Határvonal regények: érdekességek, képek, kimaradt dolgok

Két éves A határvonalon túl! - részletek a jegyzeteimből

Amikor belekezdtem az újraírásba két évvel ezelőtt, nem gondoltam volna, hogy sokan meg fogjátok szeretni a történetet. Annak is örültem kezdetben, ha öt megtekintést (velem együtt) és egy csillagocskát kaptam egy fejezetre. Nem akarom ismételgetni magam, mert Az örök határsértőnél az utószóban leírtam, hogy mennyire féltem az újraírástól. De éppen ezért sikernek élem meg, hogy két évvel később úgy tudok visszatekinteni A határvonalon túlra, hogy nemcsak befejeztem az első részt, hanem megírtam hozzá a másodikat is. 

Nem voltam benne biztos, mit hozzak az évforduló kapcsán, aztán arra gondoltam, hogy pár részletet megosztok a jegyzeteimből. Nem sokat, mert amúgy egy katasztrófa az egész, valamint hiszem, hogy a nyers jegyzet az írás elég intim része. De vannak aprócsak részletek, amik talán érdekesek lehetnek.

Már 2020-ban is tudtam, hogy lesz második rész, és hogy Az örök határsértő, mint cím megmarad a 2013-as verzióból, és már egy harmadik rész is foglalkoztatott:

_____

Azt hiszem, ez az egyik legcukibb része a jegyzetemnek:

_____

Kukázott jelenet, ahol Magda nem írt Vaszilijnak a második találkozásuk előtt, néhány sor megmaradt a végső verzióban:

"- Nem írt - fogott bele kertelés nélkül, vonásai megkeményedtek. - Pedig vártam.

- Tudom, tudom! - feleltem gyorsan, mentegetőzve. - De nem tudtam, hogy mit írjak. Meg hogy hogyan. Félek, hogy tele lesz a levelem butábbnál butább hibákkal - ismertem be szégyenlősen.

Vaszilij nyomban megenyhülni látszott.

- Nem számít, ha hibázik. Nem kérem, hogy írja meg nekem Tatyjana levelét még egyszer. Csak írjon arról, amiről szeretne.

- Még jó - sóhajtottam -, hogy nem várja, hogy én legyek a maga Tatyjanája vagy valami.

- Nem - hagyta rá. - De, őszintén szólva, rólunk nem is lett volna mit írnia Puskinnak, mert ha maga Tatyjana, én meg Anyegin, egy másodpercre sem fordulna meg a fejemben, hogy visszautasítsam. "

_____

Kimaradt intelem Averkijtől:

"- Ivan majdnem annyira kiszámítható, mint az áprilisi időjárás - morogta Averkij."

(Ivan egyébként április hónapban született, 14.-én - Kos a csillagjegye.)

_____

Még egy kukázott jelenet, ahol Magda és a barátnői a laktanyához lopóztak meglesni a katonákat:

"Vaszilij ott ült egy lépcsőn egyedül. Hátát a korlátnak vetette, egyik lábát térdén átvetve nyugtatta, fényes, fekete csizmájának támasztotta füzetét, ceruzával rajzolgatott bele valamit. Arca kisimult, teljesen átszellemült, és úgy tetszett, mintha apró mosoly bujkálna szája sarkában. A békés férfi mellett különösen ijesztőnek tűnt a gépfegyver, ami a korlátnak támasztva nyugodott.

Mellettem Katka a szájába vette két ujját, és röviden éleset füttyentett.

Vaszilij összerándult, a ceruzát a füzetébe ejtve a fegyver felé lendült keze, de megállt a mozdulatban, amikor pillantása találkozott az enyémmel.

- Katka! - pirítottam barátnőmre fojtott hangon."

Ugyanitt pár sorral később:

"- Ha azt mondanám, hogy éppen erre jártunk, és gondoltuk, benézünk, nem hinné el, igaz? - hebegtem tétován.

Vaszilij szája sarka megrándult, szemei vidáman hunyorogtak.

- Nem, nem hinném el."

_____

Az utolsó fejezet eredeti címe az lett volna, hogy "Hogy mondják oroszul, elment a kedvesem?", mert A határvonalon túl unofficial himnusza a Bye-Bye Szása (a második legtöbbet hallgatott dalom 2020-ban a spotify szerint, no shame):

Végül azért nem lett ez a fejezetcím, mert túlságosan spoileresnek találtam.

_____

És az egymillió forintos kérdés:

Még egyszer köszönöm, hogy olvassátok, olvastátok a regényt. ❤️

(Ui.: a kézírásom nem csúnya, hanem karakteres.)