Felhők felett sok - sok méterrel

☁ 3 ☁

YoonGi - Lee_Min_Young00
HoSeok - Nikoow

HoSeok

Próbáltam rendezni a légzésem, ami sikerült is. Láttam, ahogy szemével a ruháit keresi. Nagyon zavarban volt így, hogy a vágy nem ködösítette el a tudatát. Aranyosnak találtam.
Megfogtam az állát, és magam felé fordítva tapadtam ajkaira. Fáradtan mozgattam ajkaim, de kellett ez levezetőnek.
-Ne legyél ennyire zavarban, más is megteszi. - paskoltam meg fenekét, majd kiemeltem az ölemből.
A ruháinkat külön válogattam, és odaadtam neki az övét, a sajátom meg magamra ráncigáltam.

YoonGi

- Köszi. - Mondtam, majd gyorsan magamra kapkodtam egyenruhám darabjait, és a tükörben megigazítottam össze - vissza álló tincseimet. Nem igazán tudtam, hogy ezután mit kéne tennem, hogy kéne hozzá állnom. Tegezzem vagy magázzam? Vagy legyek közvetlen és csókoljam meg, amikor csak kedvem tartja? Nem tudom melyiket kéne tennem. De lehet a második lenne a legjobb megoldás rá.
- Akkor ... Kérem, foglaljon helyet, és élvezze tovább... Szolgáltatásainkat. - Motyogtam. Lehet nem jól választottam, de jelenlegi ez tűnt a leg reálisabb megoldásnak, amit más ember is tenne. Hisz csak egyszer ,, lefeküdtünk ", mert mindketten akartuk, de ennyi volt.

HoSeok

Egy pillanatra megálltam, mikor meghallottam semleges hangját. Komolyan lemagázott? Ezek után? Hát de.. Ez nem így szokott lenni. Megszoktam, hogy a partnereimmel még egy ideig együtt maradok, hogy egy kicsit enyhüljön a szeretetéhségem, de most ez nem fog összejönni, pedig vele más lenne...
-Oké... - motyogtam kissé csalódottan, majd a helyemre indultam.
A fotelt fekvő helyzetűre állítottam, és elhelyezkedtem rajta. Első eset, hogy szex után egyedül maradtam...

YoonGi

Nyilvánvalóan megbántottam. Teljesen látni lehetett az arcán, hogy szarul esett neki. De... Mégis mit várt tőlem? Még sosem voltam ilyen helyzetben, fogalmam sincs hogy szoktak menni itt a dolgok. De nem akartam haragban lenni vele, mégis csak neki adtam oda magam legelsőnek. Utána mentem, majd megálltam a fotelje mellett.
- Figyelj... Én nem akartalak megbántani. De fogalmam sincs,... Hogy hogy szoktak ezek után menni a dolgok... Még sosem voltam hasonló helyzetben. Sajnálom a kellemetlen helyzetet. - Hajoltam meg mélyen.

HoSeok

-Ugyan már. Szerinted ennyivel meg lehet bántani? - húztam hazug mosolyra ajkaim. - Szép volt, jó volt, de ennyi volt.
Elég nyilvánvalóan hazudtam. Azért még egy búcsúcsók jól esett volna. Na de miért is ne lehetne?
Gonosz vigyorra húztam ajkaim, majd keze után nyúlva megràntottam. Elvesztette egyensúlyát, és rám esett. Én a fotelben feküdtem, ő pedig rajtam hasalt.
-Azért még egy búcsúcsókot kapok, Min YoonGi? - hajoltam közelebb.

Yoongi

Egy kicsit megkönnyebbültem, hogy nem bántottam meg. Vagy csak túl jó színész, de nem láttam rajta semmit. Már épp hajoltam volna fel, mikor kezem után kapva magához rántott, ezzel én elveszítettem az egyensúlyon és ráestem.
- Azért még egy búcsúcsókot kapok, Min YoonGi? - Mászott bele ismét magán szférámba. Már figyelni se figyeltem ellenkező gondolataimra.
- De csak egyet. - Kacsintottam, majd össze illesztettem párnácskáinkat és lágy mozgásba kezdtem ajkaimmal. Szinte fáj elhinni, hogy ez volt az utolsó.