Vele kezdődött minden... (Azahriah ff)

12.rész

Hírtelen jött egy értesítés, megpittyent a telefonom. Már csak egyszerű kíváncsiságból rápillantottam, s mit láttak szemeim, Ati volt az. Megnyitottam az üzenetet. Egy egyszerű rövid kis "Jó éjt!" volt de mégis elpirultam. Válasznak egy annyival maradtam, hogy "Neked is!" majd aludni próbáltam.

Mit ne mondjak ezen az estén egy fülig érő mosollyal aludtam el...

~~négy hét múlva ~~

A telefonom pittyenése vert fel édes álmomból. Eleinte nem nagyon foglalkoztam vele, újra aludni szerettem volna. Amikor már hatodjára pittyent meg, már csak rápillantottam, hisz biztos fontos lehet. Bekapcsoltam a mobilom, Dia írt. Megnyitottam az üzenetet s enyhén megdöbbentem.

Dia-Szia...

Dia-baj van

Dia-tudunk beszélni?

Dia-Vandaaaa

Dia-hahó

Dia-ez fontos lenne...

Vanda-hali,mi a gond?

Dia-nem akarom ezt így telefonban megírni szóval kérlek át tudnál jönni?

Vanda-igen, csak adj egy pár percet arra, hogy összeszedjem magam.

Nem tudtam, hogy mi lehet a gond. Gyorsan felkaptam magamra egy oversized pólót, kifésültem a hajam, kaptam a mobilom után, s semmivel sem törődve siettem Dia lakása felé. Már kezdett melegedni az idő, s az emberek is kezdtek egyre jobban megjelengetni az utcákon. Még mindig sietve haladtam barátném háza felé, csak annyi szerencsém volt, hogy csakis egy utcával alrébb van a lakása.

Egy kis idő múlva meg is érkeztem az ajtaja elé, s az izgalom, a kíváncsiság egyre csak nőtt bennem. Nem tudtam, hogy pontosan miért is hívott ide, de ezt hamarosan meg is fogom tudni. Bekopogtam az ajtón, majd gyors léptek hallottak közeledni az ajtó irányába. Az ajtó kinyílt, s Dia állt mögötte.

-Ahj hallod, jó, hogy jöttél! - ölelt meg a lány

-Hát ez természetes. - öleltem vissza, majd beljebb tértünk.

-Szóval lenne egy kis valami... - vakarta meg a tarkóját Dia

-Na akkor ki vele! - bíztattam a lányt

-Na szóval, kövess... - intett majd az emelet lépcsője felé vette az irányt

Végül a hálószobájában kötöttünk ki. Leültünk a puha ágyára majd kissé furcsán viselkedett.

-Na szóval már egy jó ideje furcsán érzem magam, és hát... Hát ja... - nézett rám majd előhúzott egy tesztet a háta mögül. Pozitív volt.

-Ejj te, hát covidos vagy? - próbáltam hülyéskedni, s inkább ennek gondolni mint a másik opciónak.

-Nem te idétlen! - nevette el magát. - Hanem, hát... Hát, terhes... - nézett rám egy kétségbeesett tekintettel.

-Oh... És ki az apa? - néztem rá

-Ejj hát ki lenne? - durcizott- Hát persze, hogy Desh te bolond.

-Jaj de örülök nektek. - öleltem meg - Na várjunk csak egy kicsit. - szakítottam meg az ölelést. - És tudja?

-Uhh... Még nem... - vakarta meg a tarkóját

-Na de Dia... - néztem a lányra- El kell neki mondanod...

-De... De, mi van ha nem akarja? - nézett rám a lány

-Ó Diám !-simogattam meg a hátát. - Együtt vagytok?-kezdtem bele

-Igen... - felelte

-Szeretitek egymást? - néztem rá