Mindenki hallott már a rettenthetetlen Zoldyck családról, igaz? Nos, a közismert orvgyilkos családnak egy "hasonmása" a nyugati félgömbön: az Anderson család.
Hírnevük leginkább Amerikában terjedt el, hogy milyen félelmetesek, kegyetlennek és mindez...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Jaj, ne! Nenenene! Találtam egy együttest a suliban erre késésben vagyok. Basszus, basszus... - voltak hallhatóak e szavak egy lány szájából... illetve gondolataiból is hasonlóak.
Az ideges diáklány sietve pakolta oldaltáskájába a kottafüzeteket az iskola könyvtárában, míg egy jópár ember furcsa tekintettel meredt rá: ennek mi baja? De a tinédzsert jelen pillanatban ez nem nagyon érdekelte, ugyanis álmai végre valóra válhatnak: egy együttesben játszhat gitárjával a kezében, mely oly boldogsággal tölti fel a kis üres szívét, mikor megpengetni.
Majd a lány szinte már kirúgta az addig ép ajtót és rohant az iskola másik zugába, a zene klub termébe. Eszement gyorsasággal futott. Egy párszor nekioldalazott néhány embernek a nagy sietségben, de nem volt másra ideje, minthogy csak néhány "goment" elmormolt hajladozva, majd rohant is tovább. A futás közbe maga se gondolt másra, csak az óráját nézegette, ami már így is sietett, így magában vonogatta a perceket, de sosem volt erőssége a matek... PUFF!-Találta földön magát egyszer csak a lány, a sok kottalap pedig hullott maga körül. ( mert hát becipzározni se volt ideje a táskáját )
- G-Gomen! - kért bocsánatot mert úgy érezte, mintha valakinek neki ment volna, ezzel esését okozva.
Nos, valóban: ugyanis az ember, akinek nekiment nem is gondolta volna, hogy kicsoda. Egy fiú volt az, haja fehér, szemei kékek, bőre szintén világos, már-már fehér. Flegmaként mutatkozik az emberek előtt, kik valójában nem is sejtik, milyen fájdalmakat élt át, vagy milyen hiányai vannak a mentális egészségét illetően. A fiú eleinte meg se érezte volna az ütközés, viszont álmos volt, de nagyon is. Mikor így ki van fogyva az energiából, egy pöccintéssel el lehetne őt "lökni" az ember mellől. Így hát ő is a földön landolt a lánnyal együtt és fájdalmasan fogta a fejét. De amint realizálta a helyzetet, gondolta, most udvariasat játszik. ( nem kizárt, hogy a lány szépsége miatt gondolta ezt )
- Nem baj, megesik az ilyen, mikor késésben van az ember. - nyújtotta kezét a lánynak, ki éppen barna hajtincseit hesegette szemei elől, hogy lásson is valamit. Majd mikor felnézett és meglátta azokat a szemeket: úristen de szép szemek!; órákig tudom nézegetni őket; lehet hogy akár napokig is? - keringtek gondolatok fejében, mely persze eltartott egy ideig.
- Hé... jól vagy? - kérdezte ismét a fiú, mely "kissé" zavarba hozta a lányt.
- KILLUAAA! - hallották meg az örömteli kiáltozást a teremből. Szintén egy fiú volt, ki odasietett hozzájuk és vonszolta maga után a gitárját. Felálló, zöld haja volt és mogyoróbarna szemei. - Sietnünk ke-Hát te meg ki vagy? - mutatott a lányra - Mi történt itt? - tette fel a következő kérdést, de erre a lány már magától felállt.
- Megan Andersonnak hívnak, ide járok végzősként. A zene klub újdonsült tagja vagyok, késésben vagyok és siettem a terembe, csak nekimentem... öhm...
- Killua Zoldyck. - segített a fehér fiú.
- Nekimentem Killuának. - fejezte be a mesét Megan - De nekem most sietnem kell... - szedte fel gyorsan a földön lévő kottalapjait.
- Dejó! - ugrándozott a zöld hajú - Én Gon Freecs vagyok! - rázott gyorsan kezet Megannal - Én is a zene klub tagja vagyok, én is gitározok. - mutatta meg hangszerét - Killua most elkísér minket, szóval siessünk hárman! - fogta meg Gon mindkét diák kezét és siettek tovább a zeneterembe.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
