Alone

Kezdet

Nem volt jobb ötletem annál, hogy egy hosszú nap utána betérjek egy kocsmába, ahol ihatok egy kis alkoholt, mi enyhíti stressz helyzetem. Ilyenkor nem igazán szoktak ott emberek lenni, ezért is megyek ilyen későn.

Belépve az ajtón, csalódottam néztem két részeg férfira a pultnál, kik hangos röhögés kíséretében csapkodták a pultot. Charles, a pultos gyilkos szemekkel nézte a két részeg fickót.

Mielött helyet foglaltam volna a legtávolabbi asztalnál, odaintettem a pultosnak, ki kedvesen biccentet egyett felém. Mivel elég régóta járok ide, ezért tudta, hogy a szokásos whiskymre van szükség. Amíg felszolgálja nekem az italt mesélek magamról.

A neven Hotaru. 17 éves vagyok. Egy egyedül álló és eléggé antiszociális nő. Egyedül akivel beszélni szoktam az Charles. Igaz vele sem sokat, de többet mint a többi emberrel. Egy pyro visioval rendelkezek, melyet nagyon is szeretek kihasználni, főképp munkám során. Amolyan védelmező vagyok. Én írtom ki a szörnyeket Liyue és Mondstat határánál. Ezt a munkát már vagy 10 éve én végzem. A legelején igazán fárasztó és megeröltető munka volt, de mára már félválról veszem.

A csapos kihozta az italom, megköszöntem majd ment is vissza, mert nem hagyhatja felügyelet nélkül azt a kettőt. Miközben ittam az italom, hallgattam amit beszélnek.
A Knights of Favoniusról beszltek. Hallgatózásom során megtudtam, hogy a szemkötős, sütét bőrű, kék haju fiút Kaeyanak hívják, a zöld ruhás, kékes hajut pedig Ventinek. Részeg nyelvükből még annyit tudtam kiszürni, hogy ismernek egy yakshát vagyis csak a zöld ruhás. A szemkötős férfin volt egy Knights of Favonius kitűző, valósszinüleg a tagja. A másik pedig egy bárdra hasonlított. Miután megittam frissítő italom, elhagytam a kocsmát.

Egy dolog van amit soha nem tudtam eldönteni. Hova valósi vagyok? Igaz, hogy Liyue feje bízott meg engem ezzel a feladattal, de akkor sem tudom. És itt jön képbe az a kérdés, hogy akkor hol alszok. Őszintén, a határnál van egy kis torony szerüség, kicsi de nekem pont elég. Cendes, szép környezet, nincsenek emberek.

Hu lehet nem kéne ennyit beszélnem. Hangos egyben gyors lépteket hallok mögülem. Amikor megfordultam a zöldruhás fiút láttam felém szaladni a lándzsámmal. El is felejtettem a lándzsán ó én idióta.

-Szea. A lándzsa tiéd rendben? -na ja, látszik, hogy részeg.

-Igen, kössz.

-Én vagyok Venti. Te? -Kérdezi pár csuklást eleresztve.

-'Na basszus, most beszélgessek vele, ó istenem miért csinálod velem ezt.' -Hotaru.

-Uuhhhhuhuhu látom Liyues a visiod, Képzeld el van ott egy barátom, naaagyon jó barátom, sőt kettő is. Az egyiket biztos ismered, Zhongli. A másikat meg biztos nem ismered...*idiótán nevet azot, hogy biztos igen, biztos nem*..Xiao. Várj segítek megismerni....

-Köszi de nem kell...

-...XIAOOO! -mi a fenének üvölt? Az az ember Liyueban van, nem fog áthallatszódni.

-Ugye tudod, hogy ez nem ha...-Itt el akadtam éreztem, hogy valaki van mögöttem, megfordultam és egy szürkés haju embert láttam meg, két hosszabb tincse zöldes-kékes volt. -Om helo kell útbaigazítás vagy bármi amiben segíthetünk? -a fiú rám pillantott, arcárol semmi érzelmet nem lehetett leolvasni.

