Próbáltam ki szabadítani a kezemet Mike görcsösen szorító markából,de nem igen sikerült,ráadásul az sem segített,hogy konkrétan hisztirohamot kapott.
- Mike,nyugodj le kérlek. - mondom ezt én,aki azt se tudja perpillanat hogy mit csináljon. Oké,először is rendezzük el az erzéseimet,amiket úgy kené le írni hogy mi a fasz!?.....
- Nyugodjak le? Nyugodjak le!!!? - rivallt rám mérgesen,majd vett egy mély levegőt,és fel ült az ágyon. - Terhes vagyok Jonny. Egy élő mini klónunkat hordozom a hasamba. Ez először is rohadt nagy felelősség. Másodszor pedig doktor úr.. - pillantott a székében ücsörgőre,aki be hozott idő közben egy korsó kávét. - Mennyi idő óta?
- 11 nap.
- Oh jézusom. - temettem a tenyerembe az arcomat,kétségbeesetten megpróbálva elsüllyedni. Még ez is...
- Mi a baj? - Mike-ra pillantottam,aki fel ülve az orvosi ágyban,kváncsian vizslatott.
- Szóval....aznap ittál egy picit...
- Jonny Rossy,képes voltál megerőszakolni!?
- Te jöttél ki utánam,hogy akarod! - védtem magam automatikusan,tudva,hogy ezzel csak rontok a helyzeten.
- De ez egyébként hogy lehetséges? Fiú volnék,tudtommal. - nézett az orvosra.
- Gondolom megvannak magának is azok a szervek,amiken keresztül oda juthat a sperma,és ki fejlődhet a pici. - válaszolt ránk sem nézve,vadul gépelve valamit,valakinek. Valami Fred,ha jól láttam.
- Oké,ezt fix hogy nem mondjuk el anyának. Ki nyírna mindkettőnket. Csak hogyan magyarázzuk be neki,miért kellett ki mennie?
- Majd azt mondjuk hogy a szexuális életünkről kérdeztek,és azért hánytál sokat,mert szinte minden nap csináltuk.
- Hülye. - vágta rá mérgesen,majd hirtelen rá jött a sírhatnék. Szemei megteltek könnyekkel,amiket le hajtott fejjel kezdett el törölgetni.
- Héj. - mentem oda hozzá,majd át öleltem. Fejét bele fúrta mellkasomba,és igen,igaza volt. Tényleg hideg az a szar. - Nem lesz semmi baj. Megoldjuk.
- Nem,én tényleg örülök neki.
- Akkor miért sírsz?
- Nem tudom. - motyogta a pulcsimba,és mégjobban sírni kezdett. Megrökönyödve néztem az orvosra,aki csak amolyan "szokj hozzá" vállrándítással nyugtázta. Na köszönöm szépen.
Végül miután nagyjából lenyugodott,és rendbe szedte magát,ki mentünk el mesélni az anyjának a sajnálatos hírt. Kicsit csúnyán néztt rám annál a résznél,hogy sokat csináltuk,de látszólag megkönnyebbült egy picit. Ha most csúnyán nézett,mi lesz velem ha megtudja az igazat?
- Át mehetek Jonnyékhoz? - kérdezte hirtelen Mike,mikor le parkoltam a házuk előtt.
- Csak ha nekik sem baj,és nem zavarsz. - sóhajtott fel July. Na igen,mostanság többet van nálunk,mint náluk.
Csendben néztük végig,ahogy ki száll,majd be megy a házba.
- Tehát anyának sem ejtünk erről egy szót sem,oké? - fordultam felé.
- Mert kinyírna? Anyák támadása....hm,megnézném. - gondolkozott el szórakozottan.
Miután leparkoltam a házunk előtt,gyorsan át szaladtam a másik oldalra,és ki nyitottam neki az ajtót.
- Ehj de udvarias valaki. - biccentett vigyorogva,mire a lábára rúgtam egy adag havat. - Huuu,de vissza fogod még ezt kapni. - húzta össze a szemét mérgesen,és le hajolt hogy gyúrjon egy hógolyót.
ESTÁS LEYENDO
Szeretsz, Idióta? - Átírás Alatt
RomanceMike Morgan. Másnak egy idegen, átlagos embert jelent. Nekem is. Azonban Angyalka egészen mást mond. [Előre is bocsánat a helyesírási hibákért]