ℙ𝕚𝕔𝕥𝕦𝕣𝕖 𝕆𝕗 𝔸 𝕊𝕥𝕣𝕒𝕟𝕘𝕖𝕣 || ʲᵘⁿᵍᵏᵒᵒᵏ ᶠᶠ ✔︎

꧁༺6༻꧂

- Akkor most mit akarsz csinálni? - kérdezte miközben én az Instagram oldalát nézegettem saját telefonomon.

- Keress - olvastam újra és újra azt az egy szót. - Ez talán egy jel lehet - mondtam mosolyogva.

- Egy jel, hogy keressem meg – folytattam.

- Azt csináljuk - ivott bele kávéjába, amit én főztem neki.

- Talán a sors azt akarja, hogy együtt legyetek. Hogy megtaláljátok egymást - gondolkodott ő is.

- De akkor most mi legyen? Írjak rá? - kérdeztem tőle, mire ő hevesen rázni kezdte a fejét.

- Ne. Aztán azt fogja hinni, hogy csak azért írtál rá, hogy legyen valakid, mert helyes - magyarázta, amivel én egyet is értettem.

- Igazad van - rágcsáltam alsó ajkamat idegesen.

- De akkor mi legyen? - álltam fel kanapémról, ahol már egy órája ülök.

- Mondjuk. Megkérhetnénk a munkából valakit aki ért az ilyen kutatásban, hogy keressen valamit meg róla - jutott eszébe, mire nekem azonnal beugrott valaki, de látom nem csak nekem.

-Seokjin!
-Seokjin!

✈︎

Másnap reggel, mivel nem volt sok munkánk ezért utunkat azonnal Seokjin irodája felé vettük.

Hogy minél könnyebben rávegyük a dologra vettünk neki kaját, ami fánk volt és kávé.

Irodája elé érve azonnal bekopogtunk, majd miután hallottunk egy ,,szabad"-ot, bementünk.

- Szia Jiiiin! - köszöntem kedvesen, kicsit sem olyan hangnemben, hogy kellene valami, majd asztala elé sétáltam.

- Mit szeretnétek? - nézett fel ránk felhúzott szemöldökkel és kedvetlen arccal.

- Csak hoztunk neked egy kis kaját. Hátha szükséged van rá - tette le elé Hobi a fánkot és a kávét is.

- Merthogy? Mit szeretnétek? - vette le szemüvegjét és hátradőlt guruló székében. Érdeklődve figyelt minket felváltva.

- Kéne egy kis segítség - mutattam mutató- és hüvelykujjamat egymás felé téve egy kicsi helyet hagyva közte.

- Miben kéne segítenem? - dőlt hátra székében sóhajtva.

✈︎

- Szóval, ha jól értelmezem. Véletlen lefotóztál egy idegent, akibe aztán beleszerettél és segítség kéne lenyomozni ki is az? – kérdezte, én pedig hevesen bólogattam.

- Kérlek Jin! Marhára, de nagyon hálásak lennénk érte, de főleg én! - kulcsoltam össze ujjaimat és bevetettem kiskutyanézésem, úgy könyörögtem neki.

- Nem is tudom. Megtudnám csinálni, de egy órát biztos igénybe vesz - fújta ki a levegőt.

- Jó oké! Eddig mit tudtok róla? - vette vissza szemüvegét és a gépéhez fordult.

- Hát van róla ez a kép és még az Instagramiját is tudjuk - tettem le elé a képet is és a telefonomat is, amin az Instagram oldala volt megnyitva.