Casefire of Senses

II.rész (tudom hogy fél évet késett nem kell mondani)

-Tudsz a rossz hírekről?- kérdezte Diana  remegő hangon.
-Igen. Tudok.-mondtam
Várjatok! Mit értesz az alatt hogy "rossz hírek"?
-Oh még csak egyről tudsz?-kérdezte
-Több is van?-kérdeztem elkeseredett arccal.
-Nem mondta a bátyád?
-Elmondta apám halálát.
-Ez nem minden......
Éreztem hogy valami nincs rendben.
-Édesanyádat egy hete senki sem látta.
Nem mondtam semmit. Biztattam magamat hogy semmi baja nem lesz de nem tudtam lenyugodni.
-Oh......nekem m- most mennem kell-nyögtem ki végre. Átöltöztem Elena egyik ruhájába cserébe odaadtam neki az enyémet. Elmentem, nem tudam mást tenni. Ekkor meg nem jöttem rá hogy Friderick a következő trónörökös.
-"nem lesz semmi baja. NEM LESZ SEMMI BAJA......... Igaz?-ismételgettem magamban
Nem tudtam mit csináljak ezért elmentem sétálni.  Zuhogott az eső.....azon kívül síri csend volt. Az erő közelében egy lakatlan házat találtam. Nem akartam jobban megázni ezért bementem. Nem volt rossz állapotba de senki nem volt ott. Leültem az asztal mellé éd csak magamban motyogtam: Visszamenjek?....Nem akarok....De  az lenne a helyes....
Észre se vettem, hogy besötétedett. Tudtam, hogy vissza kene mennem de semmit se láttam már. A kulcs a zárba volt ezért magamra zártam a bejárati ajtót. Felmentem az emeletre hátha eltudok aludni valahol. Találtam három kis szobát amiben 2-2 ágy volt. Lefeküdtem az egyikre azt remélve hogy el tudok aludni.
Nem sikerült....Túl sok gondolat kavargott a fejemben: Friderick hogy van? Miért gondoltam hogy elszökök? Úgyse fogok túlélni ha itt maradok. Vissza kene mennem. Egyátalán szívesen látnak otthon? Talán azért sem tudtam aludni mert valaki kopogtatott. Nem tudtam ki lehet az de lementem es  kizártam az ajtót.
-Mit keres a házamban?-egy férfi volt az ajtó előtt, ő kérdezte ezt-szinte már ilyesztően nyugodtan.
-Nem tudtam hogy ez a maga tulajdona- feleltem (próbaltam ugy kinezni mint aki nem fél de szerintem nem nagyon sikerült)
-Es hogyan jutott be a házba?
-Nyitva volt az ajtó... Én meg nem akartam nagyon elázni-feleltem.
-Szóval betört valaki házába azért mert nem akart elázni?
-Nem betörtem....amint mondtam mar nyitva volt az ajtó, nem gondoltam hogy valaki lakik itt.-mondtam.
Már sétáltam volna kifelé amikor a férfi megszólalt.
-Álj-ált be az ajtoba hogy ne tudjak kimenni.-ha innen elmegy hol fog lakni? Ott ahol eddig? Valószínűleg nyomós oka van hogy onnan elment.
Ilyenkor jöttem rá hogy ez az ember nem tudja hogy ki vagyok.
-Nem tudom- nyögtem ki végre.
-Akkor maradjon nálam úgyis untam mar a magányt.-szolt hozzám egy sokkal melegebb, lágyabb hangon.
Lemerevedtem. Ez az ember tényleg befogadna egy idegent akinek a nevet se tudja?
-Akkor mit mond? Itt marad?
-Ha maga annyira nagylelkű lenne hogy befogad azt nagyon megköszönném.
-Amúgy mi a neve? Én Joseph vagyok.
-Carolina...Carolina Heren a nevem.
-Maga lenne a hercegnő? Persze, a pénz meg fán terem-mondta gúnyolódva.
-Nem tréfálkozok. Tényleg nemes vagyok.
-És ezt el is kéne hinnem?
-Várjon.-Vettem elő egy pénzérmét.-Látja? Az én arcom van belevésve.
-Elnézést kérek hölgyem nem akartam megsérteni.
-Nem szeretném hogy kiderüljön ki vagyok. Kérem ne momdja el senkinek.
-Megigérem... Keső van, menjen aludni.
Ennel jobban még soseh esett az alvás. Kiderúlt lent is vaan egy szoba ahol Joseph aludt. Azt is megtudtam hogy ez egy fogadó csak most éppen senki sem volt ott.
Megtudtam hogy Joseph fogadója elég népszerű ezért nem ertettem hogy nem tudtam róla. Masnap reggel korán felkeltem. Lementem az alsó szintre és láttam hogy Joseph az asztalnál ül valami hosszú levelet olvasva.
-Jó reggelt-törtem meg a csended
-Jó reggelt-válaszolt Joseph-Nyugodtan szétnézhed a pincében is.-Kivül a bejárati ajtó mellett tud lemenni.-folytatta.
Ohh...köszönöm.-valaszoltam.
Talán csak puszta kíváncsiságból mentem le, talán csak unatkoztam? Nem tudom de már lent voltam a pincében ugyhogy nincs visszaút.