Felhők felett sok - sok méterrel

☁ 1 ☁

YoonGi - Lee_Min_Young00
HoSeok - Nikoow

❤ Jó olvasást hozzá ❤

HoSeok

Első osztály, pompa. Ezt már nevezem. Ez az én színvonalam, mást el se fogadnék.
Nem kell szűkölködnöm, a stewardessek pedig a szolgálatomra állnak, főleg ha megtudják ki is vagyok.
Apámé a Jung tànciskola, Koreában a legjobb, sőt! Külföldről is sokan jelentkeznek, de persze csak a legjobbakat vesszük fel. Igen, vesszük. A testvériskolánk az én felügyeletem alá került, ezért is utazom most oda. Azért mégse lehet a távolból irányítani egy iskolát.
Már csak egy probléma van... valahogy muszáj lesz visszavennem az eddigi csapongó életmódomból.

YoonGi

- Rendben. Hamarosan indulunk, szóval helyezkedjetek el a gépen. - fejezte be beszédét a pilóta, majd ment le ellenőrizni utoljára, hogy minden rendben van - e a géppel. Mi is felszálltunk majd bementünk a stewardesseknek fenntartott helyiségbe. Itt szoktunk pihenni, fel frissülni, és itt helyezkednek el a székek is, amibe felszálláskor kell helyet foglalnunk.
- Kérjük kedves utasainkat szíveskedjenek bekötni magukat, a felszállás pár perc múlva elkezdődik. - Hallatszott a rádióból, ami miatt mi is helyet foglaltunk, és bekötöttük magunkat. Imádok repülni.

HoSeok

Nem csalódtam, egy csomó helyes kis kiszolgáló van itt. Az első osztályon csak én vagyok... hm... Mi baj lehet abból, ha játszadozok egy kicsit?
Már felszálltunk, szóval nyugodtan felkelhettem a helyemről. Kicsatoltam övemet (egyenlőre még csak a biztonságit😌) és felfedező útra indultam.
Átkukucskáltam a másodosztályra, ahol minden szempár rám szegeződött. Megszoktam már az irigykedő pillantásokat, illetve a nyálcsorgatást, így nem is foglalkoztam vele. Helyette inkább felmértem a terepet, új zsákmány után kutatva.
Végül megakadt a szemem egy szőke hajkoronán, és egy hozzá társuló angyali archoz. Egyenruhában volt, szóval itt dolgozó lehetett.  Meg is van a célpont...

YoonGi

Felszállás után egyből kicsatoltuk magunk. Velem együtt öten vagyunk az első és másod osztály fedélzetére, de mivel az első osztályon úgy tudom csak egy személy tartózkodik, így be segítettem a többieknek.
- Jónapot kívánok, kérnek valamit? - Mosolyogtam rá egy kisfiával utazó édesanyára.
- Kérhetnénk egy kis vizet, és mogyorót? - Kérdezte reménykedő szemekkel.
- Persze, máris hozom. - Már eléggé utálok mosolyogni, itt viszont folyton azt kell, mert így az utasok is biztonságban érzik magukat. Kivittem a kívánt innivalót és ropogtatni valót, mikor észrevettem, hogy elég sokan meglepve néznek előre. Én is oda fordultam. A függöny mögül egy fej kukucskált ki. Az első osztály utasa. Azonnal elővettem a legédesebb mosolyom, majd felé igyekeztem.
- A másodosztály nem magának való hely, uram. Kérem fáradjon vissza a helyére az első osztályra. Itt egy kicsit kevesebben vagyunk, így kell a segítség, de pár perc és megyek is magához. Addig kérem legyen türelemmel. - Mosolyogtam rá biztatóan.

HoSeok

Közelről még jobban nézett ki. Bőrén egy apró hiba sem volt fellelhető, mandula szemei szinte a lelkemig hatoltak, cseresznye színű ajkai pedig hívogató mosolyra húzódtak. Alhasam megrebbent, torkomban pedig gombóc keletkezett. Mikor sikerült lenyelnem, megtaláltam a szavakat is.
-Te jössz hozzám cica fiú? - kérdeztem kacéran. -  Nagyon unatkozok egyedül, jó lenne, ha szórakoztatnál. - kacsintottam rá, mire elpirult.
Milyen édes.~
Végigsimítottam pufók arcán, majd visszamentem a helyemre.