Áprilisban voltunk egy fesztivál-szerűségen, de csak egy estére mentünk, egynapos papír karszalagunk volt. Maya unokatesója odajött a helyhez, mire mi kijöttünk Mayával, és kitalálta, hogy ő is be akar menni, adjam oda a karszalagomat, ha én úgyis hazamegyek.
- Nem tudom odaadni, észre fogják venni - mondtam.
- Dehogy fogják. Tudod hányszor csináltam már ilyet? Leszakítod, aztán még lehet, hogy ragad is utána. Ha nem, visszaragasztod - magyarázta Maya unokatesója.
- De el fog szakadni, papírból van - erősködtem.
- Akkor vedd le, tudod, így izéld össze a kezed, és próbáld meg lehúzni! - jött az újabb ötlet.
- Sophie-nak akkora a csuklója, mint egy csecsemőnek, ha leveszi, sem fog rámenni a kezedre - közölte Maya.
أنت تقرأ
Aranyköpések II.
فكاهةAzért a gimnáziumi/egyetemi éveknek is megvan a maguk szépsége. Például a töméntelen mennyiségű aranyköpés, ami elhagyja a környezeted száját. Nem akarom, hogy ezek a gyöngyszemek idővel megkopjanak, netalántán elfelejtődjenek, így ebbe a könyvbe gy...
