Mindig is szerettelek (1-2)✔️

2/2.rész-Will

•Will szemszöge•

A telefonom rezgése ébresztett reggel.

Álmosan pillantottam fel.Első sorban az időre voltam kíváncsi, hogy tudjam jogosan nyírom-e ki a telenfonálót.

11:00...A rohadt életbe!Egy kissé elaludtam.

Mikor már sikeresen ezen a bolygón éreztem magam, a mellettem alvó Cora-ra néztem, akit kicsit sem zavart a telefonom.Minden gond nélkül szuszogott tovább engem ölelve.

-Cora, ébredj.-simítottam végig a karján, majd kiszálltam az ágyból és felvettem a telefont.

-April?

-Szia Will!Rég beszéltünk.

-Igen, ne haragudj de nagyon elfoglalt voltam.

Egy hatalmas épületet kellett megterveznünk viszonylag kevés idő alatt, így elégge stresszes hónapok vannak mögöttem.Egyszer vissza is dobták a terveimet mondván, hogy kicsit eltér az ő eredeti elképzelésüktől.
Még jó, hogy eltér mivel az ő ötletük pocsék volt.Mindegy...a lényeg, hogy az ügyfél elégedett legyen.
A terveket sikeresen átadtuk és így az én vállamról is lekerült végre a teher most egy időre.Az ilyen nagy projectek mindig kikészítenek fizikailag és mentálisan is.

-Nem haragszom nyugi, tudom jól, hogy rengeteg munkád van.

-Hogy vagytok?Minden oké?

-Több mint oké.Igazából azért hívlak mert lesz Seb szülinapja és szervezek neki egy közös síelést így a barátokkal.Nagyon jó lenne ha te is ott tudnál lenni velünk.

-Persze, hogy ott leszek.De pontosan mikor is lesz?

-10.én indulunk és úgy terveztem, hogy maradunk is ott egy pár napot.

-A 10.e az bajos lehet nekem.Nem lenne gáz ha én egy nappal később érkeznék?

-Dehogy baj, Seb szülinapja hivatalosan 12.én van szóval az is tökéletes ha egy nappal később jössz.

-Jó, akkor ott leszek.A többit majd küldd el smsben.

-Remek, akkor...

-Kérdezhetek valamit?-remegett meg a hangom.

-Igen Will, ő is ott lesz.

April a fejembe lát...

-Mi?De honnan tudtad, hogy ezt akartam kérdezni?

April csak kinevetett engem majd elköszönt anélkül, hogy válaszolt volna a kérdésemre.

-Miért nem alszunk még egy kicsit?-ölelt át csupasz testével Cora.

-Mert mindkettőnknek be kell mennünk az irodába.Sőt azt hiszem te már rég elkéstél.

Cora riadt arccal pillantott az órára, majd gyorsan körbe szaladt a szobán és összekapkodta a szétszórt ruháit.

-Istenem, a főnök most biztosan kihajít engem.

-Nyugi.-tettem a két kezem a vállára.-Majd én beszélek vele, rendben?Ne aggódj emiatt.

-Biztos?

-Persze.Menjünk.-csókoltam a hajába.

Cora az egyik kollégám és egyben jó barátom asszisztense, akivel eléggé összemelegedtünk már abban a pillanatban ahogy belépett az irodába.
Ő egy igazán kedves és értékes nő.Közel áll a szívemhez, de nem annyira, hogy járjak vele.Mert annyira senki nem tud megfogni engem.
Maggie-n kívűl...
Hogy gondolok-e rá?Mindennap.
Minden reggel ő az első gondolatom és minden este ő az utolsó.Soha nem adtam neki esélyt, pedig oly sokáig volt szerelmes belém.
Tudom, hogy előbb vagy utóbb úgy is megbántanám őt és ezt nem tehetem meg vele.
Ha teljesen őszinte akarok lenni akkor felvillanyozva érzem magam a tudattól, hogy hamarosan láthatom őt Seb szülinapján.Jó viszonyban búcsúztunk el legutóbb az esküvőn, így bízom benne, hogy szívesen tölt majd velem egy kis időt.