Mindig is szerettelek (1-2)✔️

1.rész-Idegen a plázából

Sziasztok!❤Bemutatom nektek életem első publikált sztoriját.Bízom benne, hogy tetszeni fog és érdekesnek találjátok majd.Minden építő jellegű kritikát szívesen fogadok és előre is köszönöm, szeretnék fejlődni.
Kérlek ne szedjetek szét!

Legyen nagyon szép reggeletek/napotok/estétek!❤

•Melody szemszöge•

-Miért nem találok magamra valami normális szoknyát?-.mérgelődtem a plázában a kirakatokat fürkészve.

Teljesen belemerűltem a nézelődésbe, amikor hirtelen egy erős kéz ragadott meg, majd az egyik hirdetőtáblának préselve határozott csókot nyomott az ajkaimra.

A csókja puha és határozott volt, finom kókusz illatú lehellete elvarázsolt.
Szinte levegőt is elfelejtettem venni miközben az az óriási tenyér szorította az oldalamat, illetve az arcomat.
Ledöbbenve, a szememet összeszorítva álltam az idegen előtt majd ráeszméltem mi is történik és eltoltam magamtól.
Fogalmam sincs ki ő.
Egy napszemüveg és egy baseball sapka takarta el az arcát a kíváncsi szemem elől.

Miután elhúzodott egy fekete maszkot húzott a szájára, ezzel arcának alsó részét is eltakarta.

-Köszi!-mondta, majd körülnézett és elszaladt.

Ez meg mi volt?
Ott álltam mint egy birka és néztem ahogy az előbbi csókpartnerem magas alakja távolodik.
Én csak egy kicseszett szoknyát kerestem magamra, de azt hiszem a csók is megteszi.

A nevem Melody Prescott.
Tudom most mindenki arra számít, hogy elmondom mennyire népszerűtlen vagyok és bele vagyok esve az iskola legmenőbb pasijába, aki természetesen szarik a fejemre, illetve focista vagy hoki játékos...
Aki erre vár azt sajnos el kell szomorítsam...ugyanis nem vagyok népszerűtlen szürke kisegér és az iskola menő csávója Will a legjobb barátom már a középiskola kezdete óta.
Mondjuk a sztorihoz hozzátartozik az is, hogy Will-nek nagyon is megnővelte a népszerűségét az, hogy a bátyja híres énekes.Ő ezt ki nem állhatja, de azért néha kapóra jön neki és ki is használja például amikor csajokat akar felszedni.
Soha nem volt köztünk semmi Will-el és egy pillanatra sem éreztünk egymás iránt többet mint barátság...sőt ez már nem is barátság, inkább testvérek vagyunk.
A mi kis baráti körünk már csak három fős, régebben azonban többen voltunk barátok, de ez sajnos megváltozott.Beletartozik
April is, akivel már általános óta barátok vagyunk.
Egy kicsit félek, ugyanis ez az utolsó évünk és aztán ki tudja mennyire messze sodor minket az élet egymástól, ha egyetemre megyünk.

Anyával és a 15 éves húgommal, akit Maggie-nek hívnak, hárman élünk mivel a szüleink már régen elváltak.Nehéz időszak volt az nekem, de szerencsére April végig mellettem volt.
Rengetegszer volt, hogy ott aludt nálunk csakhogy ne legyek egyedül és ne szomorkodjak.
Sajnos Apa a lehető legmesszebre költözött és ott kezdett új életet, új feleséggel és hamarosan új családja lesz hiszen a nő várandós és én igyekszem örülni a kisbabának, persze a húgom már más tészta.Elkezdett lázadni és nem hajlandó apánkkal két szónál többet váltani.Apa azt szeretné, ha érettségi után hozzá költöznék és ott járnék egyetemre mivel már így is legalább 4éve nem találkoztunk, de én nem vagyok benne biztos, hogy ilyen hosszú időre távol szeretnék lenni Anyától.

Egy hét van már csak a nyáriszünetből és aztán kezdődik az érettségi stressz...alig várom.
Kihasználjuk még ezt a kis időt és úgy döntöttünk Maggie-vel, hogy kimegyünk a parkba sétálni a welsh corgi fajtájú kiskutyánkkal.
A kis szeretetgombóc még csak két hónapja a családunk tagja, de imádjuk.
A húgom éppen a kutyust tanítgatta, amikor úgy döntöttem veszek egy fagyit...már éppen az árushoz léptem volna amikor egy magas kapucnis idegen bevágott elém és úgy kért magának, mintha én ott sem lettem volna.
Mekkora bunkó.