Gang Of Bad Boys /ENHYPEN/

XII.

Ha már szegény Minhot ilyen gonosz módon elküldte,akkor fogja rövidre,amit mondani akar.
-Aggódtam érted,így megkerestelek.
-Yuna mondta el hol vagyok?-ha ő volt,lefejezem.
-Nem,nem is beszéltem vele azon kívül,hogy eltűntél.-most vagy hazudik,vagy igazat mond.Hmm,nehéz eldönteni.
-Aha,értem.És mit akarsz?-essünk túl rajta...
-Nézdd,sajnálom.Nem kellett volna ennyire túlgondolnom a dolgokat...-nocsak,nocsak.Őfelsége bocsánatot kért.
-Hát igen.Nem kellett volna.Fogjuk rá,hogy elnézem és leszarom ezt az estét.-álltam fel a fűből,Heeseung pedig követte példám.-Illetve én is sajnálom.-úgy érzem ennyivel tartozok neki.-Ha akarsz menj vissza Yunaékhoz,én már nem megyek.-kerültem őt ki és céltudatosan elindultam haza.
Mostanra már nem haragszom Heere,csak kerülni szeretném.Nem akarom ismét túlságosan is jól érezni magam,mert biztosan lesznek még ilyen kisebb-nagyobb vitáink,és ja.Tehát megkímélem magam a túlgondolásoktól.Nagyjából...
Gondolatmenetem közben haza értem.Azonnal bevágódtam az ágyba és csak zenét hallgattam.Most erre van szükségem,de szerintem írni fogok Minhonak,hiszen Hee nagyon bunkó volt vele.El se tudtam mondani a véleményem neki,mert őnagysága beállított.
Inkább felhívom,vagy inkább kihívom sétálni és ott mondom el neki.Ez azért mégis csak személyesebb,komolyabb téma és jobb szemtől szemben elintézni szerintem.De kinek mi a véleménye.
Gyors dobtam egy üzit Minhonak,hogy jöjjön elém.
Szerencsére azonnal visszaírt én pedig már indultam is véleményt kifejteni.Amúgy sajnálom Minhot,hiszen nagyon aranyos srác,de milliószor jobbat érdemel nálam.Viszont sietősre fogom magam,hiszen Minho úgy 3 házzal arrébb lakik.Sétálás közben gyorsan megnéztem a telefonom,hogy írt-e,de pont beleütköztem.
-Oh,bocsi...-annyira béna vagyok,de komolyan.
-Ja semmi baj.Nos,mit akartál mondani?-még a gondolataimat se szedtem össze.Na jó Tess,csak mondd ki amit gondolsz.
-Először is,Heeseung nevében bocsánatot szeretnék kérni,amiért így bánt veled.-oké,ez jó indítás lesz.-Másodszor pedig,tudom,hogy Heeseung a tudatodra adta,hogy vele járok...-ezt annyira fájt kimondanom,hogy majdnem elsírtam magam.Soha életemben nem hazudtam ekkorát,tejóég...
-Semmi baj Tess.-annyira tudom,hogy minden egyes szavam nehezebbé válik számára,mint a levegő...
-Nagyon sajnálom Minho.Jobbat érdemelsz nálam,ez száz százalék!És remélem ettől függetlenül barátok maradunk.-szegény srác...
-Tessa,nyugi.Azok maradunk!- mondta,s közben magához ölelt,amit azonnal viszonoztam.Most vagy nagyon látszik rajtam,hogy konkrétan mindjárt elbőgöm magam,vagy csak random megölelt?Ahh,remélem a második.
Na,most legyél erős Tessa.
-Ne aggódj miattam,jól vagyok.-engedett el az ölelésből,majd összeborzolta a hajam.
-Remélem nem hazudsz,és ez nem volt szép!-borzoltam össze az ő haját.Ezzel elvoltunk egy ideig,majd könnyes búcsút véve egymástól elindultunk mindketten haza.Remélem megtalálja azt aki számára az igazi lesz,és szeretni fogja.Mert megérdemli,de tényleg.Minho az a fajta srác,aki a világ összes kincsét megkaphatná a személyisége miatt.
Mindegy,nem gondolkodom tovább rajta,mert még a végén tényleg elbőgöm magam.
Haza fele úton felhívott Yuna.
-Szia,merre vagy?Még mindig a ping-pongnál?-kérdezte barátnőm rögtön.
-Szia,nem vagyok ott.Most megyek haza,találkoztam valakivel.-feleltem,s közben siettem haza.
-Ujjuuuj kivel?-innen látom,hogy olyan kíváncsi mosoly van az arcán,mint még soha nem volt.
-Minho.
-Ugye nem randi?
-Nem,hülye!-nevettem fel.Mindeközben haza értem,már a lépcsőn trappolok felfele.-Csak beszélgettünk.
-Miről?Le vagyok maradva!És én miért nem lettem meghívva?-hisztizett Yuna.
-Mert ez kettőnkre tartozik.De..-persze nem hagyta,hogy befejezzem a mondatom.
-Akkor az randi!
-Nem!
-Akkor?
-A ping-pongnál bevallotta az érzéseit,Heeseung odajött,elüldözte meg ilyesmik.Aztán én kihívtam és megbeszéltük.De nem járunk,viszont olyan bűntudatom van...-ültem le az ágyamra mesélés közben.
-HOGYMIVAN?-üvöltött fel Yuna.Ez azért fájt a fülemnek.
-Ne ordíts te majom!
-Miért van bűntudatod?
