KPOP BAND REACTIONS

TREASURE-Amikor először találkoztok

Sziasztok! Elnézést kérek, hogy későn hoztam részt! De itt van! Egy kis TREASURE, hisz velük úgysem volt még. Remélem tetszeni fog! ❤🤩😘

Ui.: Nem tudom, hogy tudok-e hozni még részt a héten, mert osztálykirándulásra megyek és azután meg évzáró, de igyekezni fogok!
Köszönöm a türelmeteket, tényleg köszönöm! Csodálatosak vagytok! ❤️😊

Hyunsuk:

Elég híres egyben tehetséges dalszerző vagy és ezért szeretett volna Hyunsuk veled együtt dolgozni. Miután elfogadtad a felkérést, megbeszéltétek, hogy a stúdiójában találkoztok ami kicsit kínos volt először, hisz neki mentél a stúdió ajtajának, később meg ő esett le a székéről. De nem történt semmi baj! Iszonyatosan piros volt Hyunsuk egész végig ami szerinted csak azért volt, mert meleg volt a helységben. De tévedtél. Nem a hőség miatt volt ennyire kipirulva a vezető hanem azért, mert igazán elbűvölőnek talált, amit az arca nem nagyon tudott elrejteni. A találkozás után egyre többet lógtatok együtt és igazán megkedveltétek egymást.

Jihoon:

A parkban találkoztatok először mikor is te éppen az eget bámulva gondolkodtál, ő meg megkérdezte, hogy leülhet-e melléd. Te csak bólintottál, mert egész végig az arcát nézted egyre pirosodva. Ezt ő is észrevette és csak kuncogva foglalt helyet melletted. Az agyad Jihoon körül forgott és nem nagyon látszott, hogy szeretnél megszólalni. Viszont a fiú egy kis idő után bemutatkozott és lassacskán, de elkezdtetek beszélgetni amivel eltelt az egész délután. Ezután telefonszámot cserélve mentetek haza és otthon megint elkezdtetek beszélgetni. Így történt az első találkozásotok amit sok más követett.

Yoshi:

Véletlen történt az egész. Reggel azt hitted lekésted a buszt így kapkodva, de elkészültél és rohantál a megállóhoz és mázlidra neki mentél valakinek. Az a valaki majdnem a földön végezte, de csak MAJDNEM! Te pedig rögtön mormoltál vagy ezer bocsánatot, de az illető csak mosolyogva közölte veled, hogy semmi baj. A buszra várva pedig elkezdtetek beszélgetni és így folytattátok míg le nem kellett szállnia, a személynek akinek már tudod, hogy Yoshi a neve. Remélted, hogy még találkoztok, ahogy a fiú is.

Junkyu:

Egy étteremben találkoztatok ahol Junkyu az étterem sarkában lévő asztalnál ült. Fülhallgató volt rajta, ezért nem nagyon figyelt a körülötte lévő dolgokra. Viszont az étteremben nem maradt több hely és ő tűnt a legkedvesebbnek, ezért megpaskolva a vállát kérdezted meg, hogy leülhetsz-e. Egy kis gondolkodás után igent mondott, hisz elég barátságosnak és gyönyörű szépnek tartott. Ugyanazt rendeltétek amin csak mosolyogtatok, de étkezés közben elég jót beszélgettetek. Azóta a nap óta többször jártok arra a helyre remélve, hogy látjátok még egymást.

Mashiho:

Hétvége volt, méghozzá este mikor a semmiből jött az ötlet, hogy jó lenne megnézni egy filmet méghozzá a moziban. Azért is ilyenkor, mert kevesebb az ember és így olyan érzés, mintha csak neked vetítenének. Egy elég népszerű filmet választottál, hiszen neked még nem volt időd megnézni. Mikor beültél a vetítő terembe senki nem volt bent, ezért is hitted azt, hogy rossz terembe mentél. De nem. Jó volt a terem. Azt hitted legalább lesz egy-két ember, de nem. Senki. Nem is nagyon zavart, de kicsivel később egy baseball sapkás fiú ült le, tőled nem messze. Gondoltad lehet nincs senki aki elment volna vele, ezért kicsit közelebb ülve hozzá, mutatkoztál be neki. Már készültél az elutasításra, de ő is bemutatkozott és végig beszélve néztétek a filmet.

Jaehyuk:

Interneten ismerkedtetek meg. Te egy történetet írtál, ő meg egy lelkes olvasó volt. Mindig elolvasta az új részeket és már annyiszor láttad kommentelni, hogy gondoltad ráírsz. Először megköszönted a támogatást és később pedig elkezdtetek beszélgetni napi szinten. Egy-két hónapja írogattatok és közölte veled, hogy szeretne élőben is látni. Megbeszéltétek, hogy a hozzád közeli kávézóban fogtok találkozni. Nem csalódtál, Jaehyuk egy nagyon kedves fiú és imádtad, hogy élőben is tudtál vele beszélni.

Asahi:

Szeretted volna fejleszteni a rajz tudásod, ezért is kezdtél el rajztanfolyamra járni. Az első hetekben kicsit nehezen ment, de mára már simán tudsz rajzolni valami nehezebbet. Nagyon nem szoktál a többiekkel beszélgetni, szerinted te meg vagy nélkülük is. Meg a társaság sem tűnt valami kedvesnek. Viszont az egyik nap egy fiú tért be az órára és a tanár konkrétan repült a boldogságtól. Valószínűleg közel állnak egymáshoz gondoltad majd folytattad a rajzodat. Kicsivel később pedig meghallottad ahogyan Asahi, ahogy a tanár szólította, csöndesen megdicsérte a rajzodat. Te pedig csak visszamotyogtál egy köszönömöt. Ettől a naptól fogva egyre többet jött az órákra és ti is egyre közelebb kerültetek egymáshoz.

Yedam:

Egy zene boltban találkoztatok először. Gondoltad megnézed milyen lemezek vannak, de nem gondoltad volna, hogy egy angyali hangot is hallani fogsz majd. Mikor megkérdezted a bolt tulajdonosától, hogy ki ez a fiú, a néni csak annyit mondott, hogy gyakran szokott ide jönni és hogy mindig csak énekelget. Viszont te le sem tudtad venni a szemedet róla amit idővel Yedam is észrevett. Egy mosolyt küldött feléd és jelezte, hogy nyugodtan ülj mellé. Te pedig helyet foglalva mellette kezdtél bele egy beszélgetésbe amiből végül telefonszám csere lett.

Haruto:

Barátnőd sürgősen hívott téged, hogy azonnal gyere át hozzá, mert nincs senki aki vigyázna a gyerekére amíg ő kiruccan kicsit. Persze, rögtön mentél is, de meglepődtél mikor egy ismeretlen fiú nyitott ajtót. Már épp készültél volna megkérdezni mégis ki ő, de megelőzött és elmagyarázta, hogy őt is megkérte barátnőd a feladatra. Igazából csak az elején volt kínos a dolog, de nagyon jól éreztétek magatokat. Miután elaltattátok a kis gyerkőcöt, Haruto megkérdezte, hogy szeretnél-e vele játszani amire csak bólintva válaszoltál. Féltél, hogy leégeted magadat, de semmi ilyen nem történt és egy csodás estét töltöttetek el egymással.

Doyoung:

Egy pályán találkoztatok ahol ő egymagában dobta sorra a hárompontosokat. Csöndben leültél egy közeli padra és csak álmélkodva nézted ahogyan játszik. Egy kis idő múlva a labda hozzád gurult amit már épp készültél volna felvenni ha nem találkozott volna a szemed Doyoung sötét barna szempárjával. Rögtön elpirultál amit észre is vett, de inkább nem említette meg hanem megkérdezte, hogy szeretnél-e vele kosarazni. Egy "igen" után pedig ott maradtatok a pályán estig majd utána hazakísért. Remek este volt mindkettőtök részéről.

Jeongwoo:

Egy kis büfében volt az első találkozásotok. Egymás mellett volt az asztalotok és mind a ketten egyedül ültetek. Amikor kihozták a rendeléseteket, véletlenül felcserélték, de nem akartatok már szólni, hisz a kiszolgáló elég elfoglaltak tűnt. Ezért csak nevetve kicseréltétek az ételeket és elkezdtetek beszélgetni. Kiderült, hogy elég sok közös van bennetek ami csak egyre jobban összehozott bennetek. Amikor végeztetek Jeongwoo kifizette a te rendelésedet is, de te szükségesnek érezted visszafizetni amit nem fogadott el. Helyette pedig odaadta a telefonszámát és megkérte, hogy mikor ráér felhív majd téged és gyere el vele újra ebbe a büfébe.

Junghwan:

Egyszerű véletlen volt az egész. Egymásba botlottatok az utcán, mert véletlenül egymásnak mentetek. Neki kiesett a fánkja, neked meg a szendvicsed. Rengeteg bocsánat kérés után, eldöntöttétek, hogy kiengesztelitek egymást a "baleset" után, ezért együtt mentetek el a közeli boltba. Az úton egy jót beszélgettetek és a vásárlás után is csak tovább csacsogtatok amíg nem kellett Junghwan-nak mennie. Megígérte, hogy holnap a boltnál fog várni téged és, hogy gyere ugyanilyenkor. Nem hazudott, tényleg ott várt téged és a nap végén telefonszám cserélés mellett haza is kísért téged.