Elvesztem a szíved sötétjében
Az északa kopogásában
Nem múlik el úgy pillanat hogy ne juss eszembe
Végig nézek ezer csilagot
Mind úgy ragyog mint tündöklő mosolyod
Nem szabadulok töled
Bánom? Nem bánom?
Az nem tudhatom
Szíved szavai számomra titkok
Puha ajkad mit kíván?
Tán egy csókot egy titkos személytöl?
Várok várok hátha szerencse lebeg feletem
Szemed sötéten igéz meg
Egy pillanatás csak ennyi kell
Ne hadj örök kétségek közt
Ha kell én módok el mindent
Jobbá a fájdalom ma
Mint az tudatlanság örök kinja
Mondj bármit! Egy szó anyi is elég
A legdrágább tárgy is értéktelen ha üres belül
Legyek bármien nyálas titkom több nem lesz elötted
Ki mondom mit ki kell mondanom
Szeretlek! Teljes szivböl szeretlek
Nem érdekel már mást csak annyi hogy mondj valamit
Némaságod ilyesztöbb mint a legsötétebb rémálmom
Érzem a szíved hogy súg valamit
Halgasrá és ted öröké ezt a pillanatot.
