ℙ𝕚𝕔𝕥𝕦𝕣𝕖 𝕆𝕗 𝔸 𝕊𝕥𝕣𝕒𝕟𝕘𝕖𝕣 || ʲᵘⁿᵍᵏᵒᵒᵏ ᶠᶠ ✔︎

꧁༺2༻꧂

Már a felvonónál voltam, és annyi választott el attól, hogy megússzam, mikor a főnök mellém lépett, amitől én megijedtem, és azonnal izgulni kezdtem, hiszen tudtam, hogy most jól meg fogom szívni.

- Késett Ms. Min - szólalt meg mély hangján a CEO.

- Nagyon sajnálom. Kérem ne haragudjon - hajoltam meg elnézést kérve, hátha az majd meghatja.

Kinyitódott a liftajtó és mindketten beléptünk rajta. Érezni lehetett a feszültséget köztünk.

- Beszéljük meg ezt az irodámban - válaszolt szigorúan, és megnyomta a gombot arra az emeletre amelyiken az ő irodája volt.

Magamban már százszor agyonvertem magam, és a legjobban attól féltem, hogy ma elveszítem a munkám.

Pár perc felvonózás után egy csengő hanggal nyílt ki a felvonóajtó, és be is léptünk abba a nagy szép irodába, ami után már évek óta csurog a nyálam.

- Üljön le kérem! - mutat az egyik fotelra, majd beül a sajátjába. Tettem, ahogy mondja, és helyet foglaltam.
- Ugye tudja, hogy komoly pácban van Ms. Min? - nézett rám szúrós szemekkel, én pedig csak nagyot nyelve bólintottam.

- Igen és sajnálom a mait! Igazán nem késtem volna el, csak... - folytattam volna, de közbevágott.

- Nincs csak! Ez már a negyedik késése az elmúlt két hétben, és még egyszer sem tudott jó kifogást találni arra, hogy miért késett - kiabált én pedig csak ujjaimat tördelve néztem mindenhova csak a főnökömre nem.

- Hallom szeretne a következő CEO lenni, vagy valami főnök szerűség - nyugodott le én pedig csak bólintottam.

- Ilyen hozzáállással nem is tudom - dőlt hátra székében és rosszallóan rázta a fejét.

- Valóban az egyik legjobb munkai erőnk, de nem tudom. Nagyon sokat késik és felejt el dolgokat. Tudja ez nem az az állás, amire azt lehet mondani, hogy ,,Jó akkor majd valamikor megcsinálom.". Itt azonnal kérjük a dolgokat, és ha ma volt feladva, akkor nem holnap, nem holnapután vagy az után, hanem aznapra kell.

Valóban egy lusta ember vagyok, és van, amikor elfelejtek dolgokat, de attól még szeretek itt dolgozni, szeretem ezt a helyet és ezt az állást is. Nem akarok innen elmenni nyugdíjig.

- Figyelje én már nem tudom meddig nézzem el magának a sok figyelmetlenséget - fújta ki a levegőt száján és levette szemüvegét.

- Kérem szépen! Ez volt az utolsó, hogy bármit is rosszul csináltam, csak kérem adjon egy legutolsó esélyt, és ígérem mindent megfogok csinálni helyesen - álltam fel és könyörögtem. Látszott, hogy gondolkozik.