Alone

Új társ

Egész éjjel figyeltem a környéket, mint minden eggyes este. Tegnap igazán nyugodt este volt, csak két hilichurl állt az utamba, miket pillanatok alatt kivégezetem.

Egész este azon kattogtam, hogy Zhongli csak idegesíteni akar azzal, hogy társat kapok. Tudja, hogy soha nem kellet senki mellém és mindig boldogultam...majdnem, párszor volt, hogy nagyobb sérüléseket is szereztem de nem voltak halálosak, vagyis begyógyítottam őket szóval esélytelen volt belehalni.

Lassan el indultam Zhonglihoz a Wangshu Innbe. Semmi kedvem nem volt ehez. Egyedül is boldogulok én.

Sosem értettem meg Zhonglit, viszont majdnem mindig igaza van. Biztos volt benne, hogy ez a munka tökéletes lessz nekem, igaza lett. Tudta, hogy hol fogják keresni a gnosist, és sorolhatnám. De akkor sem kell társ.

Miközben magamban mérgelődtem, oda is értem Bishui Plainbe. Belegondolva nem is jártam még errefelé. Mondstadtba csak a kicsmához megyek. Liyueba meg nem szoktam járni. Gondolom az a nagy fára épített fogadó lessz Wangshu.

El indultam a lépcsők fele. Nem tudtam levenni a szemem a tájról. Gyönyörűek voltak a korai napsugarak. Felérve a tágas teraszra mégszebb kilátás tárult elém. Amíg megérkezik Zhongli addig a tájban gyönyörködök.

-Szép napot kedves. -mondta a jól ismert hang.

-Helo Zhongli. -megfordultam majd oáttam, hogy van vele még valaki. - 'Gondolom ő Xiao akivel tegnap találkoztam.' -Én neked is..Xiao?

-Hm. -wow látom a szókincse igen terebélyes. Legalább nem fog idegesíteni.

-Remek. Mivel tudjátok egymás nevét és a tervem, semmi nem állhat az utunkba.

-Muszály? -kérdezi halkan és cseppet sem boldogan a mellete álló. Látom ő sem repdes az örömtöl.

-Ha szeretnétek megvédeni Liyuet akkor igen. Vagy netán már nem is szeretnél segíteni az embereken?

-Chh.

-Én is így gondoltam. Bocsáss meg Hotaru kedves, Xiao viselkedéséért nem szeret másokkal dolgozni.

-Hidd el, hogy nekem sincs ehez semmi kedvem. Még talán kevesebb is van mint neki. -mutatok rá az ujjammal. Lehet a mutogatást hanyagolnom kellet volna mert ha a szemével ölni tudna, halitt lennék.

Elkezdett közeledni, az aurája rengeteg dühöt árasztott. Belül összerezzentem.

-Nem akarok embereket ölni, de téged élve elásnálak. -mondta kicsit sem kedvesen.

-Xiao, ne légy annyire nyers. Így nem fog menni a csapat minka ha nincs meg a kellő csapat szellem.

-Nem akarom ezt a munkát. Visszamegyek a határhoz.

-Nem Hotaru, itt maradsz és ez most parancs. Együtt fogtok dolgozni, és nem őlitek meg egymást. Értgető voltam? -a hangja sokkal mélyebb volt és rémisztő is. Még nem láttam ilyennek, de ahogy nézem Xiao arcát, ő sem.

-Rendben. -mondtuk megszeppenve. Miért érzem azt, hogy ezt nagyon nem kéne eröltetni?

-Most itt hagylak titeket. Nincs egymás gyilkolászása. Xiao mutasd meg Hotarunak a szobáját. Délután pedig edzeni foglak titeket.

-'Még tetszene is ez az egész ha nem vele lennék. Most nem lessz igaza Zhonglinak.'

Egyáltalán nem szívelem sőt utálom az embereket. Talán egyet nem. Végül is Zhongli volt az aki munkát adott és nem rekesztett ki. Charles meg ad whiskyt, bár neki ez a dolga én pénzt is kap.

El kéne mennem Liyueba kicsit szétnézni. Mivel Zhongli elment ezért én is mehetek.

Indultam is le a lépcsőn, viszont Xiao megszólított.