Ha újra tükörbe nézhetnék!

E-Hol azaz itt?

Amikor ébredezni kezdtem először az tűnt fel, hogy olyan furcsán kemény az ágyam, és hangosan nyikorog ahogy fészkelődöm. Aztán mélyet sóhajtva már biztos voltam benne, hogy nem otthon vagyok, hisz az ágyruhám megszokott édeskés öblítő illata helyett, most valami egészen mást éreztem. Lassan kinyitottam a szemem és nagyot nyújtóztam az ismeretlen helyen. Először fel sem fogtam, hogy tényleg nem otthon vagyok és teljes nyugalommal felültem majd körbenéztem...

A kábultságom egykettőre elszállt és nem hittem a szememnek. Egy elég réginek tűnő szobában voltam, Baldachinos ágy meg minden... Még kandalló is volt a sarokban...

Mindent jól szemügyre véve, valami megcsiklandozta az orrom, és hatalmasat tüsszentettem. Ezután azonnal lépteket hallottam egyre közelebbről és már vágódott is ki az ajtóm. A takarómat jobban magamra rántva figyeltem ahogy egy peckes idegen pasas besasszézik a szobába, és tágra nyílt szemekkel figyel.

-Ájultan feküdt a homokban. Idehoztam. Vártuk már... Ha jobban érzi magát öltözzön fel és elmagyarázok mindent.-Húzta gépies mosolyra a száját és ezzel be is csukta maga mögött az ajtót.

Köpni nyelni nem tudtam, és azt gondolva, hogy még mindig álmodom visszafeküdtem aludni.

***

Már sötét volt amikor kinyitottam a szemem, és teljesen kipihenve ültem fel az ágyban. De nagy meglepetésemre, még mindig abban a régi lakosztályban voltam. Nem volt olyan hideg, de csak egy hálóing volt rajtam amikor megnéztem, amit persze nem én vettem fel, szóval a gondolatra, hogy az a pasas öltöztetett elöntötte a pír az arcom... Miután kicsit sikerült lenyugodnom a komódhoz léptem, és egyesével áttúrtam az összes fiókot. Furcsa mód egész modern cuccokat találtam benne, az alsó fiókban például különböző farmerek voltak. Ezek közül találomra felkaptam egyet, ami jó is volt rám. Felsőt sem volt nehéz találni, sőt egy pár sportcipőt is találtam az ágy alatt.

Immár teljesen felöltözve nézelődtem a szobában és azon gondolkodtam, merjek e kilépni azon az ajtón? Aztán megláttam a hatalmas függöny mögül beszűrődő holdfényt és az ablakhoz sietve átverekedtem magam a sötétítőn. A látvány leírhatatlan volt. Nem csak a vár egy részét lehetett látni az ablakomból, hanem ráláttam a tengerre is, sőt lenézve a magas-part sziklái körvonalazódtak, és a tenger tajtékzó vize a mélyben mosta lassan el a vár alól a talajt. Odébb már pár helyen ez komoly károkat okozott, és a vízben a várfal több részletét is felfedeztem, ahogy beleomlott a habokba. Levegőt is elfelejtettem venni annyira gyönyörű volt ez az egész. Mint várható volt ez egy idő után hangos köhögéshez vezetett, mikor a tüdőmnek elege lett belőlem. Kisvártatva kopogtak az ajtómon... Feleszméltem a hullámok bambulásából, és kikecmeregve a függöny mögül, csodálkozva az ajtóhoz léptem és szélesre tártam.

Ugyanaz a peckes úr állt előttem, aki bejött mikor először felébredtem.

-Jöjjön velem!- utasított. De olyan határozottsággal, hogy az összes bennem zakatoló kérdést lenyelve engedelmesen utánamentem.

Nagy termeken vezetett keresztül, miközben a kezében pislákoló mécsessel tájékozódott. Ahol a holdvilág nem nyújtott elég fényt, ott jó szolgálatot tett a pislákoló kis láng. Nem is kellet sok, a fickó hirtelen megállt előttem. Majdnem el is vesztettem az egyensúlyom amikor megakadályoztam, hogy a hátának ütközzek.

