a tanulás rovására ment, így a jegyeim nem voltak a legjobbak, de mindenki elnézte nekem az úszás miatt. Még édesanyám sem sokszor morgott emiatt, bár nem hiszem, hogy érdekelte valaha is, hogy mi van velem. Soha nem éreztetette, hogy büszke rám, vagy hogy szeret. Egyszerűen nem érdekelte. De már évekkel ezelőtt belenyugodtam ebbe. Én sem törődtem vele, és inkább a barátaimmal töltöttem az időm, akiktől megkaptam azt a törődést, amit tőle soha. Persze hiányzott, és mindig is vágytam rá, hogy odafigyeljen rám, de már nem küzdöttem érte foggal-körömmel. Elengedtem...

A gondolataimból felocsúdva észrevettem, hogy vízálló kísérőm visszaért a vízzel, és nagy meglepetésemre proteinszeleteket is hozott magával. A tablet csippant az ágyon, ezért gyorsan odaléptem érte.

Kész vagy, indulhatunk?

Jött rá az üzenet.
"Igen, mehetünk, mutasd merre, nem nagyon igazodom ki a térképen..."-mentem vissza hozzá. Biccentett, és el is indult. A szobám egy hosszú folyosón volt, és azon végigmenve egy csigalépcsőnél kötöttünk ki. Nem vitt erre korábban a komornyík.
Az utolsó lépcsőfokot is elhagyva, egy kissebb faajtót láttam meg. A kísérőm ki is lépett rajta, és már kint is voltunk a várból. Visszanéztem a hatalmas robosztus épületre, miközben megszaporáztam a lépteim, hogy ne maradjak le vízállótól.

A parton kerestem egy sziklát a cuccaimnak és a tabletet is letettem. Viszont mielőtt a vízbe indultam, elolvastam az utolsó üzenetet, miszerint a kísérőm a parton vár, hacsak nem kell kimentenie. Elmosolyodtam a feltételezésen, és nyugtázva a dolgot, egy kis bemelegítés után bekocogtam a vízbe. A köves part miatt kénytelen voltam magamon hagyni a cipőt, de nem vészesen volt zavaró, hisz erre tervezték.

Kicsit beúsztam a mélyebb részbe, bár így is közel voltam a parthoz, mert hirtelen mélyült a víz. Elkezdtem úszni a kinyúló szigetrészlet széle felé, és láttam, hogy a robot a parton követ, így nyugodtan tempóztam a kiszúrt pont felé. Egyszer egyszer alá is buktam, majd mikor eszembe jutott, hogy amikor ideértem nem láttam a sziget alapjait, kiváncsian merültem le nyitott szemmel. Először annyira csípte a só a szemem, hogy semmit sem láttam, de aztán annyira kitisztult, hogy nem volt nehéz észrevenni a mellettem a vízbe csapódó búvárszemüveget. A felszínt áttörve néztem körbe honnan jöhetett a szemcsi, de a kísérőm intett a partról, amiből biztosra vettem, hogy ő dobta be nekem. A fejemre húztam a kelléket, és így már tisztán láttam lemerülve a vízalatti világot. Arra számítottam, hogy most is csak a végtelen kékséget látom majd, de a tengerfenék tele volt korallokkal, és rengeteg különféle hal úszott körülöttem. A felszínről mindebből semmit nem lehetett látni, többször is ellenőriztem. Még egy tengericsillagot is megpillantottam ami kistermetű volt ugyan, de annyira lenyűgözött, hogy lemerültem érte.

Meglepett, hogy milyen érdekes a tapintása, mert szilárd, kemény felületre számítottam, de inkább egy feszes hüllőbőrhöz tudnám hasonlítani az állatka bőrét. Visszaengedve a csillagot kifelé kezdtem tempózni, hogy meggyőzödjek róla látszanak-e a víz alatt a sziget alapjai. Nem ért meglepetés, mikor lentről nyoma sem volt semmilyen szigetnek. El is döntöttem, hogy beúszok alá, de mihelyt elindultam hangos szirénázásra lettem figyelmes.

A felszínre úsztam és ahogy kiértem, a kísérőm valahogy le is kapcsolta a szirénát. A kezével hívott kifele, így el is indultam, hisz már végeztem az edzésemmel. Sosem voltam még tengerparton egyébként. Sajnos nem olyan család voltunk, aki nyaralni járt. Apa elitta az erre szánt pénzt. De mivel sosem tudtam meg milyen, nem igazán hiányzott, de ezután fog majd.

A partra érve gyorsan megszárítkoztam, és a tabletet felkapva elindultam a kísérőm felé, aki valamivel arréb várt rám.