Gang Of Bad Boys /ENHYPEN/

VI.

*Tessa szemszög*

Fogalmam sincs,hogy Heeseungnak milyen randi ötletei vannak,de úgy érzem félnem kell.
Bár lehet csak sétálgatunk és ilyenek,mondjuk ezt nagyon támogatnám.
-Hova viszel?-érdeklődtem.
-A parkba,sétálgatni.-ooo ezaz!
-Komolyan?
-Neharagudj,nincs jobb ötletem...Meg sosem voltam még randin...-vallotta az őszintét.Pedig én szentül hittem,hogy már volt.
-Tényleg?-csak bólogatott.-Ha ez megnyugtat,én sem voltam még.-nevettem fel,mire ő is követte példám.
-Igen,megnyugtatott.Köszi!-nevettünk tovább.
Mikor a parkba értünk leültünk egy padra és figyeltük a kisgyerekeket akik éppen fociztak vagy mit csináltak.
-De aranyosak.-fejtettem ki véleményem a kisfiúkról.Mindig is szerettem volna egy testvért,de nem lehetett,sajnos.Viszont elhatároztam magam,hogy egy gyerekem biztosan lesz egyetem után.Csak remélem addigra egy normális palit is összetudok szedni magam mellé.
-Valóban azok.-helyeselt Heeseung.
Éppen elmélkedtem valamin Heeseungal,mikor a labda odagurult elénk.Én felvettem majd odaadtam a kisfiúnak,aki mosolyogva megköszönte és vissza szaladt játszani.
-Neked van tesód?-érdeklődött a mellettem ülő személy.
-Nincsen.Mindig is egyke voltam.De egyetem után szeretnék egy családot.De persze ahhoz normális férfi is kell.-nevettem fel.-Neked van?
-Nincs,én is egyke vagyok.Akarsz menni egyetemre?-akadt ki Hee.Csak helyeselve bólogattam.-Minek?
-Tanulni.Szeretném valamire vinni az életben.Csak még nem tudom milyen szakra és hova menjek...
-Ooo értem.És azután akarsz családot,igaz?
-Mhm.Te nem akarsz?
-Ezen még sosem gondolkodtam.Nem hiszem,hogy az én műfajom lenne a gyereknevelés...-sosem volt még ilyen őszinte velem Heeseung szerintem.-De,meg lehet próbálni.
Régen szerettem volna,egy boldog életet.Mindent Minjivel képzeltem el,akármennyire is kihasználtam.Tényleg,neked van,vagy volt valakid?-érdeklődött.Na pont ez az a téma,amit utálok.
-Hát...nem igazán.Londonban barátaim sem voltak.
-Komolyan?Hogyhogy?-muszáj ezt a témát feszegetnie?
-Erről nem igazán szeretnék beszélni.Majd,talán egyszer elmondom.-feleltem,majd felálltam a padról és a bal kezemet nyújtottam Heeseung felé.-Jössz?-csak nézte a kezem egy ideig,majd megfogta és már haladtunk is.A telefonomra pillantottam és láttam,hogy 10 perc múlva 4 óra.
-Basszus!Nekem mennem kell!-elengedtem Heeseung kezét,majd elindultam vissza fele.
-Várj!-megálltam és vártam,hogy mit akar Heeseung.Oda rohant hozzám és adott egy puszit a homlokomra.-Vigyázz magadra!-mondta,majd elindult a másik irányba.Na erre nem számítottam.Mindegy,sietnem kell.

*Heeseung szemszög*

Egyszerűen muszáj voltam megpuszilni.Nem tudom miért van ez...de meg akarom ismételni ezerszer.Nem is,tízezerszer.
De a randit is meg akarom.Szeretném megismerni,és szeretnék vele jóba lenni.Legszivesebben utána rohannék,de a csajos csevejen nem vehetek részt,sajnos.De nem baj,majd kikérdezem Sunoot.Sőt,az utam hozzá fog vezetni,fel is hívom.
-Szia Sun,van időd?-kérdeztem.
-Szia Heeseung,rád mindig.Tali a kosárpályánál.-felelte,majd letette a telefont.Mindig tudja mire gondolok.Tökéletes.
Most már csak oda kell érnem a pályához,szóval rohannom kell.Csodás...

*Tessa szemszög*

Mikor odaértem Yunahoz egy szoros ölelésbe vontuk egymást,majd neki vágtunk a sétánknak.
-Na,mesélj!Mi ez az egész közted Sunooval?!-érdeklődtem.
-Hát...együtt vagyunk!-hogymivan?!
Egyszerre visítottunk fel mind a ketten.Hát ez hihetetlen!
-Mesélj csak!

*visszaemlékezés*
*Yuna szemszög*

-Yuna beszélhetnénk?Mármint négyszemközt?-kérdezte Sunoo.Ez meg mit akar?
-Felőlem.-feleltem.Nincs mit vesztenem,nem igaz?
Sunoo felkapta a cuccait a földről,majd elindultunk.Vagyis ő jött utánam.
-Na mit akarsz?
-Figyelj,sajnálom ha megbántottalak valamivel is,bármikor...-ez most komolyan bocsánatot kért tőlem?-És a többiek nevében is szeretnék bocsánatot kérni.Beismerem,nem volt szép amiket veled tettünk,de nem mertem lépni...Viszont most,végre van bátorságom...-ez igazán jól esett tőle.
-Hát nem volt szép,az igaz.Mihez van bátorságod?-kezdek félni egyébként.
-Yuna,már egy ideje...hogy is mondjam?...Tetszel....-tessék?
-Ez valami új poénotok,hogy hogyan járassatok le megint,ugye?
-Nem...
-Akkor ez valami vicc?
-Nem,én komolyan gondolom.-hazudnék ha azt mondanám,hogy nem örülök.Hiszen nekem már régóta tetszik Sunoo...
-Várj,akkor ez most tényleg komoly?
-Igen,szeretlek Yuna.-hűhaa...erre mit szoktak mondani?Segítség!...
-S-Sunoo...
-Csak,próbáljuk meg,kérlek...-mondta,közben megfogta a kezeim.Most mondjak igent?
-Nem hiszem,hogy ezt a barátaid díjaznák.Főleg,hogy utálnak engem...
-Leszarom,semmi közük hozzá.-ohh,hogy ilyen is tud lenni.Már értem.
-Nem tudom Sunoo...én-...-be se tudtam fejezni a mondandóm,mert megcsókolt.Hogy én mióta vártam már erre a pillanatra...
Mikor elvált tőlem,kezeit a derekamra tette.
-Én tényleg szeretlek,nem akarlak se kihasználni se semmi.Nem fogok veled játszani.-jó,ennyi volt.
-Jó,próbáljuk meg.-feleltem,ő pedig rögtön egy szoros ölelésbe vont engem.
Így aranyosan a szakadó esőben,a lakásom előtt ölelkeztünk.Hazudnék ha azt mondanám,hogy nem repesek az örömtől.Őszintén szólva nagyon boldog vagyok,de azért félek is.
-Szeretlek.-suttogta Sunoo a fülembe.
-Én is szeretlek.-válaszoltam,majd csak mégjobban magához szorított.Bár soha nem lenne vége ennek a pillanatnak...