-Mert annyira nem érdemelte ezt meg.Annyira aranyos meg minden...és ehh...-magyarázkodtam.
-Ooo te.De várj,miért utasítottad vissza?-komolyan nem esett le neki?
-Mert Heeseung a tudtára adta elég bunkón,hogy vele járok.Meg mert,mint tudod nem nekem való az a szerelem cucc.-feleltem,remélem így már megérti.Mondjuk biztosan érteni fogja,nem hülye.
-Értem.De most megbeszéltétek Heevel?
-Bocsánatot kért tőlem és én is tőle.De inkább kerülni szeretném Yuna,nem akarom túl jól érezni magam,mert biztos lesznek még kisebb vitáink és nem akarok túlgondolni semmit...-valamiért úgy érzem fájni fog őt kerülnöm,hiszen mégis csak törődik velem és társai...de ez így jobb lesz mindkettőnknek.
-Tessa,nemár!Én megértelek téged,de könyörgöm,annyira összeilletek!-tudtam,hogy ezzel fog jönni.
-Tudod,ez csak a te véleményed,meg Sunooé.Heeseung és én nem illünk össze.-feküdtem el az ágyamon,mert már kezdett kényelmetlenné válni az ülve telefonálás.Közben kihangosítottam Yunat,mert nincs kedvem tartani a telefont.
-De vakok sem vagyunk Tess.
-Még jó.Viszont én szerintem takarodok aludni.-nem fogok aludni,mert éhes vagyok meg egyéb szépségek.-Aludj jól.
-Azért gondold át.Jóéjt Tess.-mondta,majd rányomtam a telefont.Felültem az ágyamban,majd felkapcsoltam a kislámpám.Szívrohamot kapva néztem magam elé.Én akkora egy szerencsétlenség vagyok...most én megyek és elásom magam inkább...
Heeseung engem pásztázott az ágyán fekve.Tuti hallotta az egész beszélgetést...
-Hallottad az egészet mi?-kérek egy ásót,most!Meg kell ásni a síromat.
-Aha.Az elejétől a végéig.-ült fel ő is az ágyon,majd farkasszemet néztem vele.
-Az nagyon jó.-mindegy,legalább tudja az okot és az indokot.
-Te komolyan kerülni akarsz engem azért mert túlgondolsz mindent?-na szuper,most magyarázkodhatok neki is...
-Nem,csak nem akarok csalódni.A túlgondolás a ráadás Heeseung.És ne feszegesd ezt a témát.-elfogom bőgni magam ha továbbra is magyarázatot kér.
-Miért?Félsz a csalódástól?Vagy talán attól,hogy megalázlak?Vagy attól,hogy téged is csak ki akarlak használni?-felálltam az ágyamról és elindultam kifelé,de persze nem volt menekülési lehetőségem.Heeseung beállt az ajtóba.Fantasztikus...
-És ha igen?-fordultam el tőle és indultam el vissza az ágyam felé.
-Te most csak viccelsz velem ugye?Azt észrevetted már,hogy teljesen megváltoztatsz?Soha nem kértem senkitől bocsánatot,egészen addig amíg te nem jöttél ide!-oké,eddig bírtam sírás nélkül.Ki kell jutnom innen.
-Engedj ki!Most!-ha elbicsaklik a hangom nemtudom mit csinálok,de az nagy égés lesz szerintem.
-Nem,nem csak te akadhatsz ki!-lökött el az ajtótól.Umm kezdek félni...
-Jó,akadj ki!Pontosan leszarom,tudod?Elegem van már ebből az egészből Heeseung...olyan,mintha birtokolni akarnál engem,lehet titkon azt is teszed már,csak eddig nem vettem észre.Ki akarok szállni ebből az egészből,elakarom engedni és lezárni!-hmm,én akadtam ki de most már mindegy.
-Nem akarlak birtokolni,se a sajátomnak tudni.És nem teszek ilyesmit titkon!Mondj egy jó érvet amiért kiakarsz szállni!De felőlem most is megteheted,csak érdekel.Végülis ki vagy te nekem,hogy itt tartsalak?-ez azért kurvára fájt.Mondjuk számíthattam volna ilyenekre.
-Hogy ki vagyok neked?Senki.Már az elején megmondtam,csak bár így is maradt volna.
-Tudod,végülis kihasználtalak.-nézett le rám,s közeledett felém fokozatosan.-Kihasználtalak azért,hogy megszabaduljak az exemtől,kihasználtalak azért,mert bosszút akartam állni,kihasználtalak azért,mert jobb ember akartam lenni Kihasználtalak azért,mert megakartam változni...-addig közeledett,míg a falhoz nem ért a hátam.-És végül,kihasznállak azért,hogy végre megtudjam milyen érzés igazán szeretni valakit.-időm se volt reagálni,hiszen ajkaimra tapadt.Most mit kéne tennem?Viszonozni?Ez most teljesen más...érzelmesebb,sőt.
Ilyet még életemben nem éreztem.Ezt hívják a pillangós cuccnak?
Mindeközben a könnyeim záporoztak,de Heeseung letörölte őket.Én ezt nem bírom tovább...
Ellöktem magamtól és kirohantam a szobából,egyenesen a fürdőszobába,ahova bezártam magam.Az ajtó mentén lecsúszva zokogtam.Összezavar,teljesen!Most ő szeret engem?