Itt vagyunk! Fáradjon be és üljön a kanapéra!- tárta ki előttem a díszes fehérre mázolt ajtót. Engedelmeskedtem, és lehuppantam az ugyancsak régi stílusú kanapéra. Puhább volt, mint amire számítottam, így hagytam, hogy kényelmesen belesüllyedjek.

Összerezentem mikor kisvártatva egy hang szólt hozzám.

"Szia Elisa! Isten hozott ebben az átmeneti világban! Már vártunk. Ami idekísért be van programozva. Ő a komornyíkod, vagy személyi szolgád, ahogy hívni akarod, mindegy. Mindössze 3 ember van a szigeten. Én vagyok az egyik, de velem még nem fogsz találkozni. Minden más rajtad múlik. Ha minden próbán átmentél talán hazamehetsz, vagy átveszed a helyem, és én jutok vissza. Ez csak tőled függ, és attól hogy teljesíted a küldetéseteket. Csapatjátékosnak és magányos farkasnak is kell lenned egyszerre, mindkettőre szükséged lesz. A társad nemsokára megismered. De ránézve te leszel a vezető személyiség kettőtök közül. Nyilván ez nem biztos... Amit még fontos megemlítenem, hogy az otthonodban nem megy tovább az idő nélküled, tehát nem fogsz lemaradni semmiről, és nem is öregszel itt. Mondhatni, hogy a hely az idő felett áll, de ez csak részben igaz. Inkább úgy fogalmaznék, hogy egyedi az időszámítás nálunk. Oh és ez az egész nem öregszel mindaddig érvényes míg nem leszel az én helyemben. Hármunk közül én öregszem, és telik az idő az én valóságomban. Tehát törekedj rá, hogy ne csak megold a feladatot, hanem a megoldás minél tökéletesebb legyen. Mindig ott lesz a kísértés, hogy az egyszerűbb utad válaszd, de ezzel azt kockáztatod, hogy itt ragadsz mindaddig míg valaki nem teljesít nálad rosszabbul. Reménykedem, hogy a fiú felvált majd engem. Te majdnem biztos, hogy hazamész, ha tudod magad fékezni.
Azt hiszem ennyit akartam. A hangszóró egy a pár modern dolog közül ami ebben a középkori várban van. Elektromosság, és angol Wc is van, szennyvízelvezetéssel. Meg persze egy mesterséges intelligencia, vagyis több is. Az egész személyzet robotokból áll. Tehát ez egy bizarr keveréke a jövőnek és a múltnak. De gyorsan hozzá lehet szokni, ezzel nem lesz gond."

Még fel se fogtam mindent amit mondott, mikor egy nagy sóhajjal folytatta.

"Biztos rengeteg kérdésed van, és ez az egész is sok volt egyszerre, de erre is van megoldás. A szobádban találsz egy MP3-at amin a monológom lényege megtalálható, a kérdéseid pedig majd később, mikor találkozunk felteheted. Most pedig menj vissza kérlek Joshhal a szobádba. Éjszaka ne mászkálj ki a várból, de bent szabadon körülnézhetsz, csak az én külön szárnyam van lezárva előletek. Reggel pedig a szigetet is felfedezheted. Addig is szép estét!"

Köszönt el a fura hang, aki ezek szerint egy itt ragadt fiúhoz tartozott. Ebben a pillanatban Josh kinyitotta az ajtót és rám várt. Döbbenten kászálódtam fel, és visszamentem a szobámba a konornyíkkal. Párszor visszahallgattam amit a srác mondott, majd mivel megkordult a gyomrom, az ajtóhoz léptem. Amint kitártam Josh feléledt az alvó állapotból és odalépett hozzám.

"Éhes vagyok..."- vallottam be neki sóhajtva. Pár másodperc alatt feldolgozta.

"Kövess, konyha."- mondta gépies hangon. Hát a kommunikációjuk nem tökéletes, de a gépies hangon kívül semmi más nem árulja el, hogy Josh csak egy robot. Tökéletes a járása is, és határozottan emberi, még az arca is. El is indultam a gép után a labirintusra hasonlító várban.