Az életem üres és unalmas
Csak üllök itt igy egyedül
Nézem ahogy a madarakhuznak el az ablakom alat
Ahogy a gyermeki kacaj tova szált
Az én lelkem ugy let egyre üresebb
Száz meg száz ember jár óvatlanul
Tiszta víz habjai csillognak messziről
A szív mely akaratlan jár érez de nem lát
Fák millió multán sem vált
Ezer meg egy északa ál Vár mint megannyi pihe toll
Az ember jót remél
De roszat kap
Keresve mit más felel
Az igéret mint betűkkel tele irt lap
Szent élet ez mely nekem
Számomra rutin a félelem