*Heeseung szemszög*

Nem bírtam tovább.El kellett mondanom neki valahogy.Nem fogok neki hazudni,sőt senkinek sem akarok.Szeretem.De persze megbántottam,de ő is engem.
Viszont megértem őt,hogy nem akar csalódni,hiszen tudja milyen voltam.De nem tudom mivel bizonyítsak és mennyiszer...
A mai napot azt szerintem betudhatom egy katasztrófának.
Viszont nem ezen kellene most gondolkodnom,hanem Tessan.Hiszen bezárta magát a fürdőbe,de nem merek utána menni.Igen,ilyenkor kicsi a szám...
De mivan ha csinál magával valamit?Mivan ha elájul?Mivan ha...ha...
Egy perc sem kellett és bekopogtam hozzá,hallottam ahogy sír.
-Tessa...b-be engedsz?...-kérdeztem.Nagyon remélem,hogy kinyitja az ajtót.
Pár perc után hallottam ahogy kattan a zár,és nyitódik az ajtó.
Nem tétovázva rontottam be Tessahoz,és öleltem magamhoz.Nem tudok ennél jobbat,se többet tenni...Lehet szólnom kéne Yunanak,ő jobban ismeri meg minden ilyesmi.De nem akarom,hogy bárki más belekeveredjen ebbe az egészbe.
Azt se tudom mit mondjak neki...
Lehet jobb ilyenkor csendben ölelni a másikat és csak hallgatni?
-Sajnálom...de hazudtam.-itt felnézett rám.Na Heeseung,most legyél bátor.-Magamnak akarlak tudni.Azt akarom,hogy mellettem legyél,ne kerülj Tess.-huhh elég hülyen fogalmazok.
-Mi?...-kérdezte alig hallhatóan.Jó,nem érdekel már...
-Szeretlek,és nem viccelek.Nem akarlak kihasználni,nem akarlak megalázni se semmi...én csak veled akarok lenni.-remélem hinni,s bízni fog bennem.

*Tessa szemszög*

Nem lepődtem meg a szeretlek szón,de a többin már igen.Nem tudom most mit csináljak.Azt tudom,hogy szeretek vele lenni,és szeretem ha törődik velem....ide Yuna tudása és tapasztalata kéne...
-Velem akarsz lenni?...-kérdeztem vissza.Heeseung heves bólogatásba kezdett.Na most legyél okos Tessa.
-Bízz bennem kérlek...-ahogy látom Hee a sírás határán áll.Akkor biztosan nem hazudik.-Nem várom el tőled,hogy most azonnal viszonozd...de...-nem fogom tovább hallgatni a mondandóját,így megöleltem.
-És mit akarsz tenni?...-kérdeztem,azért félve.
-Megpróbálni.-megérne egy esélyt?Megérné erre vesztegetni az időm?Össze-vissza cikáznak a fejemben a kérdések,de egy dologban biztos vagyok.Hogy valamennyire viszonzom Heeseung érzéseit,de nem száz százalékban.Talán húsz vagy harminc százalékban.Heere néztem,egyenesen a szemeibe.Szerintem tudom a választ a kérdéseimre.Megéri...
-Oké...-feleltem,tartva a szemkontaktust.-Ha megakarod próbálni,akkor én is.-azért bízom a legjobbakban.
-A-akkor mi most...j-járunk?...-dadogta.Félve,de magabiztosan bólogattam.

Helyesírási hibákért bocsi<3

Btw,a kihagyásért is bocsi,az elmúlt napokban nem nagyon volt időm az írásra:/
De azért remélem tetszett ez a rész<3