-Bántottad? -nézett rám gyilkos szemekkel.

-Kit?

-Ventit. Bántottad?

-Bocs de nem vagyok egy tuskó, hogy csak úgy okk nélkül bántsak embereket, ha tudni szeretnéd én vigyázok a határra.

-Akkor minek hívtál? -nézett a fiúra, ki álva el aludt.

-Elmondom én. Ott hagytam a kocsmában a lándzsám, megláttam, elhozta nekem aztán elkezdett beszélni hozzám, Zhongliról beszélt meg valami Xiaorol, aztán üvöltött egy nagyott. Azt nem értem minek főleg, hogy este van. Ennyi. -Hadartam el gyorsan, hogy végre visszamehessek a határra.

-Akkor megint holt részeg. -Odament a fiúhoz, majd egyikk kezét vállára helyezte.

Hogy a büdös életbe lehet így aludni? Én aludni alig tudok, nem hogy állva.

A fiú felém nézett és nem mozdult. -'Na basszus, most komolyan azt akarja, hogy cipeljem haza vele a bárdot. Mit vétettem?' -odamentem a másik oldalára majd én is vállamra tettem karját. Elkezdtük visszavinni az otthonába, ami amint látom a Knights of Favonius főhadiszállása, vagy mi a fene. A fiú bekopohott majd nem sokkal késöbb egy szőke coffos nő nyitott ajtót.

-Jaj istenem, bocsánat Xiao, hogy újra ez történt. -a névre odakaptam a fejem. Ezek szerint ő Xiao? -És köszönöm. Meg neked is omm..

-Hotaru.

-Hotaru neked is köszönöm. Igéram, hogy többet nem lessz ilyen.

-Nincs mit. -mondtuk egyszerre. Majd el is indultam..volna. Xiao szólt nekem, a lándzsámat megint majdnem elhagytam. Nem szokott velem ilyen történni, látszik, hogy különösen rossz napom van. Gyorsan a határhoz teleportáltam, mielött bárki leszólítana.

-Szép napot kedves Hotaru. -egy ismerős, mély hang szólított meg az őrhelyemnél.

-Jobbat Mrs. Zhongli. Mi járatban erre? -fordulok meg. Jól tippeltem. Ha még nem említettem volna Zhongli volt a munka megbízóm.

-Gondolom eléggé unalmas a munka egyedül.

-Nem kell társ. -vágom rá egyböl.

-Pedig már lerendeztem. Tudtam, hogy nemet mondanál ezért előre intézkedtem.

-'Istenem, Zhongli mit tettem, hogy ezzel kínzol?' -És ki az a szerencsétlen aki engem fog "boldogítani"?

-Ha jól tudom ma találkoztál Xiaoval?

-Klassz fiút kapok. -forgattam meg szemeim. -Meddig kell vele dolgoznom?

-Ameddig fel nem mondasz, úgyvéltem nagyszerü párost alkotnátok. Xiao erösebb nálad, viszont több sérülést szerezz. Neked pedig van gyógyító képességed ami sokat segítene neki.

-Ezzel kinek teszek jót?

-Xiaonak, és azoknak az embereknek akiket nem engedtek, hogy a szörnyek karmai kózé jussanak.

-Bármikor felmondhatok majd?

-Természetesen.

-Rendben.

-Holnap reggel gyere a Whangshu Innhez.

-Megértettem. Viszlát. -köszöntem el tőle, majd el is tűnt. -Te jó édes istenem. Minek kell nekem egy társ? Egyedül is boldogulok. Meg mi az, hogy erösebb. Ezzel arra célozott, hogy netán gyenge lennék, fenomenális.

Itt lenne az első rész. Remélem nem telik majd sok időbe megírni a következőket. Miután letudtok az évzárót, sima az ügy. Remélem mindenkinek jó éve volt.✨