Sirok, Sirok ,mint egy kivert kutya
Ugat, kapar, nyüszit senki nem hallja
Ereje lassan ,elhagyni készülő
Egyre halkabb, a hangja
Nincs már reménye
Csillagos èj, száll rá
Elcsendesedik, a környék
Fejét, mancsa alá hatja
Aludni készül, rejtekèben
Színtelen arca, álomba merül
Eljö a reggel, egy új reménnyel
Járkál fel, S alá
Kiutat, mind untalan, nem talál
Ugat, ahogy képes rá
De hamar, elhadja ereje
Fáradtan, rogyik össze
Tudja itt a vég, számára
Fejben, a szép kutya èvek
Sok finom falat, kedves simik
Mind a múlt már
Egyedül, egy mély árok mélyen
Gazdi sehol, nincs remény
Szomorú szem, örökre kihuny
