CHAPTER 4

1 0 0
                                    

A koszos motelszoba falán bűzös szürke víz csordogált, monoton kopogással fokozatosan feltöltve egy fakó-sárga vödröt, a falról a vakolat történeteket elmesélve különböző módokon potyogott, ezzel kivillantva az alatta megbújó érdes téglát. Maddie mozdulatlanul feküdt, szinte horrorisztikus módon tágra nyitott szemeivel szorgalmasan kémlelte a plafont, mintha arra várna, mikor szakad a fejére. Tekintete –pont úgy mint gondolatai- száraznak és üresnek látszottak, tetteitől megviselt helyett inkább csak nyugtalannak és fáradtnak tűnt. Hirtelen felpattant, hogy körbenézzen ezen az elvarázsolt -de nem igazán kastélyra emlékeztető- helyen. Fogát összeszorítva hallgatta a talpa alatt kínzóan nyikorgó parkettát, a levegőt szinte látható módon töltötte be a penésszag. Mintha agya átkattant volna, az óvatos csámborgásból kapkodó kutakodásra váltott, fürgén nyitogatta és csapta be a fiókokat. Megállt. Egyhelyben, sietségtől zihálva állt, várt valamire, majd mint nyúl a bokorból, szobája ajtaján át loholt ki, le a ricsajos lépcsőkön.

A motel aprócska volt mindössze 2 fős személyzettel, meg pár nem túl barátságosnak, -se józannak- tűnő lakóval, kik ebben a pillanatban dülöngéltek ki az utcára. A nagy vaskeretes, sárgásra elszíneződött koszos ajtó nagy durranással becsukódott. Maddie-t látva egy idősebb, őszes kócos nő cammogott a pulthoz, majd unottan szólt: -Mit akar.?..

A lány válasz nélkül elvigyorodott egész fogsorát kivillantva, fejét újra az a furcsa zsibongás töltötte el, mint ezelőtt kétszer már. Nem akart engedni neki, ájulásíg kűzdött ellene, majd mikor szinte földön hevert, a pultba kapaszkodva felrántotta magát. Az idősebb nő szinte meg sem lepődött, sokszor volt már dolga csontíg részeg alkoholistákkal, de nem tudhatta, hogy Maddie józanabb mint egy csecsemő.

Zsebéből a fűrdőszobai szekrényben talált rozsdásodó borotvapengét rántotta ki, majd a pultot nemes egyszerűséggel átugorva esett neki a már ijedt hölgynek. Erre már a személyzet második tagja is megjelent, feltehetően a nő vén férje. Maddie eszeveszetten röhögve felé fordult, áldozataival kegyetlenül végezve. Őt nem érdekelte, hogy az élet minden cseppje elagyta már a két lassan hűlő testet, mint egy macska, játszadozott.

A súlyos ajtó koszos drótüveges részein kék-piros fény szűrődött be, a lány az éles hang ingerre mint vadállat, a pult alatti beugrópolcokba bújt. Az ajtón -gondolatai szavaival élve- egyenruhás ördögök törtek be, fegyvereket szegezve minden irányba. Maddie reszelős lélegzetvételei, és a mellette heverő volt-személyzet miatt észrevehető volt, de lebilincselése ellen egyeltalán nem kűzdött. Szemei visszanyerték füstösségüket, szája újra vonallá préselődött. Megnyugodott, oktalanul. Mi vár rá ezután? Hogyan tovább? 

MADELINE -Nyx uralmaМесто, где живут истории. Откройте их для